Nissan Pathfinder 3.0 V6 TDI 7 A/T

Összekeverni nem nehéz a Navarával, kívülről csak annyi a különbség, hogy a kabin után nem a böszme plató következik. Valójában azonban sokkal többről van szó, hiszen míg a Navara merev hátsó hidas, addig a Pathfinder alatt tisztességes, jókora kettős keresztlengőkaros futóművet találunk.

Sőt, továbbmegyek, a 2010-es Pathfinder és elődje között is zongorázni lehet a különbséget. És ez nem csupán az én véleményem, a szerkesztőség tagjai is hitetlenkedtek, Winkler is csak az után tört meg, hogy kipróbálta. Papp Tibi az imént emlegette fel a régi pocsék futóművét, ami ugyan szintén lengőkaros volt, csak rossz. Pattogott, rázott, mint a merevhíd, a komfortérzet a hátsó üléseken csak nyomokban jelentkezett, javarészt az ülések puha tömésének köszönhetően. A négyhengeres, két és fél literes turbódízel pedig erős volt ugyan, ellenben kulturálatlan, zajos, traktormotor. Az ötsebességes automata kelletlen, nehézkes, ráadásul regisztrálható mennyiségű panasz érkezett rá. Egyszerűen nem volt egy leányálom, még akkor sem, ha sokáig bírja a durva a használatot is.

Nem voltak illúzióim, elhihetik. A Nissan azonban megrázta magát és előhúzta tarsolyából a háromezres, véhatos turbódízelt, majd megfejelte egy hétsebességes automatával, teljesen áthangolta a futóművet és megcsinálta a Z és a Qashqai után a legjobb autóját. Merész állítás, elismerem, de így van. Vegyük sorban.

A motor kifogástalan, bátran hasonlítható bármelyik modern, véhatos TD-hez. A négyhengeres karattyolása egy teljesen más univerzum, jelen esetben szó sincs ilyesmiről. Hidegen süvít, mint egy turbina, ahogy bemelegszik, ez a hang eltűnik, helyét átveszi a (figyelem!) kellemes duruzsolás, abszolút sima, rezzenéstelen, finom járás. Kell ez a minimum hat henger, próbálja ki, mielőtt észvesztve szaladna az alacsonyabb fogyasztást ígérő soros négyesért.

Mert (és most keserítem el a fogyasztás miatt károgókat) nem sikerült 10,7 liter fölé vinnem a fogyasztást, még bináris üzemmódban sem. Ugyanis maga a hétsebességes, klasszikusnak mondható bolygóműves váltó úgy illik a motorhoz, mint kakaóhoz a vajas kifli. Tökéletes összhangban dolgozik vele, és bár nem kapcsol olyan fürgén, mint egy duplakuplungos, azért sport módban (vagy a kickdown kapcsolót átnyomva) elengedi a motor gyeplőjét, és ha kell, akár hármat is visszagangol gond nélkül.

Ekkor kicsit meglepődünk, mert nem történik semmi. A következő pillanatban viszont halkan elmorzsolunk egy hűhát, mert nagyon gyorsan eszünkbe jut, hogy a véhatos nem csak azért jó, mert nem fogyaszt sokat és halk, hanem mert 231 lóerőt és 550 newtonmétert ad le. Ezek pedig minden körülmények között tiszteletet parancsoló értékek. Meg is lódul a Pathfinder, olyan bőgéssel és vehemenciával, mint a tökön rúgott elefántbika. Ilyenkor azért kívülről elég ijesztő látvány tud lenni ahhoz, hogy a gyalogosok visszalépjenek és ne próbálkozzanak átfutni a piroson előtte.

Ennél az automatánál az összkerékhajtás üzemmódválasztója három állású (AUTO, 4H, 4L, 2WD nincs), ezért, ha kell, mind a négy kerék húzza-tolja az autót. 8,9 másodperc alatt van százon, ami egy Touaregnél nem meglepő, de egy Pathfinder? Amiből az előbbi csak szánalmas kompaktnak tűnik? Garzonlakás ilyen gyors még nem volt. És nehogy azt gondolják, hogy ez csak amolyan pillanatnyi fellángolás. De nem ám!

