Megvolt: Volkswagen Touran 1.4 TSI Comfortline

Egy régebbi konstrukciós hibával sem számoltak le Volkswagenék, az első ülőlapokat oldalról határoló, kemény, műanyag széllel. Ha sokat kell ki-be szállni, a vezető hamar összegyűjt néhány lila foltot a bal, az utas pedig a jobb combjának aljára. Egy sima Golfnál nem lenne zavaró ez, mert abba lefelé huppan a test, de a Touranba vízszintesen kell besiklani – ami elvileg kényelmesebbé teszi a beszállást, ezért is szeretik az ilyen autókat az idősek –, ám ehhez a miniatűr kínai fal nagyon útban van.

Máskülönben az első öt ülés kényelmes, mondjuk nem volvói szinten, de teljesen élhetően. A mi Comfortline tesztautónkban állítható volt a deréktámasz, az ülőlap magassága, s ezek segítségével tényleg jól be lehetett lőni a pozíciót. A hátsó két ülés viszont tényleg csak szükségmegoldás. A középső sor szélső üléseinek összehajtogatása és előreborítása után eleve nehéz ide bejutni, s a lejtős tető, a szűk lábtér miatt nemhogy csak klausztrofobikus itt a hely, de normál méretűeknek bármiféle utazásra egyszerűen alkalmatlan is. A gyerekeim azonban imádtak ott ücsörögni, mi pedig még náluk is jobban szerettük a helyzetet elöl, a feleségemmel, mert minden vitájuk messze zajlott a fülünktől. Végre.

Egyébként a Touran belsejének átalakítási erő- és műszakiérzék-szükséglete nem haladja meg az átlagos fodrásznői szintet. Szürke szövetfül csukja le a támlát, piros szövetfül billenti előre az egészet, a padló közelében, a rögzítésnél ott a messziről ordító, két piros fül, amelyek átkattintása után, a beépített bőröndfogantyúk segítségével, némi (egyáltalán nem halálos) erőlködés árán máris ki is lehet emelni a széket. Leírni nehezebb, mint csinálni.

A leghátsó két ülés még primkóbb. A nyitott csomagtartó felől hajtogatjuk őket – ha lent vannak, kilóg egy-egy szövetfül a támlájukból, amelyeknél fogva egyenként felállíthatók, ha le kell csukni őket, elég a gombot meghúzni a támlájuk élén, és belefekszenek a padlóba.

Ha németes rendet és biztonságot akarunk, ilyenkor azért kell velük legózni. A kiszedett kalaptartó rögzítésének helyeit le kell takarnunk két, a csomagtartó padlója alatti üregben elrejtett fedélkével. És ha már egyszer itt turkálunk, kivehetjük és beszúrhatjuk helyükre a fejtámlákat is, amelyek használaton kívül szintén az alsó üregben laknak.

695–1989 – nem telefonszám, és nem is egy uralkodóház nyitó és záró évszámai ezek. Kitalálták, csomagtartó-űrtartalom, literekben. Brutális számok, leszűrhetjük, hogy akad ma ferdehátú, amelyikbe kétülésesre átalakítva sem fér annyi cucc, mint a Touranba öt üléssel. A hétüléses üzemmódra vonatkozó számot viszont még a Tévedhetetlen és Mindentudó Svájci Autókatalógus sem írta meg. Lehet, hogy azért nem, mert tizedeseket nem fogad el az adatbeviteli számítógépük, és a szám egynél kisebb? Azért az nem valószínű. Az araszom bőven elfér a csomagtér alsó részénél, tehát olyan 120–150 literesre tippelem a helyet. Hétvégén egy nagy, ruhákkal teli, puha táska elfért ide, mellé pedig egy kisebb szatyor, tehát valamire jó azért ilyenkor is.

Hogy a kézzel fogható, szemmel látható újdonságokról is szóljak: elvetették a rajzfilmarcot, helyette már a Golféhoz, új Transporteréhez (ki, mihez viszonyítja a Tourant) hasonló, csíklámpa-csíkmaszk van az új modell orrán. Az álló, belső karikákat hordozó hátsó lámpákat két óriási, vörös plecsni váltotta le az egyébként domborúbb, nagyobb szélvédős csomagtérajtón. Ezek annyira nagyok, hogy szinte groteszk a méretük, mintha két, óriási, frissen vágott seb tátongana az autó farán. Már-már vicces.

Let's get down to business. És dörti biznisz lesz ez, hiszen Volkswagenről van szó, arról a márkáról, amely sosem spórol a grafiton, amikor árcédulákat kell feliratoznia. És meglepő felfedezéseket teszünk. A nyomasztónak induló számolás elfogadható összeg környékén ér véget. Hogyan is?

5,8 millióért már lehet Tourant kapni, igaz, az olyat a még kisebb, gyengébb, csupán 105 lóerős, egykettes motor hajtja, ami valószínűleg már tényleg túl kevés a bálnatesthez. Felejtő. Maradjunk az 1.4 TSI-nél, ami 6,3 milliótól indul, igaz, az még a kopár, Trendline felszereltségű. A mi Comfortline-unkhoz érve már 6,7 milliónál tartunk. De mielőtt sírásra görbülne a szánk, jöhet a megnyugvás – ez már olyan gazdagon felszerelt, hogy a kellően felelős családapa-érzetünkhöz nem kell már más, mint a százezres metálfény, a kétszázezres hatodik-hetedik ülés opciója meg néhány apró csetresz. 7,1 milliónál kötünk ki.

Brutálisan sok? Ha azt nézzük, hogy a szintén közepes, Enjoy felszereltségi szintű, ugyancsak 140 lóerős motorral szerelt, 1,8-as Opel Zafira már hatmillió forinttól megkapható, akkor az. Igen ám, de az Opelnél szinte a kormánykerékért is fizetni kell, ezért mire egybehozzuk a felszereltségi szinteket – semmi frivol extra! –, 6,9-re jön ki a Zafira is. Egészen megéri a Touran – fura, de így van.

Mivel a modellt minimális változtatásokkal már 2003 óta árulja a Volkswagen, szép adag Népítélet is összejött róla az adatbázisban, összesen 51 darab. Meglehetősen rossz az átlagérték, sok a dühös tulajdonosi bejegyzés: hét az ötvenegyből, ami majdnem tizennégy százalék, tehát igen rossz arány. Nincs ok megnyugvásra, remélem, a modellfrissítés során legalább néhány hibát kijavítottak. Mik voltak a fejlődés lehetséges területei? A megbízhatatlan elektromos berendezések, a tönkremenő diffi, a gyorsan fogyó/kopó belső burkolatok, a zörgések. De mondom, remélem, ez a múlt, egy facelift ugyanis általában remek alkalom kisebb konstrukciós bajok orvoslására.

A Touran a kissé szerencsétlenül hangolt rugózást leszámítva ügyes, megéri az árát, pláne, ha valaki nem vele akarja építgetni a ralis karrierjét. A kötelességtudó családapa egyik legjobb választása ma a piacon. Megy, csendes, anya is meri használni, a gyerekek elvannak benne, a külső méreteihez képest pedig tágas is. A szerelem és a Touran szavakat egy lapon említeni azonban éppoly képtelenség, mint ízlelőbimbókat kényeztető mennyei falatnak mondani a Korpovit kekszet. Ellátja a dolgát, tisztességesen, ő a nyikorgó cipős lakáj a házban. Jöhet.

De akkor hol marad nekünk a rakenroll? Vagy talán ott van az – shake, rattle and roll…