Kábé olyan lelkesedéssel utaztam el erre a bemutatóra, mintha a Porsche márka temetésére kellene mennem. Képzeljék, egy Panamera, amely egy tankkal elmegy Stuttgartból Toszkánába! Persze van, aki erre izgul fel. Mindenesetre eddig jól álltunk Lambó-motorokból, de lassacskán Magyarország Porsche-motorokból is nagyhatalommá válik.
Ezek teljesen új preferenciák egy Porsche-vásárló szemében. De azért megnézegettem, vajon mit tudnak ezek a benzines Panamerák, már csak azért is, mert a sajtótájékoztatón igyekeztek képbe helyezni minket.
Mert mi is történt az idén? Márciusban kihozták a Panamera Turbo S-t, amely szolid 550 lóerőt és 750 newtonmétert nyom le – ám ha nagyon muszáj, 800-at. Mellesleg 3,8 alatt van százon, 12,9 alatt pedig kétszázon. Nem rossz, mi?
Ennek a kocsinak a városi fogyasztása az európai tesztciklusban 17 liter, de úgy, hogy megcsillagozzák, és hozzáteszik, hogy ez egy „optimalizált” gördülési ellenállású, négyévszakos(!!!!), 19-es gumival mérve igaz. Mindezt úgy, hogy az úgynevezett NEDC-ciklus köztudottan még távoli kapcsolatot sem ápol a valósággal. Bár lehet, hogy a Panamerákkal – különösen az 500 lóerő felettiekkel – húsz másodperc alatt szokás ötvenre gyorsítani. Vagy tévednék?
Ahhoz viszont, hogy ilyen remek Panamerák létezhessenek, egyszerűen szükség van takarékosabbakra is – bár ezt így nem mondták ki, az európai szabályozás szükségessé teszi, hogy legyenek széndioxid-csökkentő modellek. Ezért készült a hibrid, és most a dízel is. Vagyis, ahogy fogalmaztak, mindkét irányban bővítették a sorozatot.
Nem volt egyszerű dolguk. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor egy Wiedeking nevű ember vezette a céget, aki kijelentette: amíg ő itt van, addig nem lesz dízel Porsche. De ő már nincs itt, ezt jelzi a már egy ideje létező dízel Cayenne is. Azóta ugyanis egy elképesztő sztori végén a VW többségi tulajdont szerzett a sportkocsigyárban (érdemes visszaolvasni az erről szóló cikkünket).
Így esett, hogy a Porsche mérnökei fura problémákkal találták szembe magukat. Az egész Panamera-projektet vezető Andreas Jaksch elárulta, hogy a típus tervezését 2006-ban kezdték, és meg sem fordult a fejükben, hogy lesz egy dízel változat is. Ezt csak 2009-ben találták ki – véletlenül pont Wiedeking távozásának évében – és hát ilyenkor felvetődnek kérdések. A nyomaték nem okozott problémát, a hangszigetelés már annál inkább. Meg úgy általában a hang.
Az is komoly kérdés, hogy vajon miért az Audi-féle V6-os, háromliteres TDI-t pakolták a Panamerába 250 lóerővel. Elvégre akad az Audi győri gyárában V8-as, négyliteres TDI is. Nem is ez volt a fő szempont, hanem az, hogy takarékos legyen – mondja a projektlejter. Egyébként utánanéztem, a háromliteres TDI-ből 250 lóerős a legerősebb nem-Porsche verzió is. Ilyen van az A8-asban, az 6,1 alatt van százon, huszonhárommillióért.
A dízel Panamera 24,2 milliótól indul (regadóval, mindennel együtt) és 6,8 alatt van százon, ami ilyen szemmel nézve nem egy komoly érték. Igaz, klasszikus automata váltóval jött össze. Már amennyire a nyolcgangos, stop-start rendszert támogató váltó hagyományosnak minősíthető. Ez a tudás gyorsítóképesség nagyjából annyi, amit a sima V6-os benzines Panamera is tud, kézi váltóval. Talán nem is akartak többet.
Ha már a dízelig süllyedt a Porsche, lenne értelme összkerekest is készítseni Panamerából, de Jaksch úr mindenkit kiábrándít: egyszerűen nem marad hely az első hajtásnak a magas dízelmotor miatt – a Cayenne-ben a motor alatt elfér, itt azonban nem. Mellesleg a dízel Panamerához vonóhorog is rendelhető, méghozzá villanymotoros mozgatással.
Egyébként a dízelt onnan lehet felismerni, hogy ugyanúgy néz ki, mint az alap V6-os, viszont kétoldalt a levegőrostély nem kamu, hanem nyitott és ott van mögöttük egy-egy intercooler. Ja, és ott az ajtón a diesel felirat, de aki akarja, nem kap Káin-bélyeget.
Persze, azt szoktam mondani, hogy Porschéból még a legvacakabb is rohadt jó, de most féltem, hogy megdől ez az axióma. Megkaptuk a kulcsokat, és beindítottuk. Lapozzon, hangminta a következő oldalon.
Miután meghallgattuk, hogy fantasztikus érzés egy tankkal elmenni Toszkánába, elindultunk a próbaútra. Mindenki a Panamera hangjára volt kíváncsi, bár mi már az előző nap megállapítottuk a vezess.hu-s Földes Attilával, hogy rohadtul nincs dízelhangja. A szálloda környékén bóklásztunk, amikor az előző turnus autói szállingóztak visszafele. Elsőre arra tippeltünk, hogy ezek benzinesek, amivel a személyzet cirkál a környéken. De egy idő után kiderült, hogy ezek bizony azok.
