A Hyundainál figyelmeztettek, hidegen ne nagyon gyorsulgassunk vele. Hidegnek hideg is lehetett, mert az i10-zel alig sikerült kijutni a Hyundai telephelyéről. A megfejtés egyszerű: a cég legkisebb benzinmotorja Euro5-ös szabványú, és ezt a kibocsátási normát már hidegen is teljesíteni akarja. Bármi áron. Ha ebben az irányban fejlődik tovább az autóipar, hamarosan eljutunk odáig, hogy újra feltalálják a szívatót, és mondjuk elnevezik sport módnak. Nem számít bele az emissziómérésbe, de segíti a közlekedést, komolyra fordítva a szót persze vagy szoftvert kéne frissíteni, vagy kicserélni a lambda szondát, és a világ máris egy fokkal kedvesebb hellyé változik. A hidegindítási anomália kapcsán azért azt nem hallgatnám el, hogy a kis i10 hamar bemelegszik, és akkor úgy fűt, hogy le is kellett vennem a melegből, ami kevés autóban fordul velem elő.
Az első hidegindítás horrorján súlyosbít azért a kuplung is – én ennyire fos kuplungot nagyon rég nem láttam. A Csikós vett tegnap egy húszéves, lefingott Daihatsu Hi-Jet furgont 165 ezerért, amit még a vasas cigányok is visszavittek a kereskedésbe – nem mondom, hogy abban jobb, de egy ligában fociznak. Olyan ez a kuplung, hogy egyfelől nagyon váratlanul és hirtelen kezd fogni odafönt, másrészt valósággal bezuhan a tűzfalba, ha rálépünk. Hamar meg is kezdtem a természettudományos kísérletezést: mi van, ha csak úgy rárakom a lábam a kuplungra, de nem nyomom, csak hagyom, hogy a saját súlya dolgozzon?
Hogy mi történik?! Gyerekek, ilyet még nem láttatok! Rárakom a lábam. Először egy kicsit ellentart, aztán zuhanni kezd, aztán – esküszöm! – mintha nagy erővel szívná befelé. Csillagászat az autóiparban? Fekete lyuk egy Hyundaiban, ami brutális erővel szívja magába az anyagot? Lehet, hogy a tűzfal mögött egy párhuzamos univerzum van, ahol, ha nem vigyázok, találkozhatok az i10 korábbi, kevésbé szerencsés tesztelőivel, esetleg egy-két szerencsétlenül járt indiai betanított munkással?
Órák után sem tudok vele normálisan közlekedni, be-becsúszik egy-egy bakkecskézés; képtelenség, hogy ez lenne a kuplung gyárilag kívánatos állapota. A számláló 3500 kilométert mutat, ennyi alatt lehetetlen kinyírni egy kuplungszerkezetet. Na jó, ki lehet, de nem szokás. Papp Tibinek volt egy tippje, hogy esetleg bovdenes lesz az a kuplung, és akkor egyszerűen be lehet állítani. Be is jött, de szerszám nélkül csak egy kicsit tudott rajta tekerni. Már így is elviselhetőbb lett a kuplung, azonnal fel is tűnt, milyen jó a váltó: pontos, jó kapcsolási érzetekkel. A millióval drágább induló Mazda2-ből sem lógna ki.
Ugyanakkor a motor csodálatos. Ha figyeljük a takarékos vezetésre ösztönző váltási segédlet nyilait, nagyjából ott kezd menni, ahol a Hyundai már erősen javallja a feljebb kapcsolást – úgy 3-4 ezertől tényleg szaggatja az istrángot.
A fék elfogadható, illetve talán kicsit még jobb is az elfogadhatónál: harap becsülettel és jól adagolható. A futómű nem rossz. Azt akartam írni, ahhoz képest nem rossz, amilyen kicsik a kerekek, de a kerekek csak úgy néznek ki, mintha kicsik lennének, valójában 14 colosak. Ehhez képest pedig a rugózási komfort inkább elfogadható. A stabilitás viszony cserébe elég jó: sokkal kevésbé félelmetesek a hirtelen kormánymozdulatok, mint vártam. És a kormánymozdulatokkal meg is érkeztünk a tényezőhöz, ami miatt az i10-ből a felsorolt jó tulajdonságai ellenére sem lehet kis élményautó. A kormányzása megöli – pontatlan, nem különösebben közvetlen. Nem rossz, csak aki szeret autózni, nem fogja szeretni, de a célközönséget a külső dizájnnal már úgyis hajszálpontosan belőtték. Ebből ugye férfiember nem szállhat ki anélkül, hogy hülye érzése ne lenne. Próbáltam, nem sikerült, ez egy nagyon női autó. Sok nő vezet nagyon jól, de még több nő van úgy, hogy csak közlekedni akar, és ez még mindig egy elég nagy halmaz.
Akkor tehát most mi legyen? Jó ez, vagy nem? Kell-e pontot levonni nyilvánvalóan gyári hibás alkatrészek miatt, vagy sem? Mert hogy például ennyiért lehetne már jó a kuplung, és a márkaszerviznél is felébredhetne a gyanú, hogy a hideg üzem ma már nem olyan extrém vágyálom, mint embert juttatni a Marsra. Meg is érkeztünk az i10 egyik legfontosabb tulajdonságához, az ennyiért-hez. Ami 2,2 millió – sokat számolgatni, extralistán sakkozgatni nem kell és nem is lehet: a hyundai.hu árlistájából az derül ki, hogy i10 ebben az egy felállásban létezik. És ebben minden benne van. Minden! A szervó, az állítható kormány (csak fel-le), a fűtött tükrök, a fordulatszámmérő, klíma, központi zár, és persze a CD-s rádió négy hangszóróval, USB/Aux bemenettel. Kóbor újságírók megtévesztésére van az autóban négy villanyablak és motoros tükör is, de ezeket sem az extralistán nem találtam (ugyebár nincs is extralista), sem a konfigurátorban nincs ilyen lehetőség.
Úgy emlékszem, a Suzuki Splash sokkal jobb autó. Nem vizsgáltam rázópadon, meg ilyesmi, de néhány kilométer alatt megérezni az ilyesmit. A Panda nagyjából olyan, mint az i10 – érezhetően nincs olyan erős gerince, mint a Splash-nek, de jobb vezetni. És a stílusa még most is jobb, mint a másik kettőnek. Csak hát nagy kérdés, ki a fenének kell egy jó autó ebben a kategóriában, amikor 2,2 millióért megkapja ezt? Jó hátsó helykínálattal, használható csomagtartóval. Nem nagyon tudok ellenérveket mondani Hyundai vásárlására. Lehet, hogy a Splash egyszerűen feleslegesen jó autó, abban az értelemben, hogy valaki vagy prémium-kisautót keres, és akkor vesz egy Smartot vagy 500-as Fiatot. Vagy olcsó, elfogadható alternatívát, mely személyleírás hajszálpontosan illik az i10-re.
