Pofátlan olcsóság, avagy van élet xenon nélkül?

Összehasonlító teszt: Chevrolet Orlando 2.0 D A/T–Renault Grand Scénic 2.0 dCi

2011.06.16. 07:16

Adatlap Renault Grand Scenic Privilége - 2011

  • 1995 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 160 LE @ 3750 rpm
  • 380 Nm @ 2000 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    9.5 másodperc
  • Végsebesség:
    205 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.6 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.3 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.6 l/100km
  • 7 090 000 Ft

Adatlap Chevrolet Korea Orlando LTZ+ 2.0D - 2011

  • 1998 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 163 LE @ 3800 rpm
  • 360 Nm @ 1750 rpm
  • 6 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.0 másodperc
  • Végsebesség:
    195 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • 6 830 000 Ft

Rettenetesen megszenvedtünk, hogy a szinte dömpingáron adott Chevrolet Orlando mellé ellenfelet találjunk – mármint úgy, hogy ne legyen jelentős az árkülönbözet. Nehezen sikerült: a Renault Grand Scénic tán az egyetlen, amely árban versenyképes vele. Mindkettő dízel, nagy és erős.

De nem lehettem maximalista. A Chevrolet lényegében csak csúcskivitelű dízeleket tart a tesztflottájában, automata váltóval. A Renault-tól viszont csak kézi váltósat sikerült szerezni, 160 lóval. (Ott is van automata, az tíz lóerővel gyengébb.) Ez van, örülünk neki, hogy egyáltalán volt mit állítani a Chevy mellé.

Hogy miért akartam mindenáron, minden nehézség ellenére az Orlandót összehasonlítani? Rém egyszerű: mert pofátlanul olcsó. Elképesztően és összehasonlíthatatlanul. Tessék csak megnézni: hét üléssel, 1,8-as benzinmotorral, klímával 4,8-ért haza lehet vinni. Oké-oké, nem egy csúcsfelszereltségű kocsi, de akinek hét ülésre van szüksége mindenképp, annak tökmindegy, ráadásul egy elfogadható méretű motorral és 141 lóerős teljesítménnyel. Noha ez a Chevy 1,8-as sosem volt kimagaslóan jó motor azelőtt, de ennyiért a Grand Scénicet az 1,6-os benzinmotorral adják, ami egy Fluence-ot is épphogy elvisz. Milyen lehet ez egy Grand Scénicben? Biztos nem jobb a koreai motornál.

Sajnos, vagy szerencsére ilyen összehasonlításra nincs kilátás. Van viszont a modellpaletta másik végén: lényegében mindkét típus csúcsváltozata volt nálunk, a Renault Privilege kivitelben, a Chevrolet pedig a dallamos hangzású LTZ+ verzióban. Eláruljam, hogy mennyi az árkülönbözet a két autó között, ha egy szintre hozzuk őket? Döbbenetes: az Orlando bőrös és automata, ezek nélkül hatmillió-nyolcvanezer. A Renault ugyanezt nyolcszázezerrel drágábban tudja, viszont egy széria Tom-Tom navigációval és xenon-kanyarlámpával is megörvendezteti az embert. Ja, és teflonbevonatú műbőr+szövet a kárpitozása, bár a tükörtojás-sütögetéshez meg kell venni az ülésfűtést hozzá. A drámai őszinteséggel bőrhatásúnak hívott kárpitozást 470 ezerért adja a Renault, aki pedig automatát akar, annak további 300 ezret kell rászámolnia.

Akármilyen irányból is nézzük, cirka hét-nyolcszázezer forint a Chevrolet előnye, ami még ezen a szinten is sok, feltéve, hogy az ember tud élni xenon nélkül. Én ennyiért tudnék.

Viszont az összehasonlítás két kérdést vet fel. Egyrészt, melyik a jobb autó? Ha a Chevrolet, akkor nincs miről beszélni. Ám ha a Renault, akkor jobb-e annyival, amennyivel drágább? Nem lesz egyszerű.

Épp ezért kettészedtem a dolgot. Az ilyen egyterűeknél két dolog fontos: egyrészt mennyire lakható a belsejük. Igaz, az autógyárak szeretik úgy előadni a dolgot, hogy az ember szinte beköltözik egy ilyen autóba és ki sem akar szállni. Hát majd meglátjuk, melyikben laknánk. Az összehasonlítás második szekciója szól arról, hogy a konkrét kétliteres dízelek milyenek.

A bódék: ötletek nélkül is lehet élni?

