Az ember fejlődik. Amikor fiatal vagy, azt hiszed, attól gyors egy autó, ha ráz, meg ordít. Később már úgy vagy vele, ha tényleg megy, akkor eltűröd, hogy ordítson. Aztán eljön az a nap, amikor aszondod: a fene egye meg, miért is ordít? Menjen, oszt kussoljon! Az Octavia RS az autód.
Még jó, hogy megújították. Új elöl a lámpa, és alul megjelent a kötelező LED-sor is. Amúgy szerintem alig változott az Octavia RS, ami eleve jó autóknál nem baj. Persze páran biztos tépelődnek, hogy miért nem tekertek a 200 lóerős TSI motoron egy kicsit. Ám mentem már a nemzetközi bemutatón az RS-sel versenypályán, és szerintem a válasz erre: ebben a futóműben-kaszniban ennyi van. Egy picit még ki lehetne csiholni belőle, de lényegesen többet nem.
Azért szeretem változatlanul, mert már a jellemfejlődés harmadik fokozatánál járok, tehát ha egy erős Octavia vagy egy gyenge Superb között kéne választani, egyértelmű a döntés. Persze, jó dolog Mégane RS-t, Focus RS-t tesztelgetni, meg a Civic Type R ordítását hallgatni, de azért ott a gyerek, meg a csatolt részei, azokat is vinni kell néha. Néha? Mindig. Igazából az Octavia már az a GTI-féleség, amivel csak úgy, poénból nem feltétlenül autózik az ember.
Miért is tenné? A szép hangjáért? Jelentem, az nincs neki. Még gyorsításkor csak-csak, amúgy menet közben szinte semmi. Ilyen az, amikor egy benzines autóban bent felejtik a dízel hangszigetelését. Persze a játékos emberkék az ilyen kérdéseket rövidre zárhatják egy sportkipufogóval, de a többség valószínűleg nem fogja. Akinek tényleg sportgép kell, az vesz egy kompaktabb valamit, nem fog egy kredenc méretű járművel közlekedni.
Hiába, ettől függetlenül a technika változatlanul a Golf GTI-é. Persze, a könnyebb Golf pár tizeddel jobban gyorsul, a részletei talán kifinomultabbak, és valószínűleg a felszereltsége is gazdagabb. Ehhez képest mit tud a Skoda: olcsóbb hatszázötvenezerrel, és van csomagtartója. Ó-R-I-Á-S-I. Igaz, akinek nincsen szüksége közel 600 literre, annak felesleges – da akinek kell, az nem is talál más hasonlóan józan, használható autót. Talán még a Mazda 3 MPS jöhet szóba, de az nem csak a méreteiben marad el az Octaviától: fáj egy japánról ilyet mondani, de ostoba a futóműve és a kormányzása, továbbá nyöszörög a műszerfala. Ilyen hibákat a Skodánál nem követtek el.
Ennek ellenére az Octaviával normálisan is lehet közlekedni. Nálunk a DSG-s járt (8,06 millió Ft), azzal meg pláne. Amikor az ember nem tiporja a gázt, egyenértékű egy erős, automata váltós limuzinnal, jó ülés, észrevétlen váltások, gyors visszagangolás, fölényes gyorsulás. A duplakuplungos váltó tényleg elképesztő ritmusváltásokra képes, ha kell, tunya és alacsonyan tartja a fordulatot, de ha hirtelen átcsap a dolog sietésbe, egy pillanat alatt alkalmazkodik. 7,2 alatt van százon. És ehhez nem kell a kuplungolás+váltás Paganinijének lenni, csak nyomni a gázt. Még rajtautomatika is van. De tény, hogy a kormány mögötti fülekkel váltogatni a legjobb móka.
Valójában, ha nem a versenykék (+120 ezer Ft) színe van az RS-nek, akkor nem is feltűnőek a változtatások egy mezei Octaviához képest. Ettől lehetne egy kis lopakodó jellege is, amit én kifejezetten kedvelek: amikor púposkodik a Vento TDI, van ám meglepetés. Mondjuk, így kékben is volt, főleg nekem. Kiderült például, milyen remekül lejön róla a graffity.
Még mielőtt azonban bárkiben az a kép alakulna ki, hogy az RS valójában egy nyugodt luxuslimuzin, elárulom az egyik legkomolyabb jellemhibámat. Engem a motor ereje nyugtat meg. Kétszáz lóval és 280 newtonméterrel (1700-5000 között!!) már tök normálisan tudok közlekedni, és még az sem zavar, ha kemény a futómű. Noha az RS-é az. Nem vészesen, de alacsonyabban is ül és nagyobbakat is üt rajta egy kátyú – épp ezért jobb kerülni az ilyesmit. Viszont engem az is megnyugtat, hogy halálpontos a kormányzás és brutális a fék. Vagyis a tudat, hogy bármi van, elfordulok – ez segít a mindennapi problémák megoldásában. Épphogy egy picit tolja az orrát, de nem vészesen, a dízelmotoros RS-nél sokkal semlegesebben fordul a durva kanyarokban. És elképesztően gyorsít ki belőlük: ha komolyan toljuk, a fojtott motorhang mellett hallani az intercooler kemény surrogását. Fenyegető hang – persze ez is halk.
A turbós benzines nem a legtakarékosabb fajta, gondolom, a legtöbben inkább a TDI motoros RS-t választják, hiszen szinte ugyanennyire megy, és kevesebbet fogyaszt. Ennek ellenére szerintem a maga műfajában meglepően jó a TSI fogyasztása, a városi tötymörgős forgalomban pár decivel kilenc liter fölött eljárkált, igaz, ha siettem, már nem. De közúton el lehet közlekedni vele 11-12 liter közötti átlaggal. Ez kábé az a határ, ami fölött már az ember jogosítványa permanens veszélyben van. Viszont tény, hogy a TDI motoros RS-sel sokkal kevesebb üzemanyagból megoldható ugyanez.
További cikkeink
