Használt BMW? Soha
Használtteszt: BMW X3 20d
Bandi szerint újra van bőrözve a kormány és a váltógomb is új, én inkább nem török pálcát felette, mert valójában fogalmam sincs, hogyan néz ki egy 130 ezret futott X3-bél. Alig százezerre visszatekert, szakadt bőrbelsős, lefingott X3-at láttam már, sajnos jó eséllyel a leendő vásárlók is zömében ezekkel találkoznak a telepeken (tisztelet a becsületesnepper-féle kivételeknek). Ez aztán rengeteg sztereotípia megalapozója.
Mert egy X3, ha törődtek vele, akkor még ma is így néz ki kívül-belül. Minden elem vonalban, semmi csálé illesztés vagy szakadt ülés, a kezelőszervek nincsenek lekopva és a megszokott, zsíros puhasággal adják meg magukat a nyomásnak. A központi kijelző minden szegmense ép, odabent még a borzalmas állapotban lévő budapesti mellékutakon sem zörög vagy mocorog semmi.
A jó hír az, hogy a futóműre sem kell a közeljövőben költeni, itt meglehetősen mázsás kiadásokba lehet futni (kormányösszekötők, lengéscsillapítók, szilentek), márpedig előbb-utóbb minden autóra költeni kell, valamelyikre többet, másikra kevesebbet, a BMW-re éppen BMW-árban, ezzel legyen tisztában, mielőtt rohan X3-at venni.
Mert az X3 kelendő, és nem csak a márkaneve miatt, hanem azért is, mert jó. Már ez az első generáció is tudta azt, amit a mostani – második – szinte tökélyre fejlesztett. Pontosan úgy viselkedik, megy és kanyarodik, mint egy személyautó, mindezt úgy, hogy közben SUV-magasságban ülünk, átlátjuk a forgalmat és nem szisszenünk fel minden úthiba, kiálló csatornafedél vagy hupli miatt.
Annak idején ugyan sok kritika érte a típust a feszes – és olykor rázós – futómű miatt, szerencsére ez a példány ékes bizonyítéka annak, hogy az abszolút alapkivitelhez járó felni- és gumiméret száz százalékkal javítja a komfortérzetet a diszkókerekekkel szemben. A használt, kétliteres, dízel X3 szépen gurul, sehol semmi lógás vagy esetlegesség, a kormányzás is pontos, a hajtáslánc felől sem érkeznek szokatlan zajok, eddig jó.
Na és a típushibák?
Egy jól karbantartott, makulátlan előéletű és használt X3 mentes kéne hogy legyen mindenféle nem várt gondtól. A kopó-fogyó alkatrészek cseréjét nem említem, hiszen kézenfekvő, hogy a futóműre idővel költeni kell majd, az 1720 kilós önsúly pedig érezhetően jobban igénybe veszi a fékeket.
A facelift (2007) előtti dízelek esetében magasabb olajfogyasztásról hallani, a Népítélet szerint azonban ezzel meg kell tanulni együtt élni, és az autó működésére nincs kihatással ez a tény. Ezenkívül csak az apró, elektronikai gondok idegesítők. Néha a központi zár adja be a kulcsot, máskor a mi autónkban működő ülésfűtéssel adódnak problémák.
A 150 lóerős, 350 newtonméteres turbódízeltől ugyan nem változik országúti gömbvillámmá az X3, de ha kell, megmozdítja magát. Mai füllel már ugyan kicsit hangosabban tudat magáról, mint modernebb társai, de nagyobb sebességeknél sokkal kellemesebb frekvencián dünnyög és a szélzaj is elnyomja.
Kicsit kellemetlen volt a finom gázolajszag, ami beszűrődött az utastérbe, de ha a márkaszerviz a milliós műszereivel sem talál semmi furát, akkor könnyen lehet, hogy a nyugdíjas tempó miatt csak jól ki kellene kormolni és máris oda a gond. Ami viszont előrevetít egy komolyabb befektetést, az a leállítás után finoman és halkan csattanó, kettős tömegű lendkerék hangja volt. Ez alig hallható, csak az veszi észre, aki külön odafigyel rá, pár tízezer kilométert még így is bőven kibír, cseréje azonban pár százezres tétel.
Utazni és együtt élni egy ilyen szerényen felszerelt X3-assal mindazonáltal remekül lehet. Dinamikája még ma is elegendő, kicsit odafigyelve nyolc liter körül is eljár vele az ember és van benne hely négy felnőttnek. A váltóban semmi lógás, a fékek teszik a dolgukat, ha hisznek a híreszteléseknek, hogy ezek az autók mind széthajtott romok, akkor önök is kellemesen csalódnak.
Az alapülés egyértelműen kényelmes, a korabeli sajtó által hangoztatott hátsó helyhiányt illetően pedig elég, ha megnézik ezt a képet:
Ennyi láb- és fejtér marad egy 188 centis, mázsás ember mögött, szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy elég. A 480 literes csomagtartó 1560-ra bővíthető, a csomagtérroló még feszes, a bepattanó műanyag pöckök is épek, ahogy minden apró csetresz. Talán ez lenne a titka a prémiumfelárnak?
A 2004-es X3 20d-ért 4 590 000 forintot kérnek. Nyolc légzsákkal, klímával, lejtmenetvezérlővel, tolatóradarral és multikormánnyal, valamint a BMW-felárral. Ellenőrizhető előélettel, pici alkuval nem látom okát, miért ne lenne jó vétel azoknak, akik úgy gondolják, hogy az új autó értékvesztését meghagyják másoknak és vesznek inkább használtat.
Igen, ennyiért már új autót is kapni, de ha abból indulunk ki, hogy egy új X3 kétliteres dízellel 11 798 000 forint, akkor kevesebb, mint feleannyiért még mindig jó vétel. Mert annyival kevesebbet nem tud, mint amennyivel olcsóbb.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
