Mi már nagyjából tudjuk, miben különbözik az új Swift az előzőtől. A sok katalógus el is tompította az érzékeinket. Úgyhogy leteszteltettük az új Swiftet egy kifutó Swift friss érzékszervű tulajdonosával, anyámmal.
Az esztergomi ősbemutatón annyira jól sikerült a titkolózás, hogy egy ideig el se hittük, hogy ez új autó – még modellfrissítésnek is vékony volt. Az meg, hogy nagyobb lenne, végképp nem látszik rajta. Aki nem a lemezek formáját nézegeti, nem nagyon lát más változást, mint hogy a hátsó lámpát elrontották. Egy hátsó lámpában épp az a szép, ha egységes a színe, itt van például a műfaj jelenlegi legjobbja, az Opel Astráé. Erre a Suzuki elköveti a tipikus facelift-hibát: belerak egy színtelen csíkot. Nincs is ezen mit vitatkozni, ez így rondább, szerencsére a célközönség nem veszi észre. A másik különbséget csak akkor vesszük észre, ha előtte kiképzett minket egy antiszemita antropológus: az új Swiftnek mintha kicsit nagyobb, és más formájú lenne az orra.
A vasaló maradandó forma. A Mininél találták fel, ott is túl vannak már nemcsak frissítésen, de komplett modellváltáson is, és az új Minit még mindig alig lehet megkülönböztetni az előzőtől. Én is csak onnan tudom, melyik a régi újMini, hogy melyiknek vinnyog a kormányszervója. Összességében egy ilyen, jobban felszerelt Swiftet azért is nehéz összehasonlítani az előző generációval, mert én az előző generációból se nagyon láttam jobban felszereltet. Anyám annak idején (3 éve) 2,1 millióért vette új Swiftjét, fapaddal, klímával. Használati értékben a büdös életben nem tudnám beadni neki, hogy ez az új, 3,5 millióért jó vétel volna. Mert nem is az. Állítható a kormány távolsága, nem csak a szöge, őrület. Na és?
Bravúros, hogy a Swift III. az elődhöz képest 9 centivel hosszabb, fél centivel szélesebb, de talán az 5 centis tengelytáv-növekedés az igazán fontos, mérvadó adat a helykínálat szempontjából. Na de a bravúr nem ez, a bravúr az, hogy közvetlenül átülve a kifutóból az újba, nem érzem, hogy egy milliméterrel is több volna a hely. Sem elöl, sem hátul. Hátul nagyjából ugyanaz a helyzet, mint volt: valahogy beékeljük magunkat, a térdeinket a vezetőülés támlájába mélyesztjük, és elvagyunk. Már csak ezért is gyanakodtam annyira a faceliftre Esztergomban: ugyanakkora a hely elöl-hátul, csomagtartó továbbra sincs (plusz tíz literrel így most 211 liter, alig a Mazda MX-5 felett). Aztán beült anyám a saját Swiftjével tett kontrollkör után, és megállapította, hogy ez szűkebb, mint az övé. Hát igen, a feljebb húzott övvonal rontja a térérzetet. Kívülről jobban néz ki, törésteszten is valószínűleg jobban teljesít az autó, de ha valaki nem kedveli kifejezetten, ha elvermelik, az rosszabbul érzi benne magát.
A kezdeti nagy titkolózás után már minden adatot erős fenntartással fogadtunk. Élen a motor katalógusszámaival: még hogy az új 1,2-es erősebb, de takarékosabb, mint az előző? Persze, miért nem rögtön perpetuum mobile? Vagy vízzel hajtott autó? Csodák nincsenek, ez nyilvánvaló, de azért erősebb és takarékosabb lehet egyszerre egy autó, legalábbis ilyen minimális mértékben (plusz 1 ló, mínusz nyolc decis átlagfogyasztás). A motorvezérlés nagy csodákra képes. A hengerűrtartalmat 86 centivel csökkentették (1328 volt a régi, 1242 az új), a kompressziót pedig 9,5-ről 11-re növelték.
