Teszt: Ford Focus X Road

Ez tehát valójában egy Ford Focus Wagon, azaz kombi, Titanium felszereltséggel. Ennek megfelelően belül a műszerfalban matt ezüst lett a csőműszerek foglalata meg a szellőzőké, a Titanium felszereltséghez tartozó fűtött szélvédőt pedig végképp gyűlölöm. Eleve utálok mindenféle fűtött szélvédőt, főleg azért, mert amikor már rövidek a nappalok, és az ember egyre többet vezet sötétben, borzalmasan kápráztatja a szemet, ahogy a fémszálak közt megtörik a fény, és minden egyes féklámpából féltenyérnyi, izzó paca lesz az üvegen. Azt hiszem, a beépített navigációról mint rendelhető extráról ugyancsak nyugodt szívvel beszélhetek le mindenkit.

Én legalábbis a navigációt nem számítógépes logikai játékként fogom fel, amiben azon küzdök, hogy megtaláljam az ékezetes betűket, ellenkező esetben sose jön rá, hogy a Tarnok egy magyarországi település. Fantasztikusan idegesítő egy szoftver. A DISPLAY OFF gomb megnyomására nem sötétül el a kijelző, csak valami értelmetlen grafika jelenik meg rajta, de kékesen dereng, ami engem speciel sötétben zavar. Fent a kápráztató fűtött szélvédő, lejjebb a derengő képernyő, köszönöm, vettem az üzenetet: nincs menekvés. Viszont az index nem kattog, nem tudom, miért.

Az ülésekkel nekem nem volt bajom, de Pista, a testes palóc keserű panaszáradattal emlékezett meg róluk, márpedig ő ment az autóval egészen Pécsig. Meg a Csikós, akinek szintén nyomta. Hot Rodos Ricsi viszont csodájukra járt hosszasan dicsérte a félbőr konstrukció szépségét, igaz, ő csak nézte, de nem ült bele. Ha valaki szereti a szépet, hát nézze meg: ilyen az Individual bőrgarnitúra – bármelyik Focusba.

Micsoda egy fos ez a duplakuplungos automata a Fordnál! Mondták is a többiek, akik kedvükre gyalázták már ugyanezt a Volvóban, hogy na, most majd én is megtanulom, hol lakik az isten. Az isten lakóhelyét elég későn kezdtem csak keresgélni, mert nagyon sokáig eszembe se jutott, hogy ez egy DSG, tehát duplakuplungos rendszerű automata. Aztán eszembe jutott, és elkezdtem figyelni a váltásokat, de akkor is csak olyannak tűnt, mint egy hagyományos nyomatékváltó. Ez után elkezdtem kézzel váltogatni, de esküszöm, ha nem mondják, magamtól 172 év alatt se vettem volna észre a DSG-t. Hogy lehet ezt így elrontani?

A kétliteres TDCi-ről sok újat nem tudok mondani, 320 Nm nyomaték, 136 lóerő, és bár az ember azt gondolná, a duplakuplung jót tesz a fogyasztásnak, nálunk sok pályával és országúttal 7 liter körül mértünk. Ami megint inkább egy hagyományos automatához illene – ez így fogyasztásnak kicsit sok.

7,4 millió? Hát ha ennyi, akkor ennyi, de én néhány tételt mindenképpen elhagynék róla. Mindenekelőtt a 17 colos felnit a /50-es gumival. Legyen maximum 16-os vagy akár 15-ös, hiszen úgyis a kis felniről történő figyelemelterelésre használjuk az X Road-csomagot. A Focus futóműve meg van alapban olyan jó, hogy ne kelljen sportos gumival csalni, nyugodtan lehet kényelmes. Vesszen az idegesítő navi is, hiszen oké, hogy szebb, ha be van építve, és elég proli a szélvédőre tapasztott készülék, de ha azzal bajunk van, megállunk, kiszedjük, és olyan messzire hajítjuk, amilyenre csak jólesik. A Focus alkalmatlan szarával erre esélyünk sincs.

Továbbá akármilyen szépek ezek a bőrülések, két kollégából kettő panaszkodott rájuk hosszabb úton. A Powershift fantázianévre keresztelt duplakuplungos automata ugyanannyiba kerül, mint a hagyományos, de egy árva forinttal sem jobb. Ez a Focus X Road ebben a konfigurációban a Focusok beteg lova. De attól még a ló, mint olyan, továbbra is egy nagyszerű állat.