Pedig maga az autó európai szemmel nézve is egy igényes, teljesen elfogadható termék, mely szépen beilleszkedik a mai középkategóriás kombifolyamba. Egyik irányba sem lóg ki, csak éppen annyi pénzt kérnek érte, amennyit nem ér.
Ne is kerülgessük tovább a kínos kérdést, essünk túl a nehezén mindjárt most. Az 1,6-os alapmotorral szerelt i40cw-hez három felszereltségi szint jár. A kétzónás klímával és tempomattal is felszerelt Comfort listaáron 7 390 000 forint. Ezért kapunk 135 lóerőt, 11,6-os százra gyorsulást, 195-ös végsebességet és 553–1719 literes csomagtartót.
Achtung, baby!
Papp Tibit beavatták a Hyundai biztonsági árképzésének titkába, ha van kedvük, olvassák el, a leendő vásárlót viszont valószínűleg nem hatja meg a történet. Ha elsőként a Hyundaihoz téved be, akkor azért jó eséllyel hozzávágnak egy olyan kedvezményt, hogy ne legyen kedve átslattyogni a Ford- vagy VW-szalonba. (Ahol szintén magkapja ezeket, szóval 1:1.)
Viszont ha elsőként a konkurenciánál érdeklődik, akkor jó eséllyel soha nem jut el az i40-ig.
A Ford Mondeo kombi (Trend, 1.6 SCTI, 160 LE) 554–1745 literes csomagtartóval 6 685 000 forintot kóstál listaáron, az i40cw árába kis híján belefér a kétliteres dízel Ford is. Igaz, én minőségben az i40-et a Mondeo elé helyezném, ekkora különbözetet viszont nem mos el az érintőképernyős kijelző, sem a gázrugós géptető. A Ford ráadásul kényelmesebb, tágasabb.
Superb Combi? Tudják, amelyik egy teltházas AC/DC koncertnek is bármikor teret adhat? A 160 lóerős 1.8 TSI motorral, Active felszereltséggel 7 307 960 forint. Hoppá!
A Passat Variant Comfortline 1.4 TSI ugyan 400 ezer forinttal drágább (7 714 210 Ft).
A 140 lóerős Insignia Sports Tourer Edition 7 290 000 forint, olcsóbb. Accord Tourer? A híresen drága japán 7 349 000 Ft. Zsírúj Avensis Wagon 1.8 Sol 7 040 000? Jó, a Legacy drágább, de a Subaru mindenkitől drágább.
Azt már tényleg csak halkan morgom magam elé, hogy 7,45 milláért már egy alap V60-as Volvóba is beülhetünk.
Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez az i40cw végleges ára, abban azonban biztos vagyok, hogy az utóbbi évek minden koreai minőségjavulása és jóautósága ellenére sem lehet 2012-ben annyi pénzt elkérni egy Hyundaiért, mint egy Skodáért, Opelért vagy Volkswagenért. Mellesleg csak ez a remegő patájú, halálán lévő lóra emlékeztető hazai piac képes ilyen furcsa anomáliákra, Németországban rendre 2-4 ezer euróval olcsóbb az i40, mint a felsorolt konkurensek. A flottapiacot uraló márkák (Opel, Ford, VW) mellett pedig e téren sem túl rózsásak a kilátásai Magyarországon.
Pedig nem rossz autó, csak olyan, mint a bolti pálinka: jó-jó, de nem üt be igazán sosem. Nyomokban pedig gyümölcsöt tartalmaz. Az i40cw nyomokban nagyjából konkurenciát tartalmaz, mindegy, hogy kintről vagy bentről vizsgáljuk. Nincs olyan porcikája, melyről ne jutna eszünkbe bármi más, de ezért nem ítélem el őket túlzottan: 2012-ben ebben a kategóriában nehéz kerülni a sablonokat.
Így inkább használják ezeket, vállalva a teljes arctalanságot is akár, csak hogy igazodjanak az európai igényekhez. Bejött, mert végül is szépnek is hívhatnánk, ha nem lenne az egész inegyvenesdinek egy olyan furcsa utóíze, mintha óvatosan, kesztyűs kézzel bánva megszülték volna a gyereket, hogy aztán a mély víz közepébe dobva tanítsák meg úszni.
Az ötméteres lélektani határhoz hiányzik ugyan 23 centiméter, mégis kellemesen testes, nagy batárnak tűnik az i40cw. Ennek ellenére meglepően könnyű, 1395 kilós. Modern a gyártástechnológia, új a platform, a nagyszilárdságú acélnak köszönhetően csökkenhet a súly. Tengelytávja 2770 milliméter, ezzel túltesz még a Superben is (2758), a belteret mégis sikerült széltében csaknem olyan szűkre szabni, mint egy Insigniáét. Mert a modern formavilág, a konvenciók felrúgása, ugye… Nincs is ezzel baj, csak nem kell mindet felrúgni. Pl. a térnek és a helynek kifejezetten örülünk egy ekkora kombiban.
