Megvolt: Volkswagen Jetta 1.2 TSI Comfortline

A hatsebességes kézi váltó gondtalan egy szerkezet, pontos, puhán kluttyanós, középhosszú úton súlyosan jár. A pedálokról nem szoktunk nagyon szót ejteni, ám a Jetta kuplungja szokatlanul hosszú úton jár, fogni azonban fent fog, ez kicsi megszokást igényel. Ahogy a mélybe süllyesztett gázpedál is. Érdekes módon a Golf BlueMotionből nem emlékszem ilyesmire.

De – hogy szó ne érje a ház elejét – adjuk meg, ami kijár, főleg a futóműnek. Kevés kellemesebb karakterisztikájú acélrugós autóban ültem az utóbbi időben, sőt, mondhatni egyben sem. Nincs meg benne az a felesleges feszülés, ami miatt már egy mai kompakt is vitustáncot lejt, ha óvatlanul lerohanunk egy széttöredezett útszakaszt, nem üt fel, nem koppan, sőt, kifejezetten kényelmes, mégsem veszélyesen ingatag.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy még ötembernyi súlytól sem jön zavarba, kellemes és magabiztos. Mivel előző nap Telós Bandival elvittük egy körre a Peugeot 508 GT-t, ami kettős keresztlengőkaros sportfutóművet kapott, így lelkiismeret-furdalás nélkül megállapíthattuk, hogy létezik jó mezei McPherson, és hiába a drágábbik megoldás a Peugeot esetében, a Jetta sokkal kezesebb, nem kenődős, határait egyértelműen jelzi. Lélekben felvéstem egy óriási pluszpontot érte. A fékekben sem csalódunk.

A motor, na igen, a downsizing-ellenesek tárazhatnak, mivel ebben is a 105 lóerős 1.2 TSI dolgozott. Élből köpködni menetpróba nélkül nem ér, de szemléltetésképpen talán elég lesz annyi, hogy a 175 newtonméteres maximális nyomaték 1500–4000-es tartományban áll rendelkezésre. Ezt  vessük össze egy mindenki által elfogadott, kétliteres Honda-motor (R20A3) 189 Nm/4300-as értékével, és könnyebben el tudjuk képzelni, hogy egész élhető a kis fűnyíró, még 105 lóerővel is.

Ráadásul nincs súlyos tömeg, amit mozgatnia kéne, hiszen a 4644 milliméteres hossz ellenére a Jetta ezzel a motorral 1227 kilót nyom, ami ekkora testtől nagyon jó eredmény. Na jó, ettől még a négy pici dugattyú és a kis turbó nem csinál gumifüstölő vadállatot a gépből. 10,9 másodperc alatt gyorsul százra, azonban a már alacsony fordulatszámon megjelenő nyomaték miatt egyáltalán nem érződik gyengének, főleg, ha elég gyorsan kavarunk a váltóval. Cibálni lehet, de minek. Az ESP kikapcsolhatatlan, a motor hangja sem vérpezsdítő, a kipufogórendszer is teljesen máshogy duruzsol, mint a Golfban, nincs inger, nincs késztetés, de nem is hiányzik senkinek.

Hiányozni fog azonban az 5,5 millió forint, amibe tesztautónk került (metálfénnyel, ülésfűtéssel, kétzónás klímával, elektromos fűthető tükrökkel, négy elektromos ablakkal, fényszórómosókkal és visszagurulás-gátlóval), ebben azért bőven benne van a VW-logóért fizetett felár. Az Opel jelenleg az öregecske Astra Classic III-at tudja szembeállítani a Jettával, ez a letargikus, 1,6-os benzinmotorral 4 215 000 forintba kerül, 1,7-es turbódízellel 5 067 000-et kérnek érte. A Chevy Cruze legjobban felszerelt (LT) változata 5 255 000-et kóstál, szintén 1,6-os benzinessel. A Renault Fluence Exception – melyet szívem szerint nem raknék melléjük – 4 340 000, míg a Mazda3 Sedan 1,6 TE 4 889 000 forint. A pofon azonban közelebbről jöhet, mint gondolnánk: az Octavia ugyanezzel a motorral és váltóval, valamint felszereltséggel 5 millió körül megáll. És – hét centiméternyi tengelytáv ide-oda – mostanság már abban is el lehet ennyire férni.

Nem egészen 400 ezer forint tehát a VW-logó és a 73 milliméter felára az Octaviához képest, ami 374 forintos benzinár mellett mintegy 1069 liternyi üzemanyagot jelent. Az 1.2 TSI városban 7,5 litert fogyasztott (gyári adat: 7,1), vegyes ciklusban beérte 5,8-6 literrel. Könnyen kiszámolható, mennyit autózhatunk a különbségből, bár Skodában, nem Volkswagenben. Bár nem hinném, hogy értékvesztésben, presztízsben ez tetten érhető lenne.

Végszó kéne ide, nem is nehéz, elég egyértelmű a Jetta helye és megítélése. Hagyományosan jó minőségben összerakott, remek, kényelmes futóművön guruló, ingerszegény családi limuzin. Elég szép és elegáns, hogy bárhol le lehessen vele parkolni, presztízse is van, és valójában minden igényét kielégíti azoknak, akiknek az autó csak egy különösebb érdeklődést ki nem váltó használati tárgy. Semmi kirívó, ám ugyanakkor semmi kifejezetten kellemetlen tulajdonsága nincs. Sterilizált kötszer azoknak, akiknek a Golf kicsi, de a Passat drága, pontosan, ahogy azt Wolfsburgban gondolták.