Már elnézést, de nem mi vagyunk ennyire süketek, az autónak kifejezetten V8-as benzines hangja van, ha a kipufogót hallgatjuk. A motortér környékén semleges a motorhang, egyáltalán nincs jellegzetes dízel krákogás. Igaz, később kiderült, hogy azért valami hiányzik a hangból. Az ércesség.
A Panamera amúgy egy fura limuzin, amit kifejezetten arra optimalizáltak, hogy alacsonyan legyen a súlypontja. Jó mélyen ülünk, a gyári röntgenrajzon pedig látszik, hogy két nyúlványra osztották a benzin-, akarom mondani a gázolajtankot, hogy még alacsonyabbra kerüljön a kardán két oldalán, az ülések alatt. Amúgy nyolcvan literes – hússzal kisebb, mint a nagymotorú Panameráké, de a négyévszakosgumis fogyasztás 6,5, sokra elég ez is.
A mélyen ülés következménye, hogy csak négy ülés van, de azok átkozottul jók, hátul is. Középen gerincoszlopként vágja ketté a Panamerát a magas kardánalagút. Hátul valami 445 liter csomagtartó is van, bővíthető is, szóval tényleg praktikus.
És nagyon szép. A szag tipikusan a német bőré, a kormány mögött a szokásos Porsche-műszertolulás, a kormánytól pedig balra van a gyújtáskapcsoló. Illetve az a luk, ahová a Panamera-formájú kulcspótlék bemegy. Őszintén szólva izzítás-visszajelzőre nem emlékszem, de annyi izé gyullad fel, hogy ha van, akkor sem feltűnő.
A motorhang belül is benzines jellegű és halk, viszont gyors menés közben sincs fordulatszám, és talán ez az, ami a legjobban hiányzik egy rendes Porschéhoz képest. Gyomormegemelő gyorsulás viszont van, mert 550 Nm nem kevés, a nyolcgangos váltót pedig úgy lőtték be, hogy a nyolcadikban érjük el a végsebességet.
Igaz, akadnak olyanok, akiknek ez a gyorsulás meg sem kottyan, de a fék drámai, nagyjából ötször annyira próbára teszi a gyomrot. Kicsit fékezni csak erős koncentrációval lehet. Amikor videóztam, Attila fékezett egyet mellettem, és majdnem összecsináltam magam. A kerekek elsőre sikítva blokkolnak egy rövidet, és csak utána szabályoz az ABS. Drámaian rövid úton áll meg a Panamera – hiába, na, ez egy Porsche. A perverzek még kerámiaféket is kérhetnek hozzá.
De még a fék is kevés lenne ahhoz, hogy kijelentsem: a Panamera a világ legjobb dízelautója. Ehhez ugyanis kellett még valami: a kiegyensúlyozottság. A dízelmotor alig nehezebb a V8-asnál, és ettől valami elképesztően jó a tömegeloszlása. Igaz, normál módban kicsit könnyű a szervo, de a sport gomb mindenre orvosság: a gázt jobban veszi, a lengéscsillapítás átáll és a kocsi alacsonyabbra kerül – feltéve, hogy van légrugózás benne. Alapból acélrugó jár, amelynek a hangolása a projektvezető szerint leginkább a sport módéhoz hasonló. Ami a legmeglepőbb, a rugózás szinte komfortos, igaz, csak német rossz utak álltak a rendelkezésünkre.
Kis erdei-mezei kanyargós utakon mentünk a Panamerával, és tényleg jó. Gyakorlatilag 90-100 táján még az elalvási határon van az ember, annyira észrevétlen a tempó. Aztán úgy 120 táján kijön a hátsó szárny és elkezd zajlani az élet. Úgy tűnhet, a halálprecíz kormányzással egy tű fokán is átvezetném a Porschét, annyira semlegesen fordul és villámgyorsan követi a kormánymozdulatokat, nincs benne semmi darabosság. Pedig közel 1,9 tonna.
Nagy gázra persze megindul a feneke, ahogy kell, de a szűk utakon nem akartuk kikapcsolni a stabilizáló elektronikát. A váltó úgy dob vissza fél másodperc alatt négy-öt gangot, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ja, még egy apróság: ballábfékre nem veszi el a gázt az elektronika.
Már csak poénból is, kinulláztam a fedélzeti számítógépet. Előtte kicsit jobban megküldtük, és 10 liter körül volt a fogyasztás, de az utána következő falu-országút-falu szakaszon alig ment hat liter fölé. A bibi csak annyi volt, hogy csak pillanatokra értük el a kilencven-százas tempót, amúgy ötvennel meg harminccal csorogtunk. Menjen a fene így Toszkánába, szétunom az agyamat. Még a 7,5 literes átlag is agyi leépüléshez vezet. Nekem spéci megér pár liter pluszt, hogy jó legyen. Mert még akkor is csak annyit kajál, mint egy kétliteres benzines.
Hogy gáz-e egy dízel Porsche? Lehet, hogy bizonyos körökben az, pláne, ha korábban már volt az embernek dolga benzinessel. De szerintem visszataszító dolog ennyit tankolni egy kőgazdagnak is. Nem mintha nem bírná megfizetni, hanem az állandó kútra rohangálás a zsibbasztó. Viszont a dízelmotorral egy olyan autó, aminek a határait távolról sem tudjuk kitapogatni: csak a magabiztosság van, a káprázatos futómű, a briliáns kormányzás és a minden képzeletemet felülmúló mérnöki teljesítmény. De aki nem tol le a dízel Panamera torkán legalább tíz litert, az higgyék el, jobban jár egy Audival.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
További cikkeink
