A címhez csak annyit tennék hozzá így az elején, hogy kényelmesebb is. Egyetlen dologról kell lemondanunk: nem lehet benne sétálni és vécére menni, illetve lehet, de az európai kultúrkörben kevésbé elfogadott dolgok ezek. Na bumm, legfeljebb megállunk egy benzinkúton.
Hogy, hogy nem, az 1911-ben alapított Chevrolet idén 100 éves, de ennek az információnak jelen esetben annyi a hírértéke, hogy ennek kapcsán idén jelentősen újít a Chevy Europe. Itt az Orlando, jön az Aveo/Aveo sedan és a megújult Captiva, valamint az ötajtós Cruze is. Most azonban törődjünk az Orlandóval, aminek Winkler már ugyan a körmére nézett a nemzetközi bemutatón, most azonban kipróbáltuk hazai utakon és körülmények között.
Kétségtelen, hogy Magyarországon a Chevy ugyanolyan büszke gerelyként rezeg a földben állva, mint a Suzuki vagy a Kia, hiszen lényegében elfogyott az a vásárlóréteg, amelyre a jó ár/érték arányú, olcsó autókat kínáló márka épített. Ennek ellenére bizakodóak, és erre – tegyük hozzá gyorsan – minden joguk megvan és meg is lesz, amíg versenyképes áron adják az autókat. Nem csoda, hogy a rögtönzött és gyors (fontos szempont) sajtótájékoztató legfontosabb információja az Orlando ára volt. Mindjárt megtudják önök is.
Manapság, úgy látszik, kellemetlen vagy nem elég attraktív dolog egyszerűen családi MPV-nek vagy kisbusznak nevezni a családi MPV-t/kisbuszt, ezért crossovereztek és terepjáróztak, bár fölösleges volt: ez egy egyszerű családi, kényszerhétszemélyes egyterű.
A külső formaterv kellően masszív, dobozszerű, de egyáltalán nem kellemetlen, sőt, elölről kifejezetten mackós, mint egy felfújt Ignis. Egyedül a mintegy 20 centiméter széles emblémát éreztem enyhén túlzónak, de spongyát rá, ha úgy vesszük, akkor ez a Tacuma utódja, onnan pedig – külső formaterv szempontjából – csak felfelé vezet az út, ez biztos. A Lacetti és a Captiva közé pozicionált Orlando így csaknem 10 centivel hosszabb egy Octaviánál (4652 milliméter), ez már jelzi, hogy befért két szükségülés a harmadik sorba is.
Igen, szükségülés, bármennyire is bizonygatja az összes gyártó, ez ebben a méretarányban már csak így van, gyermekeknek, pigmeusoknak ideális, bár ekkor már maximum a fúvócsöveiket hozhatják magukkal, az íjaknak otthon kell maradniuk, hiszen a hétszemélyes konfiguráció mellett a csomagtér mindössze 89 literes, oda pedig egy-két nyílméregbékát vagy egy zacskó ropit lehet már csak elszórni.
Ellenben ha csak öten utazunk, akkor azért marad hely a csomagoknak bőven, tetőig pakolva 727, illetve 1487 liter kétszemélyes konfigurációban. Ez már több mint elegendő egy többgyermekes, fiatal és aktív család számára. A baj csak annyi, hogy ez a – tőlünk nyugatabbra mérhető – vásárlói réteg mifelénk nem igazán létezik, ha pedig igen, jellemzően nincs olyan helyzetben, hogy egy új egyterűt vegyen magának. Pedig az Orlando egyáltalán nem drága. Pontosabban ár/érték aránya az, ami igazán jó. És ennek még mindig a lehető legegyszerűbb felépítés a kulcsa.
McPherson elöl, csatolt lengőkaros futómű hátul, egy új, kétliteres turbódízel 130, ill. 163 lóerővel és egy 1,8-as benzinmotor 141 lóval. Ehhez ötfokozatú kézi váltó, a dízelekhez hatgangos jár, az erősebbikhez kérhető a hatos automata is. Valószínűleg a költséghatékonyság oltárán áldozták fel a kivehető üléseket is, maximum síkba dönthetőek, de legalább osztott a támlájuk. Középen pedig kényünkre-kedvünkre fetrenghetünk, ha nincs senki a hátunk mögött, pláne. Mindegyik változat hétüléses, alapáron. A helykínálat teljesen rendben van.
