Škoda Citigo Ambition 1.0 60LE – 2012

A Citigo káprázatos miniautó; nemrég ültem egy Toyota  Aygóban, ennek fényében pláne az. Ez a miniautó-dolog persze eléggé viszonylagos, hiszen a  kilencvenes  években  egy  VW  Polo alig volt hosszabb egy Citigónál, ugyanekkora csomagtartója volt, ugyanilyen nehéz, a tengelytávja hasonló, még a hátsó fékdob átmérője is stimmelt. Ha visszaszámolgatjuk az eurót azokra a daliás időkre, kiderül, hogy gyakorlatilag ennyiért is adták az ezres Polót, mint ma az olcsóbb Citigót. És amire tizenéve elég volt egy Polo, arra ma is elég lenne egy Škoda Citigo, vagy VW  Up – elvégre a két kocsi ugyanaz.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a VW-csoportnál elővették a terveket, és leporolták. Messze nem, hiszen a megvalósítás jócskán más. Hogy mást ne említsek, a biztonság: lehet, hogy kilóra egyformák, de a Citigo sokkal keményebb, sokkal több légzsák van benne, az ABS-ről vagy az extra ESP-ről, vészfékező rendszerről nem is beszélve. És mivel egészen apró motort raktak bele, az orra rövidebb, így az utasoknak is több hely jutott.

A Škodában tetszik, hogy megkímélték a közönséget a bárgyúan kedves formától, a Citigo nem könyörög esdeklő kölyökkutyaszemekkel, hogy fogadjatokmárbe, éhesvagyok. A Škoda egyenrangú félnek tekinti magát, mint egy házimacska, amelyik nagy kegyesen elfogadja a Whiskast. A dobozformáról egy kicsit a Daihatsuk ugrottak be, meg a háromhengeres hangról is, biztos, nem véletlen, hogy a japán kisautómárka európai eltűnése után támad ekkora offenzívával a VW-csoport.

A Citigo belseje rém egyszerű, nem vizuális poénokban élték ki magukat a dizájnerek, hála az égnek. A műszerfal komolynak látszik, igaz, a puhának tűnő felületei is kemények, mint a vídia. Az ajtókon feltűnik az autó fényezése is, mert valahogy az ajtópanel kisebb, mint az ajtó, de nem baj, legalább nem tök fekete minden. Talán az ajtókönyöklő lehetne puha, akkor nagyon otthonosnak éreztem volna.

A vásárlószekáló részleg alapos munkát végzett, hogy éreztesse a vevőkkel, ez alaphangon mindössze 2,3-2,4 millió forintos kocsi. Ezért aztán a vezető nem tudja kezelni az utasoldali villanyablakot. Nem értem, ha már a kapcsolókon akartak spórolni, miért nem rakták az ablakemelők gombjait a középkonzolra. Gonosz húzás, srácok!

Persze a hátsókat sem lehet elölről kezelni, mivel ott csak kibillenteni lehet az üveget, à la Aygo/C1/107, bár ez közel sem ennyire bosszantó. Ugyaninnen leshették el az ötletet, hogy középen nincs szellőzőrostély, csak a műszerfal tetején, ami felnyomja a plafonra a levegőt, amiből semmit sem érez, aki elöl ül. A látványos költségtakarékosság a csomagtartón is látszik, csak az aljára jutott egy pilincka szürke szőnyeg, az is csak a pótkeréküreget fedi le. Már ha van benne pótkerék, mivel még ez is feláras. Ám ezekkel együtt lehet élni, szinte csak az ablakemelős szívatás a zavaró.

Egy érdeklődő nyugdíjas megvilágította, hogy miért is lenne jó neki egy ilyen Škoda. Mert magasak az ülései, és az ajtónyílás sem alacsony. Nem a földre kell ülni, mint egy ős-Swiftben. A többi nem is érdekes, kicsi legyen, meg ne zabáljon. Én mondtam neki, hogy ezzel a motorral nagyon nem megy, de nem érdekelte. Ő tudja, elvégre ő a célcsoport, a nagyvárosi MILF-ekkel és a nyugati ösztöndíjból tengődő diákokkal kiegészülve.

Abból a szempontból igaza volt a bácsinak, hogy kellemes a Citigóban ülni, talán deréktájban lehetne egy kis ív az ülés támlájában. A hátsó tér meglepően tágas, ha már emlegettem a Polo harmadik nemzedékét, azt biztosan veri. És a csomagtartó 251 literes, ami kisautós szinten is elfogadható lenne, igaz, az üreg mély, a rakodóperem magas, de végszükség esetén ott az osztott támla, előreborogatható. A Citigo otthonosságának része az is, hogy elöl sok tárolóhely van, igaz, csak ott. Végre valaki csinált mobiltelefon-tároló izét is, ami nem más, mint egy pohártartóba illeszkedő henger, a tetején egy vágással, ahová beállítható a telefon, és nem ütődik, nem szánkázik. Ez tényleg megér ötezret.

A másik jó ötlet az állványos navi, amely kivehető. Ez látszólag annyit nyújt, mint egy utólagos navi, csak a tápkábel nem tekereg ott mindenhol, hisz a készülék a tartó csatlakozóján kapja az áramot. Ám ennél lényegesen többet tud: a fedélzeti számítógép adatait, a rádió is kezelhető róla, de akár a fordulatszámmérő is kirakható a képernyőjére. Mindemellett elég jól látható a kijelző napsütésben, jól is navigál, egyedül az a furcsa, amikor az ember 50 helyett véletlenül 51-gyel megy, máris megszólal a néni valami fura tájszólással, hogy: vigyaaazat! Egy darabig eltartott, míg rájöttem, mi a bánata.

Amíg tehát áll, kellőképpen meggyőző. A bajok a menéssel kezdődnek. Lapozzon.