Egy Volkswagen Buggy tenger nélkül, esőben és műszaki problémákkal is fantasztikus

„Elég sok olyan bogárhátú Volkswagen van Magyarországon, amelyiknek már tönkrement a karosszériája.” - írta az Autó-Motor hasábjain L. Szabó László 1989 januárjában. A jelenség annak kapcsán merült fel, hogy az újságíró Rédey Péter cégének, a Plastic Design Stúdió gmk.-nak kőbányai üzemében készített riportot. Itt motorcsónakok, vízibiciklik, kajakok és kenuk mellett poliészter-alapú autós spoilerek, hűtőrácsok, lökhárítók és egyéb tuningelemek készültek, valamint 120 ezer forintos áron Volkswagen Buggy karosszériák is.

A vállalkozás márkaboltja a Rajk László utca 24-ben nyílt, ami mára a Pannónia 24.

Sokat segített ez a képes cikk, mert miután a Veterán Autó kereskedéséből kigurultam vele, a Buggy eredetét kutatva válogatni lehetett bő húsz évvel ezelőtti balatoni nyaras legendák közül. Négy csaj hátul, hat keresztben, a háttérben meg a lázad a szívem, gyere ma velem, még kazettáról.

Az első dolog, ami feltűnik ezen a kaliforniai vagy honosítva siófoki életérzést akár a Csepel-szigeten is meghonosító járművön a Csigavér matrica, illetve mellette a telefonszám maradéka, ami így akár már rajtszámként is értelmezhető. Ez a Buggy 18 éven át volt az autósiskola egyik promóciós járműve, ám az előéletére náluk sem emlékszik már senki sem.

A második benyomás, hogy ez nem holmi lelkes barkácsmunka. Amikor pedig felmerült, hogy ez biztos egyike a Coca-Cola 1998-as nyereményautóinak, első utam az Arcanum Digitális Tudománytárra vezetett. 

Legnagyobb meglepetésemre a vajdasági Magyar Szó hozta le 1975-ben azt a reklámot több alkalommal is, amely a Coca-Cola szupernyereményeit, pontosan négy Buggy gépkocsit ígért a kupakok legszerencsésebb gyűjtőinek. A zágrábi központból csak egy ugrás volt az Adria, ám ez a Buggy nem az a Buggy.

Bő két évtizedes csúszással ugyan, de a Coca-Cola Magyarországon sem tétlenkedett, és 1998-ban berobbantotta a Beach House kampányt. Homokos partok több helyszínen is, Buggy-flotta két rekesz kólával a hátuljában, öntudatlan felkészülés a kicsit később berobbanó „haverok, buli, Fanta”-korszakra.

Volkswagen-alapú üvegszálas Buggy rengeteg helyen és formában készült, miután Bruce Meyers 1964-ben megalkotta a kaliforniai partvidékre kitalált Meyers Manx-ot. Az ő zseniális ötlete volt az eredeti nyitott játékautó a kövér hátsókerekekkel, a krómozott csőkerettel, a fedetlen boxermotorral és a Glasspack-kipufogódobbal. 

Mint azt a majosházai egyedi építések mesterétől, Szabó Tibortól megtudtam, a Beach House Buggy tizenegy példányban készült teljesen új, befecskendezéses mexikói Volkswagen Bogár-alapokra. A Coca-Cola ki is sorsolt közülük tízet, míg egy akkori látogató beszámolója szerint egy ideig a dunaharaszti üdítógyár bejárásához is ilyen buggykat használtak.

Ez viszont egy budapesti gép a kilencvenes évek elejéről, 1979-es Bogárból. A karburátoros, 1,285 köbcentis boxerrel, a Barkasról csent tripla lámpákkal hátul, króm dobókockákkal a sárhányóin. Én legalábbis három jó sört is tennék rá, hogy egy eredeti Plastic Design Stúdió karosszéria merevségét és kidolgozottságát csodálhattam.

Függetlenül attól, hogy egyedi buggyban, a mókás Volkswagen Type 181-ben, Bogár kabrióban vagy akár korai négyhengeres Porschében, egy viszonylag gyenge léghűtéses boxermotort mindenkinek érdemes kipróbálnia. Nem pörög fel kifejezetten gyorsan, nem is a nyomatékgörbék királya, ám teljesítménycsúcsa közelében olyan hangokat ad ki, úgy mozgatja az autót és úgy pöfögteti a rövid kipufogót, ahogy semmi más. Élmény, ebben a piros csodában pedig a váltót is rendbe szedte valaki, így mind a négy sebesség pontosan, rövid úton járt. Ha még a motor gyújtását is beállítanák hozzá, egész szépen menne az egykori Csigavér-mobil.

Földutakon még a játékgumikon is ügyes, hiszen 720 kilósan könnyű, és a hasmagassága is megvan a kalandhoz. Az kihagyott ziccer, hogy ezen minden kerék ugyanolyan átmérőjű, de legalább 15-colos Mangels krómfelnikről beszélünk, egyenesen Brazíliából.

Technikailag négyszemélyes. Elől kényelmes, ha a magasságunk stimmel hozzá, azt pedig elegánsan engedjük el, hogy épp kontakthibás volt a hátsó lámpa, már a bal indexet leszámítva. Extrák terén legalább ott a központi LED-es visszajelző a műszerfal tetején, hogy a világítás ígérete megnyugtassa a kedélyeket. Az sem kétséges, hogy ebben aztán igazán könnyű kézzel ráutaló magatartást tanúsítani.

Az, hogy annak idején „Volkswagen 1300” kerülhetett a magyar forgalmiba is, nagy segítség a legalitás mezsgyéjén, bár egy golyóstollas „Buggy” még jobb lett volna.

Az első- vagy összkerékhajtású Citroën Méhari és Renault Rodeo mellett a Volkswagen különböző nyitott átépítései jelentik a hátsókerekes üvegszálas móka és kacagás csúcsát, hiszen ezekbe erősebb motorokat is belepakolhatunk, tanácsosan néhány extra olajhűtővel egyetemben.

43 lóerő a gyári érték, és szerintem arra, amire a Buggy való, elég is. Erre a konkrét példányra, ami tippre elég ritka is, némi felújítás vár. Fényezés, motor- és fékbeállítás. Az alapok az integrált csővázzal biztosan jók. A technológia hatvan éve bizonyít, a Buggy pedig az ideális ellenszer a gyorshajtás és a globális felmelegedés ellen in. Sapka, napszemüveg, vízpart, ezért az öreg benzinmotorért pedig később sem kell elnézést kérni.

Az öntöttvas-hengerperselyes, alumínium hengerfejes léghűtéses boxermotorért Ferdinand Porschét, három évtizeddel később a Volkswagen-technológia liberális újraértelmezésért Bruce Meyers-t, további harminc évre rá a kecses túrakajakokat is megszégyenítő műgyanta-domborulatokért pedig a magyar Plastic Design Stúdiót gmk.-t illeti köszönet.

A gazdasági munkaközösség remek név egy inspirálatlan punkzenekarnak is, a Buggy-ból pedig szólhat akár a 21 múltam is, hiszen Nyíregyháza és a Tisza-part elérhető távolságra van papíron 43, a gyakorlatban az ütemek sorozatának sikerétől erősen függő számú lóerővel. A lényeg, hogy szép lassan haladjunk előre, amerre tart az út.