A történelem egyik legkívánatosabb Mercedes-limuzinja szinte fillérekből megvehető – már ha az új Suzuki Swiftet nem tekintjük drága mulatságnak. Uraim, cikkünk sztárja a megkerülhetetlen, feledhetetlen, örökzöld és figyelemfelkeltő Mercedes-Benz 280 SE 4.5!
Tolod a százhatvanat az autobahnon, kint olvad az aszfalt, de rád a klíma hűvöse száll. Terpeszkedsz a fotelnyi ülésben, ringat a futómű, amely, ha kedved támadna letérni az autópályáról, valószerűtlen sínszerűséggel tartaná kanyarban a majd' kéttonnás bódét. Vissza a nagysebességű cirkáláshoz, még ott tartunk.
A tükörből látod, hogy a messze elterülő csomagtérfedeled végén rád ragadt valami műanyagkrómos single-frame maszk. Elsüllyeszted hát a gázpedált. Jules Verne tengeralattjáróját idéző moraj hallik, s a single-frame egy csapásra vérző orrá lényegül át. Szép ez.
A 4.5 mindent tud, legfeljebb a takarékosság szó hiányzik a kelléktárából.
A negyvenéves oldtimerek általában nem ilyenek. Még a hajdan gyorsnak mondott gépekben is megőrülsz a zajtól, elfárad az agyad az állandó korrigálástól a kormányon, szorul a zabszem a fenekedben - mi lesz, ha hirtelen fékezned kell. A 280 SE 4.5 e területeken is remekel, itt nincs felesleges zaj, alhatsz is a kormánya mögött (ha mersz), lassítani pedig úgy lehet vele, mint valami modernnel.
Ja, ha nem mondtam volna még – elegáns is. Nem úgy, mint egy korabeli amerikai cirkáló, hiszen mai mércével egyáltalán nem nagy, inkább csak a lapossága miatt látjuk terebélyesnek. Az eleganciáját a szinte karácsonyfa-szerűen agyondíszített orr-rész, a hatalmas maszk, az entré után kifejezetten sallangmentesnek tűnő oldalvonalak, és a szerény, apró lámpás farrész adja.
Lássuk csak, mely másik típus volt hasonló a maga idejében? Ja igen, a Jaguar XJ és a Rolls-Royce Silver Shadow. Ahogy azok, ez a Mercedes is jól mutat egy Loire-menti kastély murvás parkolójában, avagy a Martha's Vineyard-i csúcsnyaraló kapubejáróján. Bemutatása óta mit sem vesztett eleganciájából. Stílusos és ízléses volt akkor, stílusos volt értékének mélypontján, a kilencvenes évek elején, és ízléses ma is. Mondom, mindent tud.
A moraj és sóhaj, ami előszüremlik belőle, amint lassan vonul a nagyvárosi utcán - a fájdalmasan távoli luxus hangja. Gyorsításkor sem a szinkópás amerikai V8-lüktetés jön belőle, inkább a finom tűrésű alkatrészek fémességének, a precízen kontrollált üzemanyag-adagolás, a high-tech égésterek és hatásos gázöblítés együttesének simogató jóautó-moraja. Ha látod, megkívánod. Ha hallod, szinte fáj, hogy nem lehet a tiéd.
De miért ne? MIÉRT NE?
