Lehet, hogy nem egy GT-Four, de igazi ritkaság az érintetlenül eredeti, alig több mint 9000 kilométert futott Toyota Celica.
Talán elcsépelt és sablonos, de értéktartó, hangulatos és még választék is van belőle. Az öreg SL váratlanul jó!
Belépőmodell létére közel állt a tökéleteshez a Porsche utolsó orrmotoros sportautója, mégis kevés fogyott belőle, és ma sem elérhetetlen álom.
Lehet, hogy ez a kupé már az újraegyesítés után készült, mégis minden pórusából Helmut Kohl Nyugat-Németországának nyugalma árad.
Legendák szólnak a magyar üvegszálas buligépek eredetéről, ám ennek speciel semmi köze az 1998-ban átélt Coca-Cola Beach House hangulathoz.
Alig pár évig volt piacon az XJ-C, a történelemben mégis maradandó helye van. Mert ennyire szépet még a Jaguar se tud gyakran.
Volga és Chevrolet, mint a születéskor elválasztott testvérek, most újra egymásra találnak
A neve angol, mégis kék propeller-embléma van rajta. Mindenesetre megnyugtató, hogy sorhatos viszi, ahogy kell.
Csak 1,1-es és 50 lóerős, mégis minden igazi Škoda-rajongó titokban erre az autóra vágyik.
Oké, nem pont ez az ősatya, hanem az eggyel korábbi. Ami pont ugyanilyen. Innen indult a legenda.
Igaz a legenda, tényleg megtörtént, hogy egy oldtimerért lenyúlt a gyártó. Csak nem akármilyenért.
Ezzel az autóval földbe lehetett mosni Jaguartól Porschén át Lotusig mindent. Egyszerre volt kényelmes, elegáns, hajmeresztően erős, stílusos és drága. Jensen Interceptor – hallottak már róla?
Amerikában és Svájcban, kis zuggarázsokban születtek talán ennél furcsább Rolls-Royce-ok is, de a szériagyártásúak közül egész biztosan ez a legkreténebb. Egyben a legszínesebb múltú is.
Kortörténeti mérföldkő – oké, de ki látott mérföldkövön kompresszort? Például én, most, a 400K-n, ezen az ódon szuperautón, amely másfél hét múlva ott virít a Balatonfüred Concours d'Élegance-on.
Hátul kapar, kettő a vezértengely, öt a gang, mi baj lehet? Italia, amore! És ennek egy közeli rokonával még Walter Röhrl is nyert rali-világbajnokságot.
Alig egy tonna, 160 lóerő és egy elképesztő forma. A Renault 17 TS Gordini sokak tudatalattijába beégett.
Nem lehet más, hiszen a vak is látja, hogy Rolls-Royce, a királynő is ilyennel járt. De nem. A motorja sportkocsié, a teste könnyűszerkezetes, a múltja zűrös. És igen, a királyi szál megvan.
Amikor valaki azt mondja – sose fognak már ilyen autókat készíteni -, jó eséllyel egy ilyen Mercedesre gondol. Persze az is lehet, hogy nem, de akkor csak alulinformált.
Ez nem autó. Négy kereke van, persze. Meg kormánya meg ülése meg lámpája meg motorja – úristen milyen motor az, 7,7 literes. Nem evilági dolog.
Ez volt az utolsó, igazi Rover-tervezők által, a Rover eredeti, solihulli gyárában, főként Rover-alkatrészekből készült Rover. Olyan is.
Egy akkori 911-esnek 200 lóerő kellett volna, hogy úgy menjen, mint a zseb-Fiat, de csak 130 volt neki. Ez a Fityó úgy evett Porschéket, hogy azok még rángatóztak egyet a szájában. Ma is zúzós!
Annyit mondok csak: titánból készültek a hajtókarjai, ötgangos a váltója, coiloveres első futóműve van... De inkább a cikkben folytatom.
Nem tévedés, ez a Mercedes csak Amerikának és Amerikában létezett – tehát igazi különlegesség. Nyissa ki mindenki a szemét, mert trükkös ugyan, amit látunk, mégsem átverés.
Olyan nincs, hogy sávváltáskor nem engednek be. A gladiátorok sosem hinnék el, hogy létezik ilyen sok feltartott hüvelykujj,mint amit ő kap.
Hogy kinek való egy harmincnégy éves Maserati? Akinek az olasz autó nem egy ízlésesen becsomagolt problémahalmaz, hanem értékeli, hogy szenvedélyből is készültek.