Beülünk, és mielőtt megtapasztalnánk az X3-mámort, szembesülnünk kell vele, milyen a Kicsit Túl Okos Autó: nem olyan egyszerű dolog R-ből D-be húzni a váltót. Ha nem nyomjuk a banán vagy vikunyafül alakú váltókar oldalán az alig észrevehető kis gombot, kiírja a képernyőre, hogy tessék a gombot nyomva váltani. Behúzom még egyszer, most már nyomva a gombot, akkor meg az a baja, hogy nem nyomtam a féket. Na ez ám a fantasztikus az X3-asban: két autóm van, mindkettő automata. Elég régóta megszoktam, hogy az ilyen, D-ből hátramenetbe és visszaváltásoknál nyomjam a féket meg a gombot a váltó tetején. Ez az autó meg egy kis pittyegéssel-szabotálással elérte, hogy ne nyomjam. Hogy csinálja? Legalább tízszer szoptam be ezt megalázó ökörséget, nyilván a biztonság érdekében. Mellesleg ha tolatáskor szopjuk be a műsort, az üzenet megjelenítéséhez az X3-as elveszi a tolatókamera képét, amire aztán elég hosszasan kell várnunk.
Feltételezem, hogy a rendszert az amerikai kreténekre találták ki, akik egyébként valószínűleg nincsenek többen, mint az európai kretének, de van egy nagy különbség: az amerikai kretének perelnek. Én meg, a magyar kretén, káromkodok. És reménykedek, hogy egyszer egy amerikai kretén elmagyarázza majd nekem, miért kell egy autó elülső parkradar-érzékelőinek visítaniuk, ha a váltó hátramenetben van. Az is szeretetre méltó, hogy az X3-as komputere a baromságait időnként még le is okéztatja velünk, mint egy átkozott, náci Macintosh laptop.
Tesztautónkban minden autós újságíró kedvence, a 35i motor, 306 lóerővel, 5,7 másodperces 0-100-zal, ami valószínűleg stimmel, cserébe a 8,8 literes gyári átlagfogyasztás-adatot nem szabad komolyan venni. A stop/start rendszer a teszthét alatt összesen egyszer lépett működésbe: Badacsonyban, ahol tíz fok volt. Egyébként már a hazai bemutatón elmondták, hogy a stop/start nem működik csak úgy összevissza, télen túl hideg van neki, nyáron túl meleg, ahogy pedig a népdal szarkasztikusan hozzáteszi, soha sincs jó idő, mindig esik az eső. Efficient Dynamics ide vagy oda, városban azért nem nagyon fogyaszt 13 liter alatt. El tudom képzelni, hogy amikor értékelhetően működik a stop/startja, és kevesebb a hideg üzem, lemegy 11,5-re. Na bumm.
Amerikában lesz még egy alapváltozat, a háromliteres, hathengeres benzines szívó változata 240 lóerővel, ami csak 6,7 másodperc alatt éri el a százat, hahaha, de látatlanban sokkal szebben megy, na az kéne énnékem. Hiába a rafinált vezérlés és a kettős megfúvású turbó, aki nagyon sok autót vezetett már, úgyis érzi benne a turbó otrombaságát, aki meg nem vezetett még olyan sok autót, annak úgyis szinte lehetetlen elmagyarázni. Talán felesleges is, hát miért ne élvezhetné, amikor hátba rúgja az ülés támlája?
A tempomat vezérlése annyira egyszerű, hogy már szinte csodálatos, én legalábbis sok tempomatot látott emberként tudom értékelni, hogy egy gombnyomással bekapcsolom, a következővel beállítom a tempót, és a nyomás hosszának függvényében akár 5-10-enként is ugráltathatom a kívánt sebességet. A világítás szerencsére nem hülye: ha égve hagyom a lámpát, leállítom a motort, kiszállok és megnyomom a riasztót, megérti azt a hihetetlenül bonyolult összefüggést, hogy ugyan a fényszóró kapcsolóját ON állásban hagytam, de igazából nem akarok egész éjjel világítani. A mai mezőnyben ritkaság, bravó, bravó és még egyszer bravó!
Mérhetetlenül örülök neki, hogy már a kilencfokozatú automata váltót fejlesztik, de nekem ez a nyolc is sok. Lassan egy évtizede, hogy egy sajtótájékoztatón hallottam magyarázkodni a Mercedes mérnökét egy külföldi bemutatón, miért nincs nekik hatfokozatú váltójuk. „A mi motorjaink annyira nyomatékosak, hogy egyszerűen felesleges annyi fokozat.” Ezt mondta a Mercedes mérnöke, én meg jól kiröhögtem, hogy savanyú neki a szőlő, amiért a BMW mögött kullognak. Amennyiben nem futottam ki az időből: szeretnék elnézést kérni: én voltam a hülye meg a francia újságíró, aki feltette a szellemesnek szánt kérdést. Öt fokozat elég, hat bőven elég. Ez a fokozathalmozás ugyanolyan felesleges, haszontalanság, mint a négy-öt pengés borotva: az a gyártó lesz nálam a jani, aki először mer a prémium géposztályban visszatérni a hatfokozatú automata váltóhoz.
Ha 5-10 km/h közötti tempóban gurulunk, folyamatosan érezzük, ahogy a váltóelektronika mint őrült alkímista, folyamatosan munkálkodik a bölcsek kövén, a tökéletes sebességfokozaton. „5-ös? Nem, nem, elviszi a 6-os is! Sőt, legyen 7-es! Á, nem, mégis inkább 6-os. Nézzük csak, ott az a régi, bőrkötéses kódex, mit is írt Paracelsus a lassú gurulásról?” Elinduláskor néha mintha zavarba is jönne ettől a tengernyi fokozattól. Jó, ha az embernek van 40 tévécsatornája, a 80 is kellemes, de 300-zal már egy fikarcnyit se vagyunk beljebb, legfeljebb több időnk megy el a választásra, a végén úgyis nagyjából ugyanannyit tévézünk, és lesznek benne jó filmek meg rossz filmek. Ezzel a háromliteres benzinmotorral meg a két turbóval ez a nyolcsebességes váltó az értelmetlenség műszaki emlékműve.
Ebből az eggyel gyengébb, szívó benzinest kell megvenni, majd ha egyszer lesz. Nálunk persze százból száz ember dízellel rendeli majd, ezzel kapcsolatban el kell mondanom valamit. Két BMW-s barátom van. Egyiküktől eddig egy BMW-t loptak el, a szó betű szerinti értelmében tehát ő már nem is BMW-s. A másik BMW-s barátomtól a közelmúltban lopták el a második BMW-t, de ő kitart. Jöhet a találós kérdés? Oké, tehát mi volt a közös a három ellopott BMW-ben? Igen, ön nyert, mindegyik dízel volt. Rendőrségi források is azt mondják, a BMW-t nagyon viszik, de kizárólag a dízelt. Hiába, az emberek hülyék, bocs, Tomi! Harmadik érvem a benzinmotor mellett, hogy ez a sor hat már majdnem V8, a kultúráért pedig áldozatokat kell hozni.