Mi tagadás, tetszik nekem az Orlando formája. Talán azért, mert egészen autószerű. Elsőre inkább nézné terepjárónak az ember, egyszerűen azért, mert van orra. A Renault viszont az űrbuborék-dizájnt használja évtizedek óta. Ezért is lepett meg, hogy ennek ellenére a Grand Scénic orra érzékelhető jobban, amikor parkolóházban vagy más macerás helyen kell manőverezni. Ne kérdezzék, miért. Talán az is szerepet játszik benne, hogy kisebb körön fordul. Az Orlando vezetése más szempontból is macerás. Az első tetőoszlopai nem csak vastagok, de pont olyan szerencsétlen szögben állnak, hogy jobbra komplett kereszteződéseket tudnak kitakarni. Hátrafelé mindkettőből gyalázatosan rossz a kilátás, a radar létszükséglet. A Renault felárért ad kamerát is, 160 ezerért.

Ha belül nézzük a dolgokat, megdöbbentő, hogy a Chevrolet mennyire leegyszerűsítette az egyterű-témát. Lényegében annyit tud, mint egy nagy kombi, amelynek a csomagtartójából két további ülés kihajtogatható. A Scénic ezzel szemben mindent megkapott, amit a franciák kitaláltak. A középső sorban az ülések előrehajthatók, kivehetők, tologathatók, hátukon kis tálca található. A leghátsó két szék szintén a padlóban rejtőzik.

Az Orlandónak viszont nincs is szüksége arra, hogy tologatható ülései legyenek, egyszerűen azért, mert leghátul így is el lehet férni, ha az ember nem extra langaléta. A Scénicben egy átlagos felnőttet szinte be kell építeni hátra: a lábfejére rá kell csukni az előtte lévő ülést, mert máshogy nem fér be oda, majd előrébb is kell tolni annyira, hogy ott is szűkössé váljon a hely. Vagyis hétülésesnek egyértelműen jobb az Orlando, ha nem kizárólag gyerekek utaztatása a cél.

Más kérdés, hogy a Renault egy csomó apróságot tud. Vannak rekeszek a padlóban elöl-hátul, és ott a zseniális tologatható könyöklő a két első ülés között, benne egy gigantikus üreggel. Az apróságok tárolására a Chevrolet tényleg csak a minimumot adja, a könyöklője sem szenzációsan kényelmes és a klíma fúj levegőt a második sorban ülőknek is. A Renault-nál – pont az előre-hátra tologatható könyöklő miatt – ezt nem lehetett megoldani, ezért az ajtóoszlopra kerültek a befúvók.

Furgonnak viszont a Renault az igazi. Ha csak a csomagtartót nézzük, látványosan alacsonyabb a padlója, és literben is több (564 l), jobban használhatónak tűnik, mint az Orlandóé (454 l). A különbségek akkor fokozódnak, amikor az ember kitakarítja a Scénicből a második üléssort, és máris 1,8 köbméter: a plafonig jóval magasabb a tér. Ekkor még előrehajtjuk az utasülés támláját is, és megvan a két köbméter. Ilyen kunsztokat a Chevy nem tud, a középső ülések előrehajtogathatók, és kész, így 1,5 köbméter a maximum térfogat. Így is van akkora, mint egy középkategóriás kombi, tehát éppenséggel nem tragikus a helyzet. De ez egy összehasonlító, és ez a Grand Scénickel szemben kevés.

Még egy kérdés, a minőségé. Ránézésre, tapogatásra egyértelműen a Renault a jobb, akad némi kellemes felszínű anyag is, szemben a Chevy rideg, de amúgy szép belső burkolataival. A franciák ezt jól tudják, bár csendben jegyzem meg, hogy egyszerűbb kivitelben, fullfeketében legalább olyan gyászos, mint az Orlando. A Renault még egy pluszpontot érdemel a zongoralakk-hatású műanyagok teljes mellőzéséért.

Akkor itt melyik a jobb? Variálhatóság szempontjából a Grand Scénic az egyértelmű győztes, bár az Orlando válasza erre frappáns: ha valami elég tágas, akkor ott nem kell variálni. És ebben van valami.

Nézzük a technikát és a végeredményt! Lapozzon!

Totalcar értékelés - Chevrolet Korea Orlando LTZ+ 2.0D - 2011

Kifejezetten tágas, praktikus buszlimuzin, tűrhetően könnyen variálható is. Országúton a finom motor és váltó miatt jó vele autózni, de szerpentinen nincs a topon, városban meg egyenesen kellemetlen, mert bukdácsol és rángatja a kormányt.

Népítélet - Renault Grand Scenic

Népítélet - Chevrolet Korea Orlando

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.