Másfél millióval alacsonyabbról indul, mint bármilyen más 5-ös BMW a listán, igaz, a miénken egy sportoslátszat-növelő M-es csomag is volt közel másfél misi értékben. Értik, ugye? Egy alap 520d-n.
Van, aminek meg kell adni a módját. A magyar paraszt akkor is tett paprikát a szalonnára, amikor már kenyérre is alig futotta, a francia akkor is divatosan öltözik, ha nem fizet a kiadó, és csak kopott zakóra, lyukas sálra, pecsétes ingre futja a zsibvásáron – a BMW-nél pedig az 5-ös széria hómlesszes kivitele, az 520d 184 lóerős, százra 8,1 másodperc alatt gyorsul, és 227 km/h a végsebessége. Az úr a pokolban is úr.
Persze, érzem én is, hogy ironikus dolog lyukas sálakhoz és utolsó szóratnyi pirospaprikákhoz viszonyítani egy alaphangon 11,7 millió forintba kerülő, nagy testű bajor vágent, de 5-ös mércével ez mindennek a legalja BMW-éknél.
Négy nyomorult henger, 1995 szánalmas köbcentiméter, sehol egy összkerékhajtás, egy aktív kormányzás, egy HUD, de még az üléseket is kézzel kell csúsztatgatni a síneken. Tiszta nyomor, ki nem bírnám ilyenben talán egy órát sem.
Egy hétig viszont igen jól kibírtam. Mert az 520d kivételesen jó kocsi. Olyan, amiben az ember ötpercenként felteszi magának a kérdést – kellhet-e ennél több valaha? Persze, a 184 Pferdestärke (PS, azaz LE) BMW-sprachéban nem a mennyországba vezető gyorsított mozgólépcső bajor tájszólásos megfelelője, de normál autók szintjén ez mindenre, de tényleg mindenre elég – legfeljebb a pályanapra nem az Euroringen.
Tegyük már képbe ezt
Szerintem az 1999-ben megjelent E39-es BMW 530d változatának mind a mai napig megvan a titkos rajongótábora. Akkoriban az volt az über-Diesel, lehet, hogy a 7-esben volt már egy literrel nagyobb, V8-as is, de az nem számított, egy 7-es dízel kívül esett a két lábbal, két karral, egy fejjel és egy bevallott, tiszta fizetéssel rendelkezők látókörén. De az az 530d, a 390 newtonméter meg a 184 lóerő, te jó ég… Emlékszem, amikor megkaptuk tesztre, mindenki kicsit lilássárga arccal tért vissza az első próbakör után – „öregem, ez életveszélyes, ilyet még nem …sztál, ez hihetetlen". És az az 530d referencia maradt még nagyon-nagyon sokáig, annyira sokáig, hogy szerintem a referencialéte még igazán el sem kopott, mert ennyire gyorsan nem reagál az autós társadalom, maximum a BMW-mániás fele. Az az 530d 1,6 tonnás volt, 225-öt ment, kézi váltóval 8 másodperc alatt volt százon, automatával 8,4 alatt.
Ez a mostani alapmodell 1,7 tonnás. Kétharmad akkora lökettérfogatból 184 lóerőt és 380 newtonmétert tud. 227-et megy, 8,1 alatt van százon. Ugyanazok a számok? Nem kell hozzá nagyot hunyorítani, hogy rábólintsunk. Alig tíz év alatt a csúcsdízelből alapdízel lett, kicsit más köntösben. Hát erre mondom, hogy nem kellhet jobb autó, több autó az 520d-nél.
Bár a számok 2011-ben talán már nem mellbevágóak – hiszen mégiscsak egy 1720 kilós test vonszolásáról van szó –, itt pár dolgot annyira jó érzékkel, mérhetetlen autószeretettel csiszolgattak egymáshoz a mérnökök, hogy a végeredmény sokkal több, sokkal jobb, sokkal kellemesebb, mint azt bármilyen adat alapján gondolnánk. Olyan ez, mint a hifis világban az igazán jó hangfal – a wattok, herztek, dB/W/m-ek csak a hozzá nem értők kábítására valók, az igazi audiofil ügyet sem vet az értékekre, és kizárólag a fülére hallgat, úgy dönt a legjobban. Ilyen az 520d is – legyenek ugyan jó átlagosak a számai ebben a dimenzióban, de élőben mást nyújt, mint gondolná az ember.
A trükk a közel tökéletes váltóáttétel- és fokozatkiosztásban meg a finoman, szinte mindig jelen levő nagy nyomatékban keresendő. És még valami, amit ez a BMW jobban tesz a hasonló méretű német, svéd és japán konkurenseknél: a nyolcfokozatú Steptronic (tehát automata, de kézzel is kapcsolható) váltó mindig magabiztosan beletalál a fokozatokba, nincs az a tétova keresgélés, amit a többiek előszeretettel művelnek. Ez a kis luxus azonban fájdalmas, lefordítom magyarra, hogy értsék: 680 ezer forint a felára.
De legyen szó városi öldöklésről, dugóban araszolásról, országúti, hirtelen felindulásból elkövetett kamionelőzésről, vagy éppen kétszázas tempójú autobahn-zabálásról, az 520d mindig elemében van, soha nem érezni kevésnek.