Végsebességnek 200 km/órát ad meg a gyártó, de meggyőződésem, hogy veríték nélkül tud ennél legalább hússzal többet. Persze a fékkel érdemes számolni minden sebességnél, nagy tömeg nem lassul hirtelen, inkább csak szépen, komótosan.

Jó-jó, ilyen motort, ilyen váltóval láttunk már mástól, korábban is, de az igazi csoda, a kétfelé nyílt Vörös-tenger, az a futómű. Az a pattogó, kényelmetlen, ideges valami, amit az elődben egyként utált az egész szerkesztőség, na az most már a múlté. Minden jel arra mutat, hogy egy egyszerű hangolás kérdése volt az egész, hiszen mechanikailag szinte teljesen ugyanaz, mégis…

Finoman nyeli az úthibákat, a kátyút-fekvőrendőrt csak szemmel regisztráljuk, járdaszegély? Kósza gázfröccs. Puhán hintázunk, nincs para, a futómű hangja is csak néha-néha jut el hozzánk. Persze a kényelemnek ára van, kanyarban dől a bódé rendesen, de pár nap alatt megszokjuk, hogy a dőlésszög messze nem arányos a 255/60 R18-as abroncsok tapadásával. Ha besokallunk, akkor sincs gond – és itt jön elő a kettős keresztlengőkaros futómű előnye –, gázelvételre szépen visszatalálunk az ívre, mind a négy kerék a földön marad. Hétköznapi tempónál azonban semmi különös, semmi ijesztő nem történik.

Ha tudnak olvasni a sorok között, akkor észrevették: kimondatott már régen. Küszködtem magammal egy darabig, mikor visszatértem a szerkesztőségbe és kérdezték: milyen? Gyomorból húztam fel a szót, kelletlenül: kéne.

Kéne, mert a nálam töltött idő alatt a SUV-gyűlölők által mantrázott egyik negatív tulajdonságával sem találkoztam. 4813 milliméteres hosszával három centiméterrel rövidebb, mint mondjuk egy Mondeo, ami valahogy nem bántja a szemüket, nem fogyaszt többet, mint bármelyik kétliteres benzines, ráadásul hétköznapi, emberi tempóval kanyarodva nem akar felborulni, nem tipor el kisgyermekes családanyákat, sőt, a hátsó fellépőt is mutató tolatókamerának köszönhetően centire pontosan parkolunk. Megkedveltem a magas üléspozíciót, azt, hogy jó előre látom, mi történik a forgalomban, valamint a tényt, hogy nem okoz szívritmuszavart egy-egy gödör vagy járdaszegély.

Elismerem, talán zavaró lehet, hogy a mögöttünk jövő nem lát keresztül rajtunk, de ilyen erővel gyújtsuk fel a buszokat, a teherautókat és a Peugeot Partnereket is, és tiltsuk be a fóliázást.

Na ugye, elhihetik, nem olyan rossz dolog egy mai, modern SUV-val közlekedni, még akkor sem, ha inkább terepjáró, mint ez a Pathfinder. Egyetlen oka van annak, hogy nem ez lesz a következő autóm. Eltalálták: az ára.

A Nissan Connect Premium merevlemezes navi- és médiaközpont a 10 hangszórós BOSE hifivel 1 010 000 forintot dob a 3.0 V6 7 A/T fantázianevű csúcsmodell 16 780 000 forintos árához. A bőrkárpit és minden más extra alapáras (mindhárom sorhoz jár függönylégzsák), csak erre fizetünk rá. Ez tetemes összeg, de nem meglepő. A Touareg 3.0 V6 CR TDI BMT tiptronic 16 258 500 forintról indul, az X5 xDrive30d 16 424 000 magyar pénz, az ötajtós, automata Land Crusier topfelszerelt, Executive változata 18 520 000 forint.

Ilyen alapon mondhatnánk azt is akár, hogy a konkurenciához képest, ezzel a felszereltséggel nincs is túlárazva. Ráadásul mostanra elért odáig, hogy ha kérdezik, milyen az új Pathfinder, akkor meggyőződéssel mondhassuk: tök jó. A háromezres, dízel automata. Svájci bicska apának, mindenre jó. Hej, de elfogadnám…