A takarékosságot valószínűleg úgy érték el, hogy olyan 3000-es fordulatig az új Swift elég lomha. Nyoma sincs benne a tüzességnek, ami az elődöt jellemezte, és ha emissziós normákról van szó, a tüzesség a mérnökember ellensége, vörös posztója, nemezise, persona non gratája; a tüzesség egyszerűen kerülendő. Hiszen mit is hív az átlagember tüzesnek? Ami azonnal élénken reagál a gázpedálra. Márpedig az építőiparban is azon a cégek a legsikeresebbek, melyek csak a nyolcadik felszólításra, és a felszámolási eljárás beindítására fizetnek.
Az új Swift tehát az átlagvezető által használt tartományban, 1500-3000-es fordulat között kicsit tohonya, de bőven használható. Ha meg kitapossuk a belét, és elforgatjuk 5000 fölé, tényleg egész jól megy. Az új Swift nagyjából 30-40 kilóval könnyebb, mint az elődje, de az biztos, hogy a hangszigetelésen nem veszítettek egy grammot sem. Mármint nem herdáltak a célra több anyagot, mint feltétlenül szükséges: az új Swift elég kellemetlenül üvölt, én legalábbis nem kedvelem ezt a tónust.
A futóműve biztos, hogy jó. Nem mértem oldalgyorsulási g-értékeket és nem vizsgáltam elektronmikroszkóppal a hátsó csatolt lengőkarokat, de ha ok nélkül elkezdek gyorsan menni egy autóval, akkor annak valószínűleg jó a futóműve. Ezt persze tudta a kifutó Swift is, ami már újautó korában megindult a boyracer-státusz felé. Az új azonban minden vonatkozásban komolyabb autónak érződik. Ugyanolyan élénken fordul és jól fékez, de a minőségi ingerek összessége egy árnyalatnyival jobb autót jelez. Kivétel ez alól a váltó, ami alátámasztja szerkesztőségi elméletünket a kézi váltók generációról generációra történő korcsosulásáról.
A kutya valahol ott van elásva, hogy az új Swiftnek egy Hyundai i20-hoz, Citroën C3-ashoz vagy Mazda2-höz képest egyszerűen nincs csomagtartója. 211 liter, ugyanannyi, mint volt. A Mazda2 csomagtartója 250 literes, az se nagy, de már karcolja az elfogadhatót. A Mazda2 kisebbnek tűnik, de csak mert olyan jó vezetni. Egyébként ugyanolyan széles, hét centivel hosszabb és hattal nagyobb a tengelytávja. Nincsen nekem Mazda2 fétisem, csak az egyszerűen egy különlegesen jó autó, a kategória talán legjobb vezetési élményével. És ahogy jöttem-mentem az új Swifttel, egyszerre csak eszembe jutott, hogy a nemzeti büszkeségen kívül mi az ördögért venne valaki Swiftet?
Mikor még a nemzeti büszkeség is csak olyan, mint hogy a Swift a mi autónk, meg a kínaiaké, hiszen Csungkingben is gyártják, meg a pakiké, mert Karacsiban is, meg az indiaiaké, mert Manesarba is került egy jó Swift gyártósor, nem is folytatom, miautónk-faktor romokban. Mazda2-t továbbra is azért érdemes venni, mert jó. Swiftet ellenben azért, mert a belépő klímás változat közel félmillióval drágább. Egyébként ennyi, érezhető minőségbeli különbség van is a két autó között. Én mindenképpen a Mazdát venném, de anyám nagy patrióta, aki bízik a hazai iparban, szervizhálózatban, és a magyar ipar és szervizhálózat felett kifent szamurájkarddal terrorőrséget álló japánokban.
Őt tehát érdekelheti az új Swift, bár nyilván életem árán se engedném, hogy lecserélje a jelenlegi Swiftjét, amiben csak pár tízezer kilométer van, az is kímélő üzemben került bele. Megsétáltattuk tehát az autóját az összehasonlító elemzés végett, majd a fanfárok hangjára átültünk az újba. Előtte persze még megpróbáltam beugratós kérdésekkel zavarba hozni anyámat az új Swift formájával kapcsolatban – mindhiába. Ez a zöld, ez egy ronda forma, nyilatkoztatta ki rendületlenül. De vajon belül, és vezetési élményben észreveszi a különbséget?
