Használtteszt: Volkswagen Golf 1.9 TDI 2004

Szinte gyanúsan könnyen indul a motor. Nem is hangos, sőt, hisz ez még nem PD TDI, hanem a klasszikus, VP-adagolós, 90 lóval. Illetve, óvatosabban fogalmaznék: új korában 90 lóval. Valószínűleg már fogyatkozott a ménes, mert az alapján, ahogy megy, inkább tűnik 75 lóerősnek. Kicsit olyan, mint egy szívódízel, viszont gázadásra határozottan hallani, ahogy felpörög a turbó. Igaz, ennek nyomán már nem érkezik meg semmiféle erőzuhatag, hanem szép egyenletesen húz a motor, de fönt már hiányzik a szufla. Az ülésbe már egyébként sem tudna jobban belepréselni, mert az rendesen kiülődött az egymillió kilométer alatt. A váltó szinte olyan, mint az új, mintha valami mágnes húzná be a fokozatba a kart. Hiába, a kapcsolási érzet vallását a Golf IV-gyel teremtette meg a Volkswagen, de hogy ez ennyi kapcsoláson át kitart, az több, mint meglepő.

Nem titok, a motorban még az eredeti adagoló és porlasztócsúcsok dolgoznak, ahogy a turbó is a gyári. Cserélni a kettős tömegű lendkereket kellett kétszer, a kuplunggal együtt, az elsőt 550 ezer kilométernél, a másodikat pedig 950 ezernél. Ugyanekkor a szervoszivattyú is cserélődött, mert a szerelő szerint már nem bírt volna sokat. Cseréltek még kerékcsapágyakat, hátsó lengéscsillapítókat. Igen, az elsők még gyáriak.

Dénes mindig ugyanabba a nagykanizsai VW-szervizbe hordta az autóját, azután is, hogy az már megszűnt hivatalos márkaszerviz lenni. Az első alkalommal megvárta az előírt 30 ezer kilométert az olajcserével, mert gyárilag long life olaj volt a motorban, de megnézte a szűrőket, és döntött: ő bizony szépen visszatér a 10-12 ezres olaj- és szűrőcseréhez, meg a régi, bevált olajához. Ez egyébként nem titok, Q8 5W-40-es olaj – utántöltenie soha nem kellett, maximum annyi olaj fogyott, hogy a maximumról lement a közepes szintre. Persze lehet, hogy ez más olajjal sem lett volna másképp, de hát ami egyszer bevált...

Az 550 ezer kilométert megfutó kuplung alapján már sejthető volt, hogy Dénes népszerű az SZTK-ba járó kanizsai nénik körében, mert nála nincs az az állandó nagy bólogatás, meg fékezgetés. Mégis megdöbbentem, hogy az első fékbetéteket és -tárcsákat 400 ezer kilométernél kellett cserélni először, persze azóta már egy másik garnitúra van bent. Ehhez kell az a 3-4 millió kilométer, amit harminc év alatt taxisként levezet valaki.

Aki ült már idősebb pesti taxiban, hozzászokott egyfajta univerzális gatyarugózáshoz, ami részben a hiányzó csillapítás, részben pedig a szétnyúlt szilentek együttes hatása. Valami ilyesmire számítottam, ehhez képest a Golf szinte újautósan fickósan megy át a zöttyenőkön. Kiderült, hogy Dénes minden vizsga előtt kicseréltette a szilenteket – csak 5-600 forint darabja, miért is ne? Egészen hihetetlen a hatása, még azzal együtt is, hogy a 988 ezer km javát jó úton tette meg.

Mi mindebből a tanulság? Nos, ha netán valaki ebből azt szűrné le, hogy azonnal rohanni kell egymilliót futott Golfot vásárolni, nos, az téved. Ez az egész történet inkább arról szól, hogy lényegesebb, kitől veszünk használt autót, mint az, mennyit futott – igazából ezt is tudtuk. De hogy ez ennyit számíthat, na, az az elképesztő.