Elég messzire kellett utaznunk, hogy rádöbbenjünk, de Malaga és Gibraltár között, egy kies parti sziklán nézegetve még olyan perspektívát is találtunk, amelyből nézve szinte tetszik.
Azért ne essünk át a ló másik oldalára, Monica Bellucci még Király Gábor kinyúlt mackóalsójában is fényéveket ráver, de annyira azért nem rossz a helyzet. Az elődmodellhez képest nem szembetűnőek a változások, de észrevettük, hogy az előzőleg közölt fotókhoz képest eltűnt a két kis odaragasztott szélterelő elem a hátsó sárvédőről, és már önmagában ez a nettó húsz négyzetcentiméternyi plasztikhiány sokat dobott az autó külalakján.
Persze hátulról nézve – kidudorodó lámpáival – még mindig olyan, mint egy bélgázvisszatartással, dülledt szemmel küzdő fugu, de az elölnézet teljesen rendben van, tökéletesen hajaz a márka sportmotorjaira. Lassan valamiféle egységes márkaarculat kezd kibontakozni a Hondánál, egyértelmű japán stílusjegyekkel, ami jó.
Oldalról már picit árnyaltabb a kép, a manapság szépnek gondolt, elvasalt sárvédőívek gigantikus méreteket öltöttek. Ezek talán jól mutatnak egy nagy autón, de a C szegmensben, egy ilyen nem egész 430 centi (4285 milliméter) hosszú – ráadásul sportos, nem éppen konzervatív – formán aránytalanul bumfordiak. A hátsó szögletesen lecsapott vége pedig éles kontrasztban áll az autó gömbölyűségével.
A sajtótájékoztatón ugyan elhangzott egy komolyan gondolt, ám annál viccesebb mondat, mely szerint az új Civic egyenesen két generációnyi ugrást jelent a típus számára. Ezt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, hiszen hiába dolgozták át az egész autót, az előd nyűgjei ugyanúgy megmaradtak. Jó tulajdonságai pedig picivel tán több hangsúlyt kaptak. Inkább nevezném én erős faceliftnek, mint teljesen új autónak, attól függetlenül, hogy az.
Leginkább tán a futómű esetében érezhető pozitív változás. A konstrukció ugyan megmaradt csatolt lengőkarosnak – ez az olcsóbb és kevésbé helyigényes –, ám a nyomtáv szélesebb lett, elöl sokkal erősebb keresztstabilizátorral és keményebb szilentekkel, hátul pedig az előző Type R-nél is feszesebb karakterisztikával és folyadéktöltésű szilentekkel.
A direkt e célra kijelölt, harminc kilométeres, komoly kanyarokkal és szokatlanul dobálós útfelülettel rendelkező gyors tesztkör meggyőzött minket, hogy jól hangolva egy meglehetősen egyszerű futómű is lehet jó. Ügyesen mozogja ki az úthibákat, meglepően játszi módon engedi (kikapcsolt menetstabilizátorral) úszni az autó fenekét, ezzel mintegy rásegítve minden kanyarra. Elég egy picit belepöccinteni a fékbe, máris finoman elindul keresztbe, és minden dráma nélkül ellenőrzés alatt tartható. A történelmi hűség kedvéért illik megemlíteni, hogy erősen füstölgő fékekkel parkoltunk le a szálloda elé, pedig tényleg könnyed féktávokat vettünk. Igaz, még nem puhultak fel, szóval lehet, hogy éppen csak ledolgoztuk a betétekről a sorját.
