Bevallom, voltak előítéleteim. Langyos vízre, sok esetlenségre számítottam, előre elhatároztam, hogy ez a kocsi egyszerűen nem lehet jó. Valamiben igazam volt, mégis azt gondolom, a Genesis minden hibája ellenére reményt keltő próbálkozás.
Azért az vicces, hogy az utcán megbámulják az embert egy Hyundaiban. Ezt is megértük. Egy, a járdán várakozó fiatalasszony – akinek aznap valamiért nagyon alacsonyan volt az ingerküszöbe – még rám is mordult, hogy igazán átengedhettem volna, meg hogy az anyámat – kiabálta, pedig én csak simán elgurultam mellette az úttesten. A Genesis, pláne ebben a rikító sárga színben nagyon feltűnő jelenség.
Bajban vagyok a kinézetével kapcsolatban, ugyanis ahány emberrel találkoztam, nagyjából annyiféle véleménnyel szembesültem. Volt, akinek leesett az álla, annyira tetszett neki, mások szerint túlságosan csicsás lett, de akadt olyan is, aki szerint túl egyszerű. Egy biztos, a Hyundai új sportkupéja mellett senki nem megy el szó nélkül, ergo valamilyen karaktere, fellépése azért csak van.
Én nem ájultam el a Genesistől, pedig egyértelműen látszik az igyekezet a sok domborításon, a fénytörő íveken, a fura vonalvezetésű hátsó ablakokon vagy a faramuci, szétdizájnolt lámpákon. Nekem valahogy mégsem lett különleges: elismerem, úgy néz ki, ahogy egy sportkupénak kell, de semmi olyan extrát nem mutat, ami miatt beleszerethettem volna.
Az utastérben még rosszabb a helyzet, arra ugyanis már nem vették a fáradságot, hogy saját műszerfalat rajzoljanak neki, így a Genesis belülről kínosan hasonlít testvéreire. Ezzel amúgy nem lenne baj, ha nem egy tízmilliós, hátsókerekes sportkocsiról beszélnénk, ami márkaimidzset, szebb jövőt meg ilyesmiket hivatott építeni. Az anyagok minősége szerencsére rendben van, a műszerfalat puha, gumiszerű műanyag fedi, a kormány bőrborítása tökéletes tapintású, a sportülések is szépek – a deréktámasz kellemes, az oldaltartásuk jó.
Hátul lábtér még csak-csak, de fejtér nem sok van. Már egy alacsony felnőttet sem ültethetünk hátra jó szívvel, a szép csapott farnak ára van, a hátsó szélvédőnek bizony pont útban van a hátul utazók feje. Szép alumínium pedálsor dobja fel a hangulatot, ami még így is inkább átlagos, mintsem sportos, ne adj' isten prémium.
Indítás után az első, ami feltűnik, hogy csend van. A második, hogy a kormányzás betonkemény. Ez volt az a pont, ahol elkezdtem hinni. Manapság ilyen kemény szervót nem nagyon csinálnak, ha a Hyundai feladta az egyujjas parkolás önfeledt boldogságát, egészen biztosan okkal tette. Egyesbe szépen pöccen a váltókar, nagy gázt neki, hadd szóljon a rock and roll! Sajnos a farolós induláshoz azonban ez a gép kevés. Mivel nincs benne sperr, csak a gumi visít, a móka elmarad, seggrázás helyett némi nyüszítés kíséretében szépen, komótosan indul el, de sebaj, a Fast and Furious-ös indulás csak tréfa, az igazi próbatétel majd a szerpentin lesz.
