A minőségérzetről annyit mondanék, hogy az ablakemelő gomboknak fém keretük van. Én még most is emésztem. Ehhez képest a valódi alumínium-alumíniumbetéteket nem is említem, remélem, nem csináltam annyira rossz képeket, hogy ne jönne át a minőségérzet.
Viszont szerintem érdemes elspórolni ezt az egyébként kecsesen elő- és visszasikló plazmatévét, mert a kilométeróra és a fordulatszámmérő közötti kijelzőről is elég sok információ olvasható le. Név szerint:
Hatótávolság (830 km)
Az SD-kártyáról épp a híres Beatles együttes Michelle című dala szólÉrkezésünk becsült időpontja 14.09 óra
1,3 kilométer múlva kell sávot váltanunk
Jelen pillanatban az M7-esen haladunk
A külső hőmérséklet 18,0 C
7. fokozatban van a váltó
Az autóban 13 742 kilométer van
A pontos idő 8 óra 13 perc
És persze a multikormány görgőivel még mindenféle más is előhozható.
Tudom, hogy az érintőképernyőt csak odanézve lehet kezelni, ujjlenyomatos lesz és sose látszik úgy, mint egy ilyen, de alapvetően mégis azt támogatnám. Az Audi persze kitalált egy jobbat: a váltó karja melletti fekete tapipaddal váltogathatunk a rádióállomások között, de ha a navigációs menüben vagyunk, írásfelismeréssel vihetünk be szöveget. Az írásfelismerő pedig száz százalékosan működik, nem keveri a slendriánul odarajzolt G-t a C-vel, és mindig beolvassa az aktuális betűt, hogy tényleg ne kelljen odanéznünk - hihetetlen. Mondjuk 10 perc alatt jöttünk rá a Pistával, hogyan működik, és fél óra múlva már nem tudtam megmutatni a következő érdeklődőnek, mert addigra újból eltévedtem a menüben.
Nagyobb baj, hogy az A6-osban még nincs a Q5-ösben már megcsodált Google Earth-navigációs lehetőség. Egy okkal több, hogy kispóroljuk a konfigurátorból a 6,5 colos monitort. Megdicsérném ugyanakkor a LED-es olvasólámpát: ha magát a fényforrást nézegetjük, kellemetlen a fénye, viszont az utasülésen éjszaka órákig lehet olvasgatni anélkül, hogy zavarnánk a vezetőt. Egyébként vörös belső láthatósági fények biztosítják, hogy ne kelljen hosszan kotorászni a töksötétben.
Ráz, mint az állat. A futómű egyébként zseniális, de biztos, hogy arra a kerékméretre tervezték, ami a tesztautó specifikációjában is szerepel: 17 col. Ezen pedig 19/40 van. Vagy azért, hogy a tesztautót majd könnyebb legyen eladni, mert így azért meg kell adni, dögösebben néz ki, vagy mert így még jobban kanyarodik, és akkor nem csak a tesztautót lesz könnyebb eladni, hanem a többit is, elvégre az újságok dicshimnuszai mint a Pazar kanyarvételekről szólnak. A kanyarképesség tényleg rendben van, de én mindazoknak, akik lecsúsznak a 19-es tesztautóról, csak azt ajánlhatom, maradjanak a 17-es kerékméretnél, mert akkor a rugózás is fejedelmi lesz. Igaz persze, hogy Jason Statham óta tudjuk, leszorításhoz Audi kell, nagyon peres gumival, de egy világ az akciófilmeké,
A kormányzás, az pazar. A fordulókör 11,9 méter, de a nem-Quattróé is ilyen. És az előző A6-osé is ennyi volt. Papp Tibi sokallta, nem a számot, hanem az érzetet, én inkább keveslem. (A BMW 530 xD-é is ennyi.) Pazar kormányzás alatt tökéletes áttételezést, pompás kormányzási érzetet értek – a legkevésbé sem félelmetes az új A6-ossal gyorsan, kanyargós úton autózni. Városi dugóban ellenben kissé idegesítő, aminek a stop/start rendszer az oka. Ki is lehet kapcsolni, ezt is tettem – szép dolog a Föld megmentése, de a fékről lelépés, a motorindítás és a turbónyomás felépítése olyan sokáig tart, hogy az a valójában csak egy másodperc nekem a forgalomban soknak tűnt. Nem beszélve arról, hogy az A6-os minden ilyen motorindítás után sípol egyet, hogy jelezze, beindította a motort. A stop/start rendszert kikapcsolni nemcsak a sípolás miatt megváltás, de a motor annyira simán jár, hogy alapjáraton amúgy is mintha már ki volna kapcsolva. És ez egy dízel alapjárat.
Vagy az ördög tudja, miért, biztos ki lehet kapcsolni, de miért kellett be? A sípolásokkal amúgy sem volt szerencsém. Trieszt közelében a tengerparton találtam egy helyet fotózni, még a Carabinieri is ott parkolt, két tányérsapkás srác egy kék Puntóval, helyi látványelem gyanánt. Épp megkerestem a szöget, amikor elkezdett villogni az elakadásjelző, aztán beindult a duda is. A csendőrök mosolyogtak, én próbáltam a távirányítót nyitni-zárni, meg a titkos praktikákat. Az A6 tovább üvöltött. Odaordítottam a közelebbi, érdeklődve mosolygó tányérsapkásnak, hogy Quattroruote Ungherese, aztán felhívtam a Skyguardot a jelszóval, hogy vegyék le a riasztást.
Az operátor azt mondta, gyanúsan sok ajtónyitást észleltek járó motor mellett. A motor ugyan nem járt, de bántam is én, örültem, hogy az A6 már nem ordítozik velem. Visszafelé elég hosszasan kellett tolatni egy szűk utcán. Megállapítottam, hogy a tolatókamera képe jó, de valahogy dimenzionálisan nincs köze a valósághoz: érdemesebb hátraforgolászva, meg tükrökkel tolatni, miközben négyfelől csipog a parkolási segédlet. Az érzékelők persze a felnikre nem vigyáznak, sajnos a magas szegélynél le is tolattam a jobb hátsót, de nagyjából ennyi kellemetlenség ért összesen az A6 3.0 TDI Quattróval.
