„Minden benne van, amire vágyhat vagy szüksége lehet!” Így hirdette a Ford 1927-ben. Ez viszont azt jelenti, elpuhultunk. Nemcsak az öreg Fordban, de dédapáinkban is volt még anyag!
December 3. van, agyzsibbasztó a hideg, szirupos a köd. 30 683: ennyi nap telt el azóta, hogy az első Ford A-tulajdonos kicsengetett 385 dollárt a kereskedésben új autójáért. Magyarán egy nappal lekéstem az évfordulót. 1927. december 2-án, nyolcvannégy éve és egy napja kezdték meg a Ford A-modell értékesítését. Bár a fogaimmal konfettit gyárthatnék, úgy vacognak, mégis egyvalami melegséggel tölt el: ez az egykedvűen morgolódó bádog-szekér itt előttem.
Muszáj lesz a képzelt melegségbe kapaszkodnom, mert valódit nem fogok kapni. Ebben az 1928-as Ford A-modell Tudorban ugyanis nincsen fűtés. Ráadásul a Triplex biztonsági szélvédő sem zár rendesen. Ezt leszámítva autó, a szó mai értelmében. Tud mindent, amit kell. Apropó, Tudor: ez már egy drágább mulatság, 1928-ban vaskos 495 dollárba került. Ma ez nagyjából másfél millió forintot jelent.
Apropó, Tudor másodszor: tudják, mit jelent? Ne a dinasztiára tessék gondolni! A legenda szerint ez a kétajtós, azaz two-door magyaros elnevezése. Ahogy a Fordor a négyajtós. A magyar vonatkozású legendának persze akad alapja. Ahogy a T-modellnél, úgy az azt leváltó A-modellnél is komoly feladat hárult Galamb Józsefre és kollégáira a tervezésnél. Ezúton is szeretnék hálát mondani nekik, több okból is.
Egyrészt a szerkesztőségi Fred Astaire-cím megmaradt Csikósnál, ugyanis mint említettem, az A-modell autó! A három pedál úgy működik, ahogy kell: kuplung, fék, gáz. A T-modelles teszt háromszori olvasása után sem értettem, hogy működik, míg az A-modell adja magát. Ráadásul normális kézi váltója van három fokozattal, hátramenettel.
Másrészt, mert megint maradandót alkottak. Az, hogy négy év alatt 4 849 340 darabot értékesítettek, valamint az, hogy a mai napig szinte minden alkatrész megvásárolható, önmagáért beszél. Ezzel messze megelőzte az első Ford A-modell számait. Az 1927-ben megjelent Ford A ugyanis a második széria. Ezen a néven az elsőt egy chicagói fogorvos, Dr. Ernst Pfenning vásárolta meg 1903-ban. 1904-ig még 1749 darab készült a nyolc lóerős kéthengeresből, ami a maga korában szintén sikeresnek számított.
De ha csak ez az egy, 1928-as darab létezne, akkor sem lehetne nagyobb csoda. Ilyenkor szembesülök vele, hogy egy szakadt 123-as Mercivel állni a dugóban minden, csak nem veteránozás. Viszont az, amit ennek az A-modellnek a gazdái művelnek, már annál inkább. Történt ugyanis, hogy három jó barát összedugta a fejét, hogy kéne valami öregebb autó. Csak úgy, játszani vele, mókolni a garázsban. Egyikük kései Mustangot akart, másikuk valami fecskefarkú, amerikai, csiribiri csatahajót. Végül vettek egy elfogadható állapotú A-modellt. Csavarjaira szedték, szinte az utolsó mütyürt és bigyót is felújították, lefényezték, a kárpitokat újrahúzták, majd elmentek FIVA-minősítésre. A vizsgát dicsérettel teljesítette.
Azóta pedig bejárták vele a fél országot, különösebb meghibásodás nélkül. Ugyanis ha még nem említettem volna, a Ford A-modell autó. Nem egy csilliárdosnak való vitrinszekér, hanem forgalomképes, megbízható jármű. Sőt, üldözésképes. Volt, hogy John Dillinger is egy Ford A-val menekült. Egy amerikai fiatalember, John Kilinger pedig nemrég fejezte be egyéves projektjét: egy teljes évig használt napi szinten egy 1930-as Tudort.
Ha neki sikerült letolnia egy évet, én csak összehozok egy órát. Gergő, az egyik tulaj beült jobbra, majd várt. Elég sokat. Én meg álltam bután a bal oldalon: hogy fogok én beszállni? Tévedés ne essék, messze egyszerűbb balról beszállni egy A-ba, mint mondjuk egy T-be. Leginkább, mert itt van ajtó. De akkor is, az ajtó kicsit szűken nyílt, én meg annyira nem akartam a kárpitot-szőnyeget összekoszolni, hogy szokásomhoz híven egy balettozó bassethound kecsességével egyengettem be magam a volán mögé.
A kormány hatalmas, amúgy minden más kicsi. A kuplung és a fék mint a biciklipedálok, a gáz pedig apró gombaként kandikál ki a szőnyegből. Az ülés inkább luxussámli, a kézifék karja pedig egy elegáns sétapálca. Ha be tudod indítani, a tied! – mondta Gergő. Pár perc további együgyű bambulás után inkább rábíztam az indítást, annyi más alkalmam lesz még tönkretenni azt, ami másnak nyolcvanhárom év alatt nem sikerült.
A tank a tűzfal és a műszerfal között van, és Newton találmányának köszönhetően gravitáció útján eteti az egytorkú Zenith-karburátort. Emiatt egy króm gombbal kell nyitni és pumpálni a benzincsapot, utána indítózni kicsit a gázpedál mellett található másik gombával. Majd várni egy keveset. Pumpál megint, teker egyet, vár még kicsit. Pumpál, teker, vár. Pumpáltekervá-vá-vá-háráffá-fá-fá-fá. Él! Működik!
Megint bepakolom magamat. Szüleim elszúrták a formatervem, nem férek el rendesen. A Zsiguli-generáció annál inkább: rövid láb kell és hosszú, erős kar. A Ford A-modell egy távoli kor szülötte, a férfiak akkor még kemények voltak és Ford A-val udvaroltak. Az ablakon kikönyöklés pedig komoly erőről árulkodott. Az A-modellt kormányozni embert próbáló feladat.
