A régi jó dolgokból nem maradt semmi… vagy mégis?
A VW marketingesei ügyesek: tudták, hogy a sajtót az új Beetle mellett csak a régi tudja igazán lázba hozni. A felsorakoztatott 2011-es autók mellé két régi csemegét is leparkoltak, naná, hogy ott tolongott mindenki, hogy azokat is elvigye egy próbakörre.
A régebbi egy 1958-as 1200-as boxer volt. 30 lova nem sokat ígért, ennek ellenére imádtam vele a berlini utcákon autózni. Az erő hiánya sem volt zavaró: a németek sokkal kevésbé feszülnek, nyugodtabb a tempó, és a gyönyörű bogarat is mindenki előzékenyen beengedni. Többen az ablakot is lehúzták, hogy hallják jellegzetes hangját – tényleg szórakoztatóbb, mint bármilyen új tömegmodell.
A gép alig húszezret futott. Váltója pontos volt, futóműve sem támolygós. Ritka élmény az ilyen, mifelénk nem nagyon találni hasonlót: semmi sem lehet olyan patent, mint a gyári szakemberek által dédelgetett matuzsálem.
A másik tesztautó fiatalabb volt, mint hittük: a 2003-as Última Edición Európában igazi ritkaság. 1600 köbcenti, befecskendező, katalizátor és 50 lóerő: vizes aszfalton simán megindult a bogár feneke. A VW Polo-ülések és kapcsolók, hifi és újautó-illat – komolyan mondom, teljesen beleszerettem.
Amúgy is gerjedek a klasszikus vonalakra, de a prehisztorikus, Hans Ledwinka, Barényi Béla, Ferdinand Porsche keze alól kikerülő formaterv ebben a félig modern köntösben is szíven talált. Ereje simán elég a mindennapi közlekedésre, a hangja meg egyszerűen mennyei – a boxer puffogása többet ér bármilyen sportkipufogónál.
A sajtótájékoztatót nem a mérnökök, hanem a menedzserek szervezték: a technikai adatokról szó sem esett, helyette itt is hipergusztusos veteránokat kaptunk.
Az ősrégi, osztott ablakos fekete szintén újszerű: megdöbbentően ötletes volt a műszerfal kialakítása, mai szemmel meglepő, ahogy a sebességmérő és Loewe rádió rímelnek egymással. A plexiből vágott, U alakú kalaptartó bámulatos – én azt hittem, hogy ez valami elterjedt korhű extra, de céges bogárfelelősünk, Göbölyös Zsolt sem látott még ilyet.
A színpad másik oldalára egy Mille Migliá-s sportcsemegét gurítottak ki. 356-os Porsche-blokk, önmagában vagyont érő fordulatszámmérő és ágyéknedvesítően gyönyörű, alumínium sportülések – azokra még az is begerjed, akit a farmotoros boxer Volkswagenek egyáltalán nem hoznak lázba. Sajnos ezt nem próbálhattuk ki, pedig ha valamit, ezt szerettük volna: talán a következő életünkben, egy másik dimenzióban ez is sikerül.
A kesztyűtartó felett egy másik kis rekesz van. A szénszálmintás ajtócska billenőzárral nyílik, elfér benne a pénztárca, pályamatrica vagy egy kisebb önvédelmi fegyver – mivel a zárja bal oldalra került, a kagylós vezetőülésből is jól elérhető.
Természetesen a divatautóhoz aranyos optikai extrák is elérhetők. Kedvencem a hátsó ajtón, a VW-embléma alá szerelt felirat: a miénken ugyan Turbo volt, de egyes piacokon a helyileg bejáratott becenév is felkerülhet a csomagtartófedélre. Sajnos Bogár pont nem lehet, de Bug, Käfer, Fusca, Escarabajo, Buba, Jia Ké Chóng vagy Folcika igen. A Turbóhoz való matricázás is dögös – na, azzal tényleg erősen a Porschére emlékeztet.
Ugyan a tesztautónk amerikai piacos volt, de ez csak véletlen, ez jutott a bemutatón. Nagy különbség nincs, kicsit lazább a DSG kapcsolása és komfortosabb a futómű.
Amin látszik, hogy a kintiek a fő célközönség, a hifi: a legendás gitármárka logójával látták el a Panasonic által gyártott audiorendszert. A 400 W összteljesítményű cucc ugyan nem úgy szól, mint Hendrix ládái Woodstockban, de nem rossz: alacsonyabb terhelésen kicsit dobozhangú a 4-5000 herzes frekvencia, de ahogy nő a hangerő, magára talál – a Dancing Queen markáns basszusfutama tényleg megelevenedett, amint feltököltem a hangerőt.
A hazai forgalmazás ősszel kezdődik, a pontos ár egyelőre ismeretlen. Valahol a jól felszerelt Golf köré várható, vagyis biztos, hogy nem lesz túl gyakori a VW Beetle harmadik generációja. Pedig jót tenne az utcaképnek a soványított árcédula: ha elterjedne, a sok kellemes ív és a vidám kerekdedség ügyesen ellenpontozná a sok unalmas népautót. Mármint azt, amit tényleg a nép használ.
