Az egyelőre csak ix20 kóddal illetett új faj a Merivafélék (Merivae) osztályának kevésbé variálható (Varius minimus) rendjébe tartozik. Különös ismertetőjelei a púpos hát, nagy, fényérzékeny szemek és a rüsselsheimi génállomány. Minden valószínűség szerint különböző méteráru-konténerekben érkeztek az első peték a Távol-Keletről, majd kedvező éghajlatunknak köszönhetően hamar kifejlődtek a teljes értékű imágók.
Bár Rüsselsheim emlegetése akár okot is adna arra, hogy távoli rokonával, a Merivával keressünk összefüggést, ez teljesen önálló faj. Külseje a leginkább Koreában elterjedt többi fajjal mutat hasonlóságot, jellegzetes vonalai, tömpe feje, ívesen emelkedő háta, öblös, terjedelmes tora szépen gömbölyödő potrohban ér véget. Hátulról szimmetrikus és elegáns, ezért az alkalmi inszektológusok szépérzékét sem bántja. Kellemes külsejű, szinte divatosnak mondható forma, teljesen új faj, legközelebbi rokona a némiképp egyszerűbb és 100 ezer forinttal olcsóbb Kia Venga, mely kevésbé díszes, de könnyebben hozzáférhető.
Az ix20-at a híres ausztrál rovarkutató, Robin John Tillyard egyértelműen családi MPV-ként azonosította, bár a 20. század húszas éveiben még meglehetősen ritka volt az efféle, Tillyard előrelátásának ékes bizonyítéka.
Az általunk a H-betűs kisállat-kereskedésekben kapható ix20 a középső, Comfort-névre hallgató helyet foglalja el faja hierarchiájában. Erre leginkább kicsit kaotikusnak és bazárinak tűnő ún. pókháló mintás légzőnyílásai és az ESC, TCS, EBD-kritériumoknak megfelelő lábai valamint elektromosan visszahajtható külső visszapillantó nyúlványai utaltak.
Az i30 típusjelű hím elegánsabb, már-már autószerű formájú, párzáskor óvatosan közelíti meg a testesebb nőstényt, hiszen tudja, hogy az aktus után az azonos szívvel (bár az 1.4 literes itt 109 helyett 90 lóerős) és díszekkel ellátott nőstény - 300 000 forintos árelőnyének minden súlyát latba vetve – letépi fejét, majd belső szerveit felfalja. Ezért várhatóan az ix20-ból több élő példányt láthatunk majd, mint az i30-ból.
Az ix20 testfelépítése meglehetősen egyszerű, az evolúció által tisztára mosott és kipróbált szervekből épül fel. A fej és a terjedelmes, 440 literes (a hím i30 340-éhez képest jóval nagyobb) potroh között terül el a méretes transzport-tér, melyben a lárvák kényelemben és biztonságban tölthetik el az utat, amit anyjuk testében megtesznek. A kényelmet főleg a rengeteg hely, fej- és lábtér (akár két pár járóláb is elfér egymás mögött) garantálja, ráadásul a hátsó sorban üldögélőknek még dönthető és osztott támlás ülés is jut.
Biztonságukról – baj esetén - hat darab felfújható hólyag, ún. légzsák gondoskodik. A táplálék elhelyezésére amúgy öblös rekesz áll rendelkezésükre, főként az első ülések között, de mindenképpen dicséretet érdemel a kétemeletes, zárható csáptartó is az utas előtt. A természet meglehetősen fukarul bánt az anya testébe integrált szivacsréteggel, ettől függetlenül az ülőhelyek elég szélesek, bár magasabb lárvák combja idővel zsibbadni kezd a nem kellőképpen hosszú ülőlapokon. Cserébe az elöl ülők fűthetik magukat alulról a meglepően gyors biokémiai reakciónak köszönhetően (feláras extra).
A hierarchiában elfoglalt Comfort-hely automata hőmérséklet-szabályzó szervvel és – az állatvilágban teljesen egyedülálló módon – USB és AUX IN-aljzattal is ellátta az ix20-at. A törzsfejlődés csodálatos, a kezelőszervek kézre, illetve tapogatólábra (pedipalpus) esnek, az ergonómia még emberi léptekkel nézve is kielégítő, bár az mp3-képes hangképző szerv egyedül a Bodycount KKK Bitch c. dalát hajlandó hűen reprodukálni, Sosztakovicsot, vagy bármi mást nem.
A hosszú évmilliók során már Koreában is kifejlődött a váltószervek olyan generációja, amely pontosan és könnyen kapcsolható, csupán pár milliméterrel az egyes végállások előtt kell némi kellemetlen, ízületi roppanás-szerű ellenállást leküzdenünk. A nőstény belseje amúgy egyszerű anyagú, ám szépen kivitelezett szerveket tartalmaz és természetesen rendelkezik a koreai bogarakra jellemző legalább olcsó-faktorral.
