Mennyei béke biturbó
Teszt: Ford Scorpio II. Cosworth pompakocsi
Az utolsó autód úgyis egy kombi lesz, főleg ha nem hamvasztást kérsz, szokták volt mondani a hétköznap is halottaskocsival járók. Egy koporsó általában van vagy két méter, a súlya is egy mázsa. Az elhunyttal együtt simán meglehet kétszáz kiló, így a temetkezési célokra átalakított autókban különlegesen praktikus, hosszú, nehéz tárgyak begörgetésére és gyors rögzítésére alkalmas pluszszerelékek vannak. Ezek pedig a halálmentes hétköznapokon is jó szolgálatot tehetnek.
Igen, ez az idióta tekintetű Scorpio. Sokan szeretik, de nem az orráért, hanem mert elég tágas, megbízható, kellemes karakterű autó, és a hátulja még szép is. A szép fart a piros csíklámpákkal természetesen itt most elfelejthetjük, hiszen eleve a Scorpio kombi hátsó lámpái vannak rajta. Egyébként pedig át van ez annyira építve, hogy elfogadjuk a készítő Coleman Milne nómenklatúráját, melyben Ford Cardinal Mk 9-ként szerepel. Mi tagadás, temetéshez jobban is illik egy bíboros, mint egy skorpió.
Coleman Milne
A céget 1953-ban alapította John Coleman és Roderick Milne. Eredetileg karosszériajavítással és lószállító felépítmények építésével foglalkoztak, de hamar feltűnt nekik, hogy ha ezt a két tudományt összeadják, betörhetnek a nagyobb jövedelemmel kecsegtető pompakocsipiacra. Azóta a cég a világ egyik legjelentősebb átalakító műhelyévé nőtte ki magát, készítenek hosszított limuzinokat, például Mondeókat hat ajtóval, alakítanak Mercedes Vitót mentőautóvá, van halottas Rolls Royce-uk és kétkoporsós Mondeo sztrádahalottasuk. A vállalat az 1992-es menedzsmentkivásárlás óta a Woodall-Nicholson holding tagja, mely 1820 óta készít halottaskocsikat.
Már kis gázra is elég szépen meglódul az autó – hiába, ez egy 204 lovas, 24 szelepes Cosworth. Ilyen feliratokat azonban hiába keresnénk az autó külsején, és nem csak a temetkezési jellegű felhasználás miatt: az első generációs Scorpio Cosworth-szel ellentétben az 1994 utániakon sehol nem tüntették fel a motorvariánst. A géptető alatt, a burkolaton azonban természetesen már látjuk, mivel is visznek utolsó utunkra. Általában eddig a pontig bezárólag kérdezi meg mindenki, miért épp egy típus legerősebb változatát alakítják halottaskocsivá? A temetési menet körülbelül 3 km/h-s sebességgel halad, de a legtöbb típus akár az autópálya-tempót is tartani tudja az alapmotorral (ami a Scorpiónál kétliteres, 8 szelepes benzines), akkor minek a 2,9-es V6-os és a 204 ló?
Minek lenne?! Hát gazdasági racionalitásból! Vannak a világgazdaságnak ilyen meg olyan stádiumai, néha teljesen követhetetlen mikrociklusok váltják egymást, így előfordul, hogy egy ideig nagy igény van mondjuk Cosworth Scorpiókra, aztán meg hirtelen a dílereknél ragadnak a csúcsmodellek, mert a kutyának se kellenek. Na ilyenkor jön az, hogy a halottaskocsivá alakító műhely felkeresi a márkakereskedőt, és az alapmodellnél is olcsóbban bár, de megszabadítja a csúcsmodellektől, egyszersmind a készletfinanszírozás adósságcsapdájától. Tehát nincs vállalkozó, aki kifejezetten 200 ló feletti halottaskocsit akarna, egyszerűen így jön ki. Egyébként Pistike szerint elmegy 10–13 literrel, hiszen hiába nagy és magas, igen áramvonalas.
Ez a Scorpio Angliából érkezett, jobbkormányos kivitel. Ez a temetkezésben még annyira sem zavaró, mint a közúti közlekedésben – egy kézi váltó használatát is hamar meg lehet tanulni ballal, egy automatáé meg aztán végképp nem igényel megszokást. A halottas átalakítás a hétköznapi közlekedésben nem sok hátrányt jelent. Kicsit nagyobb a fordulókör, és természetesen nagyobb parkolóhely kell (4826 mm vs. 5435 mm), de a nagy ablakoknak és a vékony tetőoszlopoknak hála minden irányba nagyon jól kilátni. És igaz, hogy a jobb oldali kormány miatt előzéskor nem tudunk úgy kikukucskálni a másik autó mögül, cserébe viszont sokkal precízebben lehet az út szélén menni.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
