Tudták Ingolstadtban, hogy jönni fog az új 3-as BMW. Azt is tudták, mikor. De hogy mit csinálhatnának még a tröszt egyik legelismertebb termékével, az A4-essel, még a tökéletes viszkozitású, finoman adalékolt olajban zajtalanul futó Audi-gépezetből is alig hallható csapágyhangot csalt elő. Lépni muszáj volt.
Szeretnénk elkerülni a fészlift szót – hangzott el az új A4-es sajtótájékoztatóján, ami érthető, hiszen az egykor alap-Audinak számító 80-as nyolcadik generációjának kinézetén alig-alig változtattak. A megújulást jórészt annak köszönhetjük, hogy a fő konkurens hat év után pont most hozta ki a soron következő 3-ast, ezért fel kellett hívni a figyelmet, hogy helló, még mindig nagyon jó a mi kis szedánunk is, ne menjetek át a BMW-hez.
És tényleg. Eddig is nehéz volt belekötni az A4-esbe, inkább csak hűvösen steril karakterét érhette kritika, azt viszont gyilkos tudatossággal alakították ki, és tökéletesen ki is szolgálja a vevők elvárásait. De csak eltelt három év a bevezetése óta, és bármilyen istenverte jó konstrukció, a környezet, amelyben ma helyt kell állnia, kissé megváltozott.
Nem véletlen, hogy a prezit azzal kezdték, mennyivel lett hatékonyabb az új A4-es. A teljes típuscsalád átlagban kerek 11 százalékkal fogyaszt kevesebbet, ami jól hangzik, de azt is tudjuk, hogy ez a bűvészkedés a számokkal inkább csak az autógyártókat egyre rövidebb pórázon tartó EU-nak szól. Valahogy a prémiummárkáknak is el kell érniük a meglehetősen szigorú szén-dioxid-kibocsátási határértékeket, és ennek érdekében komoly erőfeszítéseket is tesznek.
Például kifejlesztettek egy meglepő műszaki megoldásokat bemutató, 1,8-as TFSI-motort az egyáltalán nem elavult eddigi helyett. Hogy a legújabb technikát éppen az egyik legkisebb motor kapta meg, megint csak jelzésértékű, hiszen amit ezen a 170 lóerős négyhengeresen láthatunk, valószínűleg majd nagyobb motorokon is megjelenik előbb-utóbb, de fontosabbnak látták, hogy a nagy darabszámban fogyó 1,8-as legyen az egyik leghatékonyabb.
Miért is különleges ez a győri motor?
Első ránézésre szemet szúr a leömlő, amelyet igazából nem is hívhatunk így, hiszen belegyúrták a hengerfejbe – egyébként a fejlesztés magyar mérnök érdeme. A kipufogócsatornák már az öntvényen belül találkoznak, és közvetlenül a hengerfejhez csatlakozik a turbófeltöltő, amit az égéstérből távozó gázok jobb hűtésével indokolnak.
Talán ennél is érdekesebb, hogy az egekig magasztalt közvetlen befecskendezés mellé levettek a polcról egy jó régi MPI-injektorsort és nemes egyszerűséggel felcsavarozták a szívócsőre. Vagyis bizonyos üzemállapotokban, egészen pontosan indításkor és nagy terhelésnél közvetlenül az égéstérbe kapja a motor a benzint, részterhelésnél viszont a szívócsőbe, mint húsz évvel ezelőtt. Mert kiderült, ott mégis jobban elkeveredik, ezért még tökéletesebben égethető el.
A gyors bemelegedés is rettentő fontos tényező az egyre szigorúbb kipufogógáz-szabványok betartásához, ezért a hűtőfolyadék áramlását a termosztát mellett két csappantyúval szabályozzák. Indítás után a vízpumpa így csak saját maga körül forgatja a vizet, később pedig üzemállapottól függően nyolcvan-száz fok között lehet szabályozni a motor hőmérsékletét – természetesen a maximális hatékonyság elérése érdekében.
Bár ezeket a megoldásokat külön-külön más gyártóknál is megtalálhatjuk, nem rossz eredmény, hogy a tüzes, 170 lóerős motor már ma teljesíti az Euro 6-os szabványt, bár még csak Euro 5-ösként minősítették, mert az új határértékek még nincsenek részletesen kidolgozva.
Amivel az összes A4-es EU-ciklus szerinti fogyasztását csökkentették, vagyis a büszkén hangoztatott 11 százalékot elérték, az a start-stop rendszer – amely alapfelszereltség minden új A4-esben –, illetve az elektromos kormányszervó. Előbbit talán nem kell már magyarázni, utóbbi viszont a jobbak közül való, közvetlenül a fogaslécre szerelt villanymotorral, extraként változó áttétellel is rendelhető, amit egy külön, kormányoszlopra szerelt szerkezettel oldottak meg.
A villanyszervóval aztán lehetővé vált a sávtartó asszisztens bevezetése is, amely kamerával figyeli a sáv szélét jelző csíkokat, és lényegében magától követi az utat, ha hagyjuk. Persze rezget, hogy figyelmeztessen, ha elbambultunk, de igazából már képes lenne arra, hogy elvezesse az autót, csak ezt még nem engedik a jogszabályok. Ha veszünk hozzá radaros tempomatot is, amely újdonságként 30 km/h alatt akár megállásig is fékez, nem sok hiányzik a robotpilótához.
Így aztán átszellemülve csodálhatjuk a Google Earth képeit letöltő navigációs képernyőt, amelyet már a nagyobb modellekben megismerhettünk; legfeljebb az adatforgalom miatt kell aggódni, hiszen a bedugott SIM-kártyán keresztül mobilnetről szívja az adatokat a rendszer. Ha már van internetkapcsolat, meg is osztja az autó; akár nyolc laptoppal, iPaddel, okostelefonnal wifizhetünk kedvünkre, amíg a kezünkre nem csap a tulajdonos, hogy megint az ő netjét szívjuk.
Sok a techbuzulás? Ez van, az Audi már csak erről szól. Lapozzon, ha inkább arra kíváncsi, mekkora péklapáttal csap háton a kompresszoros S4-es.
