Emlékeznek még tán, a hazai bemutatón már bele-belemásztunk a Hyundai–KIA SUV-jaiba és kellemesen csalódtunk, most azonban reménytelenül kritikus, aljas módon hiperérzékeny karmaim közé került az új Sportage. Elhatároztam, hogy szigorúbb leszek vele, mint Mike Tyson, nem ám megint megvádolnak mindenféle koreai kapcsolatokkal. Reszkess Kia, reszkess!
Bármennyire is igyekszenek a koreaiak, bármennyire hangoztatja is a szaksajtó, 2010-ben Magyarországon a potenciális vásárlók jelentős hányada még mindig bizalmatlan a Kiával szemben. Pedig főleg a Cee'd már teljes értékű konkurens modellnek tekinthető egy ideje saját szegmensében, ráadásul olyan négy-öt éve már szinte alig hallani érdemi siránkozást azoktól, akik voltak olyan bátrak és koreai autót vettek.
Na jó, itt a Sportage, melynek első – hozzánk is importált – generációja maga az autóipari borzadály szupernóvája volt, aztán a másodiknak volt mit csinálnia, hogy a rajtnál elvesztett reputációt visszanyerje, de elfogadható minőségével, használható, modern dízelmotorjával egész jól elvolt ahhoz, hogy most valami tényleg menő cucc legyen belőle.
Ha elsőre ránéznek, talán nem is tűnik fel a hűdenagy formatervezői bravúrkodás, de szerintem semmivel sem kellemetlenebb a külseje, mint – mondjuk – egy Lexus RX-nek. Ettől még persze nem lesz lucskos, éjszakai álmok főszereplője, ám a tény, hogy ez már teljes egészében az Auditól átcsábított Peter Schreyer (TT, A3, A4, A6) munkája, úgy már azért nagyobb elismeréssel nézünk rá.
Valójában persze semmi nem indokolja a túlzott kritikát (rossz hír a fikagépeknek), hiszen 4440 milliméteres hosszon – ami hárommal kevesebb, mint a Ford Kugáé – egy egész menő, modern, mindenféle zavaró részlettől mentes formát sikerült összehozni, amely mérföldekkel sportosabb, fiatalosabb a testvérmodell iX-től. A tengelytáv 2640 (3,6 centivel több, mint a Tiguané), szélessége 1855 milliméter, ezzel tökéletesen belelőtt a mindennapi életben még éppen használható méretkategória közepébe.
A jó hír, hogy Schreyer külső formatervéért nem kellett nagy áldozatokat hozni odabent, hiszen könnyedén elnyel négy tetszőleges méretű embert. A beltér formaterve, ergonómiája is jó, úgy látszik, a Kiánál figyelnek arra, mi fáj az embereknek, ezért valahogy sikerült egész szűkre szabni a középkonzolt és a kardánalagutat, mely így messze elkerüli a térdet.
Jobb is így, hiszen odabent némileg nagyobb mértékben használják azokat a rideg, kemény műanyagokat, melyek ma már egyre inkább kiszorulnak a látómezőből. A Kia becsületére legyen mondva, hogy ilyen precíz illesztésekért nem kéne szégyellnie magát a Volkswagennek sem, a beltérből egy nyikkanás se hallik, olyan csendes, jól összerakott, és ami meglepő, hogy már-már tartósnak érződik.
Az ajtóbetétek és a belső dekorelemek (levegőbeömlők pöckei, a varrás cérnái, háttámlabetétek), valamint a 350 000 forintos felárért kapható érintőképernyős-tolatókamerás-navigációs audiorendszer színvilága is összhangban van az autó színével. Hoppá, itt valaki használta a fejét, plusz egy jó pont. Mondjuk az is igaz, hogy koppra letekert basszussal is akkorákat döng, hogy lobog a gatyánk szára, leginkább Heltah Skeltah-ra való, a Pink Floydot nem szereti.
Hat lufi, ABS, EBD, ESP, aktív fejtámlák, lejtmenetvezérlő és automata kétzónás klíma, USB és 3,5-es jack-aljzat alapból, csak az említett érintőképernyős rendszer volt feláras, így a középső, EX felszereltségből már csak a fűtött ülés-xenon-félbőrkárpit kombó hiányzik, és teljes a lista. Bár lehet, hogy a bőrt kihagynám, ez a kárpit ugyanis vicces a maga narancssárga kis gumibetétjeivel és rikító varrásával. Ráadásul az ülések SUV-osan tespedősek, különösebb oldaltartás nélküli kényelemmel.
Keményen oda akartam szólni, de nem sikerült. A csomagtartó is 564 literes, igaz, pótkerék nélkül, ami már emberes méret, súlyosan ráver a Kugára (410 liter defektjavító szettel), a Tiguanra (470) de még a Qashqai+2 is kap egy bő százast (450). Hogyan csinálták? Nem tudom, valahogy kiokoskodták a belteret. Igaz, a teljes, több mint 1300 literes kapacitáshoz csak a háttámlák dőlnek, azok sem síkban. Van lábtér elöl-hátul, a fejünket sem verjük be, hiszen amit kívülről lejtős, alacsony tetőnek gondolunk, az leginkább egy emelt övvonal, magas oldal. Na bumm, mit csináljak vele, hogy rossz legyen? Menjek?
