Használtteszt: Volkswagen Sharan 1,9 TDI

Te ezeket az öreg szarokat szereted, mi? – ha nem is ezekkel a szavakkal, de erre utaló mosollyal nyomta a kezembe a Sharan kulcsát a Bécsi Autópark egyik értékesítője. Így van, nem titok, nálam az egymillió feletti kategória már a fény és a pompa territóriuma, sokkal többet nem tartok ésszerűnek autóba ölni, főleg, amióta nincs már a jó kis nullás frankhitel, a szegények megsegítője.

A hatüléses VW pedig pont belefért a hat számjegyű tartományba, talán még a névre írást is bele lehetett volna alkudni. Körbe volt fényezve? Persze. Lelakott volt? Naná. Háromszázezret futott? Meg még tizennégyet. De a hat ülés és a kilencven lovas TDI nagy családok számára nagy ígéret. Válságautó sokgyerekeseknek, mondja az elmélet, nekem viszont erős volt a gyanúm, hogy ilyet nem szabad megvenni. Szét van hullva, utolsókat rúgja, javíttatni anyagi csőd. De hátha tévedek.

Nem voltak bíztatóak az első tétova lépések az autó körül. A csillogó metálkék festés mint a hullámzó óceán, párás első fényszórók, teszkós dísztárcsák. Tudjuk, egymillióért nem szabad csodát várni, és minél kapósabb a típus, annál lefingottabb lesz. A Sharan pedig igen kapós, már csak a hat ülés miatt is. Ez ráadásul TDI, Carat felszereltséggel, digitklímával, beépített gyereküléssel. A szorgalmas apukák fullextrás Bentley-je.

Vagyis örülünk, ha ennyi pénzért egyáltalán beindul. Kulcsot elfordít, röviden izzít, és már jár is a sokat látott egykilences. Nem is lehetne letagadni, olyan kék füst dől belőle. Azért ha már kinéztük, kerülünk vele egyet, be is huppanunk Pistával. Elsőre nem túl gusztusos a műanyagápolóban tocsogó, közepesen elhasznált belső, plusz fogjuk a fejünket a mögöttünk gázadásra kinyíló kék füsttölcsér láttán. De elindul, kanyarodik, megáll, vagyis a fő funkciókat teljesíti.

Te, ebben aztán van hely! - mondja Pista az ismerkedés első idegenkedő percei után. Azonnal otthon érzi magát az ember a behemót Sharan nőstényállat-szerű bögyében. Jópofa a magas üléspozícióból a deréktájig lehúzott ablakokon át nézelődni, és a hasábból minimális forgáccsal faragott formának köszönhetően óriási benne a tér. Ezoterikusok erre azt mondanák, jó a karmája - szerintem egyszerűen a nagy üvegfelületeknek van egyféle felszabadító hatása, főleg a bunkerszerű új autókkal szemben.

Adott alapterületen nehéz lenne a Sharannál jobb helykihasználású autót építeni. Alig 4,6 méter hosszú, amivel rövidebb az aktuális Passatnál, és olyan három üléssor van benne, amilyenről az alig pár centivel rövidebb aktuális Grand C-Maxban csak álmodunk. Na igen, nincs kupészerű tető, vagány motorháztető és formás far: a Sharannál minden a praktikumnak van alárendelve.

Nem tetszik az egy suhintással lecsapott orr? Unalmas a szappantartósan legömbölyített far? Bele kell ülni, azt' menni vele. Begyömöszölni a családot vagy a szörfdeszkát, beizzítani a dízelt és utazni. Erre találták ki, nem csajozásra vagy élményautózásra. Nekem pont bejön a Sharan egyetlen érdekes részlete, a csukaszerű orr, a többit pedig így adta ki a törekvés a maximális beltérre.