Utálja ön a SUV-okat? Ormótlan, drága, környezetszennyező batároknak tartja őket? Ez esetben van egy rossz hírünk: egyre több fogy belőlük. Ha viszont kedveli azt, amit nyújtanak, de nincs tízmillió forintja egy újra, akkor olvasson figyelmesen: kevesebb, mint fele ennyiért is van már.
Hat légzsák, ABS, ESC, EBD, HBA, TCS, lejtmenet vezérlő, visszagurulás gátló, elektromos, fűthető tükrök, USB, MP3, fűtött első és hátsó ülések, 591 literes csomagtér és annyi hely, hogy a gyerekek cigánykerezhetnek hátul. Adja még hozzá a SUV-ok előnyeit: a magas üléspozíciót, a forgalom könnyű áttekinthetőségét és egy teljesen használható, 4410 milliméteres hosszt, intsen búcsút a kátyúknak és rájön, hogy a ötmillió forint nem is sok egy iX35-ért. Akár gyanúsan olcsónak is tűnhet, de csak addig, amíg meg nem nézik a specifikációt: 1,6-os benzinmotor, elsőkerékhajtás. Mi?
Bizony-bizony, ezt is megéltük. A Volvo S80 1.6D szellemiségét vitte tovább a Hyundai és – csodák csodája – ahogy működött a Volvo esetében, úgy működik ezúttal is. Teljesen logikus a lépés, hiszen gondolják csak végig: vajon hányszor kerül egy ilyen SUV olyan helyzetbe, ahol tényleg szükség van az összkerék-hajtásra? Márpedig ha nincs összkerék, elmarad sok, súlyos alkatrész (pl. féltengelyek, differenciálmű, kisebb az autó tömege, ezért nem kell nagy motor hozzá. Ennek ellenére persze megmarad a SUV hasmagassága, üléspozíciója, biztonságérzetet keltő batár teste. Az 1.7-es, 115 lóerős dízelmotor és ez a benzines ezért nem is kapható összkerékhajtással.
Koreában nem a spanyolviaszt találták fel, csak éppen azt a piaci rést, melbyen tarolhatna egy BMW 716i vagy Passat 1.2TSI. A látszat, az előny megvan, az már senkit nem érdekel, hogy a bulldog szoftver alatt egy tacskó hardver dolgozik. Engem is csak a kollégák döbbentettek rá, hogy tulajdonképpen ez nem baj.
Az iX35 testvérmodelléből, egy kétliteres, összkerekes, turbódízel Sportage-ből ültem át, és hibáztam. Hagytam, hogy agyamat elnyomja a dízel mozdonyszerű nyomaték-támadása, az egykedvűen, alacsony fordulaton dolgozó nyammogással járó haladás-érzet. Bár elsőre meglepett a forgalmiban szereplő 99 kilowattos teljesítmény, ami egy 1.6-os mai szívómotorhoz képest jó érték, csak túlzottan megszoktam a nyomatékot ahhoz, hogy feltűnjön: ez a 135 lóerő két tizeddel jobb idő alatt gyorsítja százra ezt a bódét, mint az már említett Sportage-et a kétezres CRDi.
Persze, hiszen 145 kilóval könyebb (1305 kiló), csak éppen jól meg kell forgatni, hogy 4850-es fordulatszám mellett leadja 164 newtonméterét. És ha azt gondolják, hogy hű, akkor biztosan lezabálja az ember fejét, akkor ismételten csalódniuk kell, hiszen erősen kombinált közlekedés mellett sem kért többet 8,5 liter kilencvenötösnél. Hát hol van itt a haladás kérem?
Elsősorban városban, ott igazán elemében érzi magát az iX35. Egy átlagos személyautónál semmivel sem nagyobb súlya és – a már Kiánál is dícsért – elöl McPherson, hátul többlengőkaros futóműve 90 százalékban nyeli el a legrosszabb úthibákat is, bár kétségtelen, hogy a 2WD hajtásképlettel elmaradt hátsó tömegek miatt kicsit idegesebben pattan a hűátulja a maradék 10 százalékon, mint a Kiának.
A külseje persze olyan-amilyen, a szerkesztőségben sem egységes az álláspont, kinek a Sportage, kinek az iX35 tetszik jobban, szerintem már kicsit túl sok a flame-surfacing és a cicalámpa, de mondjuk nekem az új Swift sem tetszik, szóval ne hallgassanak rám, de nézzék meg mindkettőt egymás mellett. A Kia egy Európának készített SUV, míg az iX35 inkább Amerikában tarol majd.
