Csak az elindulás után válik világossá, mit érthetnek a Hondánál kétgenerációnyi előrelépés alatt. Az elődmodell a megfelelő zajszigetelés hiánya miatt kapta a legtöbb kritikát, de erre már nem panaszkodhatunk. A Civic menetzajából kevés jut az utastérbe, csak az 1,8 literes motor hallatszik nagyobb fordulatszámon, de ennek sem a hangereje, inkább a hangszíne lehet zavaró. Belülről viszont tényleg nem hallatszik egyetlen apró nyikkanás sem – a Civic érzésre nagyon egyben van.
Bár az alumíniumszínű tanksapka és a motor teljesítménye mást sejtet, a Civic ebben a kivitelben sem különösebben sportos, inkább hétköznapi autókra jellemző kompromisszumok jellemzik. A futómű még a viszonylag alacsony profilú gumik és az alufelnik ellenére is inkább kényelmes, mint sportos. A nagyobb úthibákat jól mozogja ki, nem is ráz, viszont gyorsan vett kanyarban sem bizonytalan. Igaz, nem is gerjeszt felesleges bátorságot. A kormányművet is hasonló filozófia szerint hangolták: elég közvetlen, és azt sem érezni, hogy a rásegítés miatt ne adna elég visszajelzést, de lassú manővereknél sem izzaszt meg.
Ha van a Civicnek kiváló alkatrésze, az a váltó. Hihetetlenül precízen, simán működik, ugyanolyan nagyszerű, mint a négyajtósban volt, csakhogy ebben a kivitelben már van a hatodik sebességi fokozat. Ennek ellenére nem kell folyton kapcsolgatni, mivel az 1,6 literesnél nagyságrendekkel nyomatékosabb az 1,8 literes i-VTEC motor. A 142 lóerős négyhengeres messze nem olyan mestermű, mint a sebességváltó, és ezt valószínűleg a környezetvédelmi normák szigorodásának köszönhetjük. Az efféle nagyobb szívómotorok karakterét jellemzően sokkal jobban rontják az ilyen átalakítások – mondjuk az átállás Euro5-ről Euro6 normára –, mint a számszerű adatokból gondolnánk.
Ez a Honda 1,8 literesénél egyfajta kelletlenségben jelentkezik. Alacsony fordulaton nem tűnik igazán erősnek, aztán 2000 felett határozottan megindul, de a magas fordulatot – úgy 4000 felett – érzésre megint nem kedveli annyira. Elforog 6000-et percenként, ha erőltetjük, a gyorsulás nem olyan vehemens, mint egy ekkora teljesítményű autótól várnánk. Ez átlagos poroszkáláskor egyáltalán nem zavaró, de a lanyha karakter nem igazán támogatja a sportos vezetést. Hiába a versenyautós tanksapka és a VTEC legendája, ha hiányzik a motorból a tűz. A megoldást egy új, kisebb hengerűrtartalmú, turbófeltöltős motor jelentené, de a Hondának egyelőre nincs ilyen a kínálatában, és úgy tűnik, egy-két évig nem is nagyon lesz, pedig sokat dobna a Civic élvezeti értékén.
Cserébe a nagy benzines meglepően jól fogyasztott a teszt során: 8 liter körüli érték jött ki 100 kilométerre, ami nem rossz, különösen annak fényében, hogy korábban a szedán a gyengébb, 1,6 literes motorral ennél egy literrel többet kért. A gyári adat egyébként 7,6 liter városi forgalomban, és mivel zömmel Budapesten használtam a Civicet, a mért érték még a hivatalos adattól sem esik távol. Nehéz volna megmondani, hogy a fogyasztáson mennyit csökkentett a beépített stop-start rendszer, viszont azon megoldások közül, amelyekkel eddig találkoztam, talán ez zavart eddig a legkevésbé. Megbízhatóan és villámgyorsan működött, így szinte csak az ácsorgáskor beálló teljes csend jelezte a létezését.
A Civic a Honda többi modelljéhez hasonlóan nem tartozik kategóriája legolcsóbb modelljei közé. Az 1,4 literes, 100 lóerős alapváltozatért, amely valószínűleg jóval vérszegényebben megy, mint a tesztautó, de már eleve elég gazdag felszereltséggel érkezik – csak a ködlámpa, a hátsó villanyablak, a tempomat és néhány apróság hiányzik belőle –, 4,549 millió forintot kérnek. Ezzel olcsóbb, mint az alapkivitelű VW Golf (4,76 millió), közel egy szinten van az Opel Astra legegyszerűbb változatával (4,57 millió), és valamivel drágább a belépő Ford Focusnál (4,37 millió). A minősége indokolja is, hogy ebben a mezőnyben keressük az ellenfeleit, de akinek elsősorban az ár számít, már 3,5 millió forint alatt is talál hasonló méretű modellt.
Az 1,8 literes tesztautó a maga 5,359 milliós alapárával viszont aligha lesz különösebben népszerű: hasonló áron más gyártók jóval élénkebbnek ható és takarékosabb dízelmotoros modellváltozatokat adnak. Ilyen persze a Civicből is van, de egyelőre csak 2,2 literes, 6,57 millió forintos listaáron. Ha valami megmentheti a Civicet, az a korábban már beharangozott 1,6 literes dízel lehet – persze abban az esetben, ha a kisebb teljesítményhez kedvezőbb ár társul.
Az új ötajtós Civic kétarcú modell lett: minőségérzetben egyértelműen az elődje fölé nőtt, de ezt csak azok fogják észrevenni, akiket nem zavar a kusza formaterv, vagy legalábbis nem nagyon nézegetik az autót kívülről a vásárlás előtt, és ez könnyen megmutatkozhat az eladásokban is.
