Az Outback amúgy meg jó. Óriási hely van benne, szinte minden felsőkategóriás kombihoz hasonlóan ott a futballpályányi láb-, fej-, csomag-, könyök- és egyéb tér. Apró ötletekkel teszik élhetővé, például a hátsó ülés támlája a csomagtérben elhelyezett karral dönthető, az ablaktörlő alatt fűtött az üveg, az ülésfűtéssel vizes síruha is szárítható.
Azon a reggelen hideg volt, így jégmentesítettem vele, simán vette az akadályt, elég pár gombot megnyomni a műszerfalon. Ebben is megvan a modern dízelek átka, az érzésre soha fel nem melegedő utastér. Lehet, hogy csak pszichológia, de valahogy minden új dízel autóban fázom. Nincs meg az az azonnali instant lábszőrleégető meleg, hanem csak langyika fuvallatocska van. Ha nem lett volna ülésfűtés, bizisten kabátban ültem volna végig benne, pedig utálok kabátban vezetni.
Belül olyan sötétfekete. Nagyon fekete, minden fekete, a műszarfalat díszíti pár ezüst csík. Én elvagyok az ilyen ingerszegény környezettel: az autóban nem a műszerfalat nézegetem, hanem az utat. Informatívnak meg informatív, ezen nem is rugózom tovább. Na egy kicsit azért mégis. Ott van a vízhőfok jelét szimbolizáló izé, ami hidegen kéken világít. Első látásra azt hinnénk, hogy a műszer, amiben a piktorgram van, az vízhőfokmérő, meg is örültem neki, hogy na végre egy rendes gép, évek óta nem láttam vízhőfokmérőt autóban, erre tessék, itt a jó ki Subaru, amiben meg ott van. Francokat. Tudják, mi tűnt fel? Hogy eléggé ugrál, ami egy hőmérőtől furcsa lenne. Ez kérem egy liter/100 km, pillanatnyi fogyasztásmérő. Biztos ez kell a népnek. Az egész erről szól, a műszerfalon például három darab liter/100 kilométer felirat van. Három.
A motor meg olyan, mint a boxer meg a dízel: furcsán bugyogó, alul teljességgel nyomatékmentes, középen jól menő, kicsit emissziónyúlós divatizé. El lehet felejteni a csak kuplunggal indulást, gáz kell neki vagy sok másodperc csúsztatás. Dugóban kínszenvedés. Kérek belőle hathengerest, turbókkal, aztán majd meglátjuk. A váltó remek, hatodikba három alkalommal kapcsoltam, mindhárom szédítő, nyolcvanas tempónál történt, a boxerdízel simán elvitte. A felkapcsolásra buzdító nyilacska aranyos, a Budakeszi úton alapjáratra váltatott volna velem felfelé, odakapcsoltam, persze nem volt jó, visszaváltottam, erre megint szólt. A továbbiakban nem fogadtam el a tanácsait.
A hifi, a villanykézifék és egyéb használati dolgok rendben vannak, de nem túlzó elvárás, hogy ezek működjenek is rendesen. A bluetooth összekötés hamar megy, pár piros lámpa elég hozzá, hogy ismeretlenül, elsőre kiigazodjunk. A hillholder is csak addig volt vicces, amíg egy alapnál icipicit jobban felszerelt Corsában fel nem tűnt. Azóta kvázi kötelező.
Maga a géposztály – mármint ami eredetileg volt az Outback – értelmes. Emelt hasmagasságú, kényelmes, jól felszerelt kombi, kevés és vállalható technikával: boxermotor, összkerékhajtás, keret nélküli ablakok, japánság; összességében kívánatos és birtoklási vágyat ébresztő portéka. Geekeknek a finomságokért, családosoknak a kombiságért, menő srácoknak a boxerhangért, nyugdíjasoknak a jó tapadásért, ezt elfogadom. De ez az új, így elsuvosítva semmivel se jobb, mint bármelyik SUV. És nagyon keskeny a határ a kettő között, tényleg egymás után érdemes kipróbálni, hogy jó döntést hozzon a használtpiacon pár év múlva.
Tízmillió forint. Ízlelgessük: tízmillió forint. Pár százezerrel túl rajta, de tízmillió. Az összehasonlításban megállja a helyét, de az igazán jó vétel használtan lesz, 5-6 évesen. Én az elődmodellt venném, kizárólag benzinmotorral. Az a tuti, abban megvan minden, amitől Subaru egy Subaru.
