Teszt: Ford Focus X Road

A hollandok találták ki, konkrétan a holland Ford forgalmazó, melyet national sales companynak hívnak. A hollandok eredetileg limitált, 300-as szériában gondolkodtak, a prototípust a tavalyi, amszterdami AUTO RAI kiállításon mutatták be. A találmány annyi, hogy körbeműanyagozzák az alját és az átalakító szettet alapértelmezésben a márkaszervizek szerelik fel. A termék aztán annyira sikeresnek bizonyult, hogy Európa más országaiban is bevezették, többek között Magyarországon, 299 ezer forintos áron. Európában már túl vannak a háromezredik X Road-szetten, nálunk egyelőre még a tizedik vevőt várják.

A találmány zsenialitását az adja, hogy ilyen kiegészítőkkel különleges, drága és sokodalúan használható presztízsautókat szoktak felszerelni. Audi Allroad Quattro, Volvo XC70, a Fordnak pedig van annyira jó renoméja, hogy az ember egy körbeműanyagozott Focusról elhiggye, egyfajta kölni Allroadot kap. Elvégre a Ford a Volvo rokona, biztos, ők is megcsinálták a maguk XC 70-esét. Hogy tökéletes legyen a megtévesztés, a tesztautó a Ford magasabbik, Titanium felszereltségét kapta DSG automata váltóval, kétliteres dízellel.

Országúton nem sok érvet tudok az autó mellett. Nem mondom, hogy kellemetlen utazás esne az autóban, de például utazósebességnél valahonnan olyan hang jön, mintha a távolban egy régi, légcsavaros bombázógépet melegítenének. A téli gumi önmagában nem indokol ilyesmit, egyébként is, a kerékjáratok épp a futóműzaj csökkentése miatt ki vannak filcezve, mint minden rendes Focus II-ben. De semmi értelmes érv nem jut eszembe, miért venne bárki egy ilyet, mondjuk egy rendes Focus helyett. Valószínűleg ilyen a rutin hatalma, meg a pénzügyi osztályé: a modellciklus alkonyán fel kell még dobni az eladásokat néhány különleges szériával.

Először jön az ötajtós, aztán a háromajtós, aztán a kombi, aztán a kupé-kabrió, az erős változat, majd a nagyon erős, és végül, amikor már senkinek semmi nem jut eszébe, vajúdnak a hegyek, és megszületik… a kretén. Csinált már ilyet a Volkswagen is, Polo Fun volt a neve, jókat röhögtünk is rajta. Mondjuk a Ford Fusiont is kiröhögtük, de az nevet, aki a végén nevet, az pedig a Ford volt, mert a Fusion Magyarországon nagyon szépen fogyott. A Focus X Roaddal viszont, ha már szaván fogjuk a Fordot, eszébe ne jusson bárkinek is krosszozni.

A hasmagasságon egy ezredmillimétert sem emeltek, a kartervédő kicsi, és maga is inkább védelemre szorulna, lévén műanyag. Az összkerékhajtás hiányát nem is rónám fel, hiszen a régi öregek még emlékeznek rá, milyen helyeken lehetett elmenni egy jó 353-as Warburggal, 1310-es Daciával vagy akár Trabanttal. Az autók hasmagassága azóta alacsonyabb lett, de egy kis emeléssel ugyanolyan jól használhatóak lennének rossz úton, mint a régi vasak és duroplastok. Az összkerékhajtási téboly jelentős része puszta marketing, hiszen ha valaki nem szándékosan keresi a bajt, és van egy kis vezetési tapasztalata, egy Fiat Albeával is hibátlanul ki tud járni a szőlőhegyre.

A hülyék meg egy T72-essel is el tudnak akadni, elég, ha a közepét felfektetik egy nagyobb bakhátra. Szóval nem lenne baj, hogy csak elsőkerék-hajtású, rossz viszont, hogy érintetlen maradt az eredeti Focus-futómű és a hasmagasság. De a legrosszabb, hogy a Titanium felszereltséghez járó 17 colos kerekekre nem lehet elég ballonos gumit húzni. A futómű öli meg – már persze ahhoz képest, mire használjuk az autót. Ha mi vagyunk a területi képviselők Schumachere, aki mindenhová túl korán ér, értékeljük a Focus legendásan pontos kormányzását és a kanyarsebességet, amit lehetővé tesz. De mihelyt rosszabb útra érünk, sírni támad kedvünk, mert az összes úthiba üt-vág, nem apánk.

Ugyebár Tárnok közelébe mentünk vele a Karottával, hogy lefotózzanak minket egy Playboy-interjúhoz (ruhában), egy olyan mészkőbányában, amilyenben a Hellboyt forgatták. A Hellboyjal önmagában nem lenne gond, de a hegyre vezető út csupa kátyú volt, és hát mit mondjak, tyúklépésben gurultunk, de így se kértünk repetát. Egy pálya-versenyautóval se lett volna nagyobb szenvedés.