Egy dolgot persze nem árt tisztázni: 122 ló egy 1,2 tonnás autóban nem a világ, akkor sem, ha turbómotorból jön. Igazából egy 1,6-os szívómotor tud általában ennyit – mondjuk véletlenül a Mini Cooperben. És véletlenül minden más is stimmel az A1-nél: 9,1-es gyorsulás százra, 203 km/óra végsebesség. Nahát, micsoda egybeesések! Ám abban biztos vagyok, hogy ez a kis turbómotor teljesen más, mint a nagyobb szívó, nem kell szétforgatni, sőt. Egészen keveset pörög még autópályán is.
Hiába a komoly erő, érdekes módon az A1 nem sporkocsisan viselkedik, hanem nagyautósan. Csendes, a sportfutóműve pedig elég pont elég feszes ahhoz, hogy nyolcvan alatt bármit tötymörgésnek érezzen az ember. Attól aztán nagyon kellemes vele autópályázni, tényleg nincs benne kisautó-feeling. Arról nem is beszélve, hogy a fékje is pont úgy fog, mint a nagy Audiké, hasonló erővel.
Ha kanyarodásra kerül a sor, hirtelen gokart lesz a nagykocsiból, könnyed kormányzással és minimális oldaldőléssel. Ha nem fékezünk túl későn, még az orrát sem tolja túlzottan, kicsit Mini-szerű az élménye. Ehhez kell a sportfutómű, amit az Ambition kivitelhez alapból adnak – más kérdés, hogy rossz úton ennek megvan a böjtje. Ráz.
Bár az Audinál S-Tronicnak hívják, az A1 tesztautóban duplakuplungos (alias DSG) váltó volt félmillióért, hét fokozattal és stop-start rendszerrel. Méghozzá száraz tengelykapcsolókkal. Ezt a verziót a kisebb motorokhoz adják, és bár nem rossz, azért a lamellás kuplungos, nagy DSG-nél egy árnyalatnyival rángatósabban működik néha. Igaz, bármilyen automatát és normál, egykuplungos, automatizált váltót kenterbe ver.
Ritkán, pláne amikor a poroszkálásból átcsapnánk hirtelen nagyon menésbe, kicsit gondolkodik, aztán visszagangol párat, ami a turbó feléledésével megsokszorozott erőt jelent. Na, ez nem nagyautós momentum, de ki lehet bírni. Sport módban persze alig engedi a fordulatot háromezer alá, és villámgyorsan pakol, ilyenkor a DSG-ktől megszokott, finom fordulatszám és hangerőváltozások vannak, megszűnnek az apró rántások. Lehet váltani kézzel is, de sok értelme nincs, legfeljebb, ha kanyar előtt egy kis motorféket szeretnénk. Vannak fülek a kormány mögött (ha megveszik), ezekkel még automata módban is belekalimpálhatunk a dolgok menetébe. Aztán, ha úgy 10-15 másodpercig békén hagyjuk a váltót, visszatér automata programba. Visszakapcsolás alatt azt értem, hogy legalább kettőt, de inkább hármat váltunk vissza, különben nincs motorfék: sűrű fokozatok, kis motor. Ez van.
A motorleállító rendszer kis csalódás volt. Nem rossz, de láttam már jobbat is, például az új Passat dízelekben: néha a motor ugrál, amikor beröffen, mondjuk húszból egyszer. Az A1 már akkor elkezd indítózni, amikor levesszük a lábunkat a fékről, így mire a gázra lépünk, a motor tutira jár. Főleg kínos forgalmi szituációkban zavaró a működése, ám örökre kiiktatni nem lehet, minden egyes indítás után újra működésbe lép ez a funkció.
Ellenben, 1200 kiló ide vagy oda, akár egész normálisan is tud fogyasztani az 1.4 TSI. Ha lemegyünk alfába, még Budapesten is el lehet járkálni 7,5-8,5 liter között. Országúton ebből még egy liter simán lefaragható. Igaz, ott a másik véglet: hidegindítás után az első kilométeren 12-15 liter is lehet az átlag, gyilkosság ilyen rövid utakra indulni vele. Végül autópályázgatással, mindennel együtt nekem 8,2-es átlag jött ki a végén, ami jó eredmény.
Mindezzel együtt már rég osztotta meg autó annyira a TC szerkesztőségét, mint az A1. Mert ugye kicsi, és feleslegesen drága – ez tény. Tessék szörnyülködni, a 6,2 milliós alapárban (1.4 TSI Ambition S-Tronic) valójában még a klíma sincs benne, ahogy a színes belső díszítőelemektől a könnyűfém felnin át a LED-es belső világításig, mindenért fizetni kell. De hát ettől prémium: attól érzi jól magát a vevő, minél több dolgot ikszelhet be a rendeléskor. Számukra lenne két tanácsom: egy hátsó radart mindenképp vegyenek, mert az A1 fura hátulja a rossz kilátás miatt alig érzékelhető. A nagyképernyős hifit meg hagyják a fenébe. Talán ez a részlet lóg ki az Audi-miliőből a legjobban, a kijelzőt kézzel kell felnyitni, mint valami tárolórekeszt, és ha feltekerjük a hangerőt, kifejezetten torzít. Ha már multimédia, megvárnám a hamarosan érkező Bose surround rendszert.
Autónak az A1 nem igazán sportos, és a belseje nem olyan különleges, mint mondjuk a már említett Minié, de meg merem kockáztatni, hogy még a Citroën DS3-énál is szimplább. Nekem mégis bejött, bár én szeretem az Audikat. Mert aki nem tud, az ne humorizáljon – és ez a németeknek nem erőssége. A Mini kicsit túldizájnolt, ezzel szemben az A1 korrekt, minőségi iparosmunka, süt róla, hogy nem most akarták újra feltalálni az autót, mint annak idején az A2-essel. Meg akarták csinálni jól, oszt meló után hazamenni, kibontani egy sört és megnézni a Bayern meccset. Nem is baj.
