Nos, igen, persze, tudjuk, az X5 xDrive50i más dimenzió, – de egy dolog tudni ezt, és másik dolog konkrétan megtapasztalni. Míg az X1 egy emberi méretű, barátságos, szerkezet – rosszmájúak szerint lényegében egy kicsit megemelt, új ruhába bújtatott 3-as kombi – addig az X5-ös egy hegyomlásnyi méretű batár. A sofőr a felhőalap magasságában trónolva néz le a forgalomra, miközben a jobb lábával egy 4.4 literes, ikerturbós V8-as benzinmotornak parancsol. A talp legkisebb mozdulatára a motor nyomban felmorran, a pedál határozott lenyomására pillanatnyi gondolkodás után az automata visszavált néhányat, a 407 lóerős erőmű felüvölt, és felgyorsulnak az események, köd előttünk, köd utánunk. Azt játszottuk, hogy az alagutakban leengedtük az ablakot, és megtúrázattuk a motort -nos, ezt a zenét még a süket német zeneszerző is meghallaná, ha még élne. Roll Over Beethoven, by BMW. Belül tökéletes a luxus, nem részletezném, a műszerfal persze puha, de még mennyire az, és töméntelen extra, minden földi jó, a head-up display-ig bezárólag, ami a navigációs adatokat is elénk vetíti.
Egy X3-assal folytatom a vetítést: nemrég újították meg a modellt, amely megkapta a díjnyertes hathengeres TwinPower Turbo benzinmotort is. Ő lenne az én kedvenc X-em, ha nem kitekert testtartásban kellene vezetnem. Az autó nem éppen kicsi, ezért nem is értem egészen, hogy az üléshez képest miért tolták kényelmetlenül balra a volánt és a pedálokat. (Vagy a volánhoz és a pedálokhoz képest miért tolták jobbra a vezetőülést- nézőpont kérése, ugye. Adjatok egy fix pontot, és kimozdítom sarkaiból a kormányt, mondotta Arkhimédész, a görög polihisztor, de lehet, hogy mégis inkább Castro volt, a kubai pernahajder). A fékre való átlépésnél jelentkező heremasszírozást leszámítva, ami lehet akár egészséges is, attól, hogy kellemetlen, az X3 kiegyensúlyozott, remek darab. Ez lehetne az erős középosztály dinamikus férfitagjainak kedvelt kocsija, kár, hogy erős középosztály Magyarországon nincsen – amit nemcsak a BMW értékesítői sajnálhatnak.
A háromféle X vezetése, szagolgatása, nézegetése és tapogatása után elismeréssel adóztam a BMW népes gárdájának, különösen a műszakiaknak és a marketingeseknek. Ezek a csávók/csajok rendkívül tudatosan, német precizitással foglalták egy jó nagy excel-táblázatba, melyik modellsorozatba milyen anyagok, motorok, extrák kerülhetnek, és ezt a táblázatot úgy bemagolták, hogy legmélyebb álmukból felriasztva, kedvesük ölelő karjából kirángatva is fel tudják mondani. Határozott kézzel meghúzott határok, minimális átfedés a típusok között, a márkán belüli kannibalizmus minimalizálva, a fogyasztói igények lefedése maximalizálva. Mint egy létra fokain, tényleg úgy lépkedhetünk feljebb és feljebb az X1-től, ami csöppet sem rossz autó, vágjatok egyet hozzám, és tíz évig ki se tudtok ráncigálni belőle. Szóval ahhoz képest az X3-nak mindene jobb: az X5 pedig ugyancsak határozottan nagyobb, erősebb, és kényelmesebb az X3-nál, az X1-el meg felesleges is összevetni. Ez már annyira rendszerszerű rendszer, hogy van benne némi őrület.
Némi őrület, az kevés? Sok őrület kellene? Több tonnányi trotil robbanása? Atomvillanás a folyón túl? Átlépni a hiperűrbe? A végére hagytam valamit, amit mi is a program végén, sőt, azon is túl kaptunk csak meg, és sajnos csak rövid időre: Volt ám ott egy X5 M is. Ugyanaz a V8-as benzines blokk, mint a sima X5-ben, csak éppen 555 lőerősre felpiszkálva, 4,7 másodperces gyorsulással, 275 km/órára leszabályozott végsebességgel. Durva adatok, ugye? A valóság ennél is durvább: tövig taposva a gázt a négy kerékre rászabadul a motor 680 newtonméteres nyomatéka – és leírhatatlan dolgok következnek. Az ember testére váratlan és váratlanul durva erők hatnak, az érzékelése megváltozik az adrenalinfröccstől a keskeny út két oldalán áttetsző függönnyé szövődnek a fák, az út szalagja élesen kiválik a tájból, úristen, ott egy keskeny híd, utána egy kanyar, jaj, az előbb még előttünk voltak, most meg hova lettek? És miért vagyunk még mindig az aszfalton, ellentmondva ezzel minden fizikai törvénynek? A fékezés ugyanez, csak fordítva. És hogyan száll ki ezek után az ember? Ordítva.
X5 M-et vezetni nem evilági élmény, ez a sötét dög, ez a vastagbőrű rinocérosz, ez az őshüllő nem a közutakra való, mert a gazdája vagy kinyírja magát vele előbb-utóbb, vagy megöl vele valaki mást. Ezzel még a világ legszelídebb embere, Tenzin Gyatso, a XIV. dalai lámai is minden nap megbukna a traffinál, mert az M-mel nem lehet ötvennel menni, nem lehet vele kilencvennel menni, nem lehet százharminccal se, mindig többet és többet kér, rohamozni és üvölteni akar, és azt akarja hogy a gazdája is vele üvöltsön. Az országutak orkja, Mordor éjfekete földjén kelt ki valami gonosz tojásból, és azért jött, hogy elnyelje a madárfüttyös, körtemuzsikás, pillangószárnyakon repkedő világot.
Na jó, mondhatom egyszerűbben is: az állórajtos gyorsításnál összekakálod magad, a forszírozott kanyarokban az egész trutymó szétkenődik a gatyádban, 200-ról satuféknél meg felkúszik az inggallérodig. És ott ülsz, barátom, egy harmincötmilliós autóban, nyakig a szarban. És megköszönöd az Úrnak szépen, hogy ilyen jót tett veled.
De már most már legalább tudom, hogyan szeretnék meghalni. Kilencvenkilenc évesen egy párás hajnalon csíkos pizsamában kivánszorognék a garázssoromig, a gondosan karbantartott veteránok közül kiválasztanám Mordor Orkját, a kikódolt gyilkost, a karomból kihúznám az infúziót, a fütykösömből a katétert, erőm végső megfeszítésével nyomnék egy kövéret, és úgy háromszázzal nekicsapatnék valami jó masszív betonfalnak. Ámen.
Az élet nem ér véget a halál után, és a szlovén túrabeszámoló végére is maradt még egy megfejtésre váró titok. Melyik BMW kellene végül is a választékból? Az aranyos X1? A barátságos X3? A fensőbbséges X5? Megmondom én, meg bizony: az az 530d, amivel Bohinjból hazajöttünk Budapestre, feltűnés nélkül, diszkrét surrogással, keleti kényelemben, nyugati biztonságban. Úgy tolt minket a két derék hátsókerék, mintha sínen húztak volna. És mindezt 7 liter/100 kilométeres fogyasztással, ami, tudom, BMW-s pénztárcával majdnem mindegy, de valamiért mégis olyan jól esik ránézni a kijelzőre, és egyjegyű számot látni rajta.
