Használtteszt: Volkswagen Golf 1.9 TDI 2004

Szóval, ha felhívnak, hogy érdekel-e egy 988 ezer kilométert futott Golf, azonnal rávágom, hogy igen. Persze nem kizárt, hogy korábban is láttam már hasonló ívű életutat befutott kocsit, csak nem tudtam róla. Hisz mit árul el a kilométer-számláló? Semmit. Legfeljebb azt, mennyire ügyes ma már az összes műszerbuherátor.

Következő kérdés: vajon hogyan jött össze egy nyolcéves autóban ennyi kilométer? Szabad a gazda? Igen, taxi volt. Fehér Variant, 1,9-es TDI – nem PD! – kilencven pacival, Ocean felszereltség, négy villanyablak, kétódalas digitklíma, négy légzsák. Önmagában nem is érne egy használttesztet, mert megvolt már korábban, ugyanilyen, ugyanezzel a motorral. Itt a kilométer az, ami érdekes.

Egyébként ezt erősíti meg bennem Kuczogi Dénes is, az ex-tulaj. Semmi izgalmas nem történt az autóval, ment és falta a kilométereket. Dénes újonnan vette a Golfot, majd teljesítette vele az egyenlítő hosszát cirka 23 és félszer, végül beszámíttatta egy Skoda Octaviába. Így került a Weltauto nagykanizsai kereskedésébe, akik voltak olyan jó fejek, és felhozták pestre a kocsit, hogy lássunk csodát.

Adta magát a kérdés, hogy Dénes miért tartotta meg ilyen sokáig a kocsit. Mint mondja, így volt gazdaságos. Baja nem volt vele, amúgy is olyan típusú ember, aki vigyáz arra, amije van. Igaz, az autóit korábban 4-5 évente lecserélte, de most valahogy nem volt rá keret, a Golf meg gond nélkül működött, gondolta, miért ne? Harminc éve taxizik, volt Ladája, sőt, egy rövid kis liezon erejéig még Wartburgja is, de aztán amikor először jobban megbillent egy kanyarban, inkább eladta. Pedig a kollégái mondták neki, hogy majd megszokja, ő inkább nem szokta meg. Később jöttek a Golfok, kettes, majd a hármas és végül ez.

A giga-mega futott kilométer egyébként úgy jött össze, hogy Nagykanizsán van egy precíziós fröccsöntéssel foglalkozó autóipari beszállító, amely leginkább a Renault egyik kapcsológyárába szállított termékeket. Ez a gyár történetesen Franciaország észak-nyugati részén, Rouen közelében van. Ha bármilyen csúszás esetén olyan kötbért kellett volna fizetni, hogy megérte taxival kiküldeni az árut: Dénes telepakolta a kombit, és ment. Oda 1700, vissza 1700, az összesen 3400 km egy körre. Persze járt máshová is, Marseilles, Dijon környékére is, de néha leugrott Barcelonába is.

Ja, így könnyű! A TDI gyakorlatilag stabilmotorként üzemelt – gondolhatnánk. Ez csak részben igaz, a 988 ezer km legalább harmada normál városi taxizással pörgött bele a Golfba.

Az rögtön látszik az autón, hogy nem új, de szerették és vigyáztak rá. Elején, főleg a motorházfedél elülső részén kőfelverődések, ezek az M7-es meghosszabbításának állítanak emléket. A bal első sárvédő mintha kicsit más árnyalatú lenne, ez cserélve volt – amúgy egy teljesen semmilyen, fehér Golf kombi. A vicc az, hogy belül is, annyi tűnik fel, hogy porlad váltószoknya, a kiszakadt üléshuzat a vezetőnél és a csomagtérrolórossz. Alaposabb kutakodással még feltűnik pár apróság: védő ugyan volt a kormányon, de a hüvelykujjnál már nem védett, itt egy kopásnyom. Ez persze semmi az 567 ezer városi kilométert futott Astráéhoz képest, amelynek rendes vályút mart a kormányába a vezető keze? Aztán nézzük csak, a műanyag pedálok kopottak még valamennyire, ja, és az ajtókon, meg a váltó körül a műanyagról lekopott és ragacsossá vált a kellemestapintás-bevonat. Azt hiszem, egy bontóból igen szerény beruházással kétszázezret futottá lehetne tenni a Golfot, mert az alapos tisztítás után a kárpitokon és más műanyagokon az égvilágon semmi nem látszik. Szóval, tessék vigyázni a Golf IV-esekkel!

Ezután jön a következő dolog? Vajon beindul-e? Gatya a futómű? Hány fokozat van meg még a váltóban? Kipróbáltam.

Megfejtés a túloldalon. Lapozzon!