Először csak a portás bámult meg. Tipikus mit bénázol, te marha - arckifejezéssel nézett, csak mert percekig nem tudtam lehúzni az ablakot, hogy a kártyával kinyissam a parkoló sorompóját. Egyszerűen nem találtam a szokásos helyeken az ablakmozgató gombot, sőt más gombokat se nagyon, ezért aznap reggel sokaknak jutott elégtétel a buszmegállók népéből is. Később már koncentráltam, hogy a Mini Roadsternek nevezett életmódtermék sajátos belső logikája többé ne fogjon ki rajtam. Szerencsére az utastér elég kicsi, ezért annak ellenére nem kiismerhetetlen, hogy feladványokkal szórta tele, aki berendezte.
A kétüléses, nyitott változat sem más, mint a 2001-től számított újkor egyéb Mini típusai, vagyis épp olyan öncélú, humoros és csak mellesleg ergonomikus, mint a One alapmodell, persze az árlista másik végére pozícionálva. A jellemzően műanyag és fémhatású műszerfal minőségével nincs gond, tetszetős a vajszínű bőrkárpit, felőlem maradhat a falióra peremén mászkáló sebességjelző is, de néhány felesleges formai részletet elhagyva még vonzóbb volna a belső. Úgy a mai Mini talán még emlékeztetne is a részlettelen, és épp ettől nagyon természetes ősmodellre, melyet a világtalálkozó apropóján próbáltam ki néhány hete, azóta sírok is utána. Az új generációt pont azoknak készítették, akik régiben nem ültek, ezért csak klisék szintjén emlékeznek rá és nem zavarja őket a nyomasztóan sok részlet, sőt talán vonzódnak is egy kicsit a giccses holmikhoz.
Ez így egyértelműen prémium, ezt is üzeni annak, aki megpillantja a forgalomban. Ha megöregszik sem akaszt majd rá lakatot kiszállás után az ügyefogyott Mr. Bean, félek, nem is öregszik majd olyan szépen mint az ősei. A potenciális vásárlót sokkal inkább képzelem Dávid nevű, huszonnyolc éves key account executive-nak, aki nem hezitált az 1-es BMW-je eladásakor hátrahagyni az elmúlt öt évben felépített imázsát, majd megjutalmazta magát egy Minivel. Lehet, hogy a körülötte élők titokban megállapítják majd, hogy Dávid most már biztosan beképzelt, akinek nagyon megszaladt, ezért az autójával akar kitűnni. Ő ezzel nem törődik, amikor a kicsi, de láthatóan nagyon drága kocsival parkol le a romkocsma elé, mindig másik szőke nő száll ki mellőle, de egyiktől sem akar gyereket.
A vászontető mozgatását szerencsére nem elektromotorokra, hanem a tulajdonos erejére bízták. Teljesen egyszerűen, az ősi kabriós elvek szerint kell hátracsapni és előrehajtani. A keménytetős kabriók ebben a méretben a rövid tengelytáv miatt minden üzemállapotukban nagyon nyomorultul néznek ki, ráadásul csomagtér sem sok marad. Peugeot 206CC, broáf. Itt viszont a helytakarékos megoldásnak köszönhetően tűrhető 280 liter jut a holmiknak, kacatokat szórhatunk a háttámlák mögötti senki földjére is, továbbá a két ülés közt van egy ajtó. Azon át hátra nyúlhatunk menet közben, ha elfogyott a szendvics, az üdítő vagy a síkosító.
A Mini Roadster tetőreteszelése pontosan úgy működik, ahogy a kezdő kabriósok gondolják. A vaskos szélvédőkeret felső élébe kétoldalt kapaszkodik a kampóival tető, majd középen a nyitott lakat piktogramjától a zártig fordítjuk a fogantyút, és kész. Hibázni nem lehet. Nyitva kifejezetten tetszetős a Roadster, sokkal inkább, mint a sima kabrió. A nyitás akár kiszállás nélkül is elvégezhető, ami nagyban segíti a kiválasztotti szerep megőrzését a külvilág szemében. A rituálét egy hét alatt pont nem sikerült megunnom, tetszett a macera, csak tippelni tudok, még meddig tartott volna a láz. Nyár végéig, talán.
Él bennem a kétely, hogy a nálam rövidebb karúak, illetve a nők nehezen érik majd el az ülésről a nyitott tetőt, amely teljesen eltűnik a fejtámlák fölötti, íves és fényes bukókeretek mögött. A másodperceket nem számoltam, és menet közben sem rángattam az alulnézetből döbbenetesen egyszerű kivitelű szerkezetet.
Amíg az ember nem használt huzamosabb ideig nyitott autót, hajlamos azt hinni, hogy száraz időben nincs is annál kiválóbb jármű. A protektoros ruhájukban rohadó motorosok például joggal gondolhatják, hogy míg ők a kánikulában percek alatt elveszítik emberi méltóságukat, addig a kabrióban ülő elit a tökéletes kényelmet együtt kapja a biztonsággal és az abszolút sebességélménnyel. Ez utóbbi egyébként a Miniben elmarad attól, amit a Mazda MX-5-ben érezni, előbbi nem olyan sportos. Sajnos akkor is kell egy kis önbecsapás egy efféle megvásárlásához, ha félretesszük a fokozhatatlan feltűnési faktort, illetve az annak folyományaként esetenként keletkező betört oldalablakokat és/vagy kedvtelésből kivágott tetővásznakat.
Irány a Balaton. Az indulás után még nagyon elégedettek voltunk, éreztük és sugároztuk, hogy nekünk most nagyon kerek a világ. A Cooper S verzióban ugyanaz a PSA-val közös, ezerhatos turbómotor van, mint a hagyományos Mini sportváltozatában. Még az izgalmas légbeömlő sem hiányzik a motorháztetőről. Amikor Sport-módban nagy gázt adtam, valóban erőteljesen gyorsult a kocsi. A száznyolcvan lőerővel nem lehetünk elégedetlenek, a nulla-száz hét másodperc, a futómű is feszes, de nem rázza ki a belet, és ami a legjobb, a Mini nagyon fordulékony. Így a nagysebességű egyenes haladásnál sokkal felemelőbb valamit kikerülni vele, vagy valahol befordulni, ahol mások lassítanának.
