Nem fogják elhinni: a Yarist kulccsal lehet beindítani, ha az ember nem vesz kulcs nélküli, mindenért csipogó-sípoló, startgombos Executive csúcskivitelt. Hát nem fantasztikus? Berakjuk, elfordítjuk, és kész… illetve a kuplungot közben elég erélyesen kell kinyomni, különben mégsem.
Esetünkben egy 1,4-es dízelmotor röffen be, kisautótól szokatlanul tompa hangon. 90 lóerő, nyolc szelep, látszólag semmi extra. A hatfokozatú váltón picit meglepődtem, kisautóknál ez még ma ritkaság, de nem kell megijedni: aki városban jár vele, gyakorlatilag csak az első négy fokozatot fogja használni. Az ötöst még hetvennél sem szívesen fogadja el, a hatost pedig nyolcvan alatt nem használhatjuk. Nem is baj, legalább nem kell állandóan gangolni, mint egy benzinesnél. Ez kérem turbódízel, van nyomaték, tényleg kellemes vezetni. Még egy apróság: aki francia autókon edződött, el sem fogja hinni, milyen rövid utakon jár a váltója.
Ezerötszáz alatt persze nem szereti a motor, ha nyaggatjuk, ezt a műszarfalon jelzi is a váltási segédlet – de hát melyik dízel szereti? Ellenben még autópályán is alig pörög a motor, a dízel Yarisszal messzebbre is el lehet indulni, nem fogunk megőrülni a hangjától. Tévedés ne essék, nem egy utazólimuzin, de kisautónak, pláne dízel kisautónak egészen csendes.
És kérem, a Toyota európai futóművet is csinált hozzá. Nem túl puha, nem himbi-limbi, de nem is zötyög túlzottan. Az apró egyenetlenségeket jól szűri, a nagyokat kirugózza és közben a vezető érzi az útkapcsolatot. A villanyszervo parkoláskor könnyű, de menet közben mégsem érezzük azt, hogy csak egy kondér masszát kavarunk a kormánnyal. Nem sportos, nem adagolja túl az élményt, de végig érezzük, hogy mit csinálunk. A tesztautóban ESP-s fékrendszer volt, ami hátul is tárcsafékes, ami jó, viszont feláras (170 ezer Ft). Kis erő, pontos adagolhatóság, s ha kell, drámai lassulás – a kérdés, hogy ennek hány százalékát nyújtják a hátul dobfékes Yarisok.
A tapizós képernyőn jelennek meg a részletes fogyasztási adatok is, akár diagrammos nézetben, percenkénti bontásban is – részletesebb infót ad, mint egy Priusé. Sokat lehet belőle tanulni, mit mondjak. Előre elmondom, hogy a dízel Yaris városi forgalomban, télen 5,1-5,5 liter között kajált átlagosan, ami az én viszonylatomban kiváló érték. Mindezt úgy, hogy a beindítás utáni első percben az átlag 15 l/100 km volt, illetve amikor beértem a parkolóházba, felmentem, betolatgattam, akkor is. De valahogy menet közben összespórolt annyit, hogy így is jó eredmény jöjjön ki, úgy, hogy közben jól is gyorsult, ha kellett. És kérem, mindeközben még fűteni is tudott a motor, és nem csak hat-hét kilométer után.
Apropó, mit tippelnek, mennyi alatt van százon? 90 ló, 205 Nm, ezerhatvan kiló. Szabad a gazda? 10,8 másodperc. Ez bőven jobb, mint a magyar közúti átlag.
Hogy kéne-e?
Alapból négymillió a legolcsóbb dízel Yaris, ha van benne klíma is, a mi Active autónk már eleve 4,3 táján startolt, ehhez jött a stabilizáló elektronika és a Touch and Go felára meg pár apróság, a végén olyan 4,6-4,7 millión áll meg a számláló. Ez nem kevés, viszont a dízel alig kétszázezerrel drágább az 1,33 literes benzinesnél, kérdés, hogy mennyit spórol az üzemanyagon hozzá képest. Nem árulok el titkot, hogy mi már tudjuk a választ, sőt, a képgalériában a benzines Yaris fogyasztási diagramja szerepel (mert a dízelét elfelejtettem lefotózni). Nagyságrendileg egy-másfél liter fix előnye lehet a dízelnek a gyakorlatban, főleg ha hosszabb utakra használják. Döntse el mindenki maga.
Mindezzel együtt elsőre nem fogjuk különlegesnek érezni a Yarist. Semmi olyat nem ad, amitől tűzbe jönne az ember, a bizalom adja el majd ezt is a vevőknek, elvégre egy Toyota. Ahogy aztán az embert elkezdi beszippantani ez a részegítő józanság, rádöbben, hogy a konkurensek többségénél mindig van egy-két pont, ahol kilóg a lóláb. Amelyik olcsóbb, az gagyibb; amelyik szebb, az nem ilyen praktikus; amelyik sportosabb, az sokkal kisebb; amelyik gyönyörűbb, az minőségben nincs vele egy szinten; amelyik tágasabb, az nem ad ennyiért ilyen jó technikát – és még sorolhatnám. A Yaris patikamérlegen kimérve adagolja a jó tulajdonságait, és még véletlenül sem ad egyikből sem ömlengően sokat. Talán ezért száll ki belőle úgy az ember, hogy ez lenne az a nagy kunszt? Ne önmagát hibáztassa, ha nem érzett semmit, ez ilyen. A Starlet újra él.
