Mini Countryman Cooper SD All4

Talán az eredeti Mini példájából okultak a BMW-nél, amikor annak idején a márka megújítását tervezték. Az forradalmi ötletekre épült, és nagyon hosszú ideig hihetetlenül népszerű maradt, a gyártó azonban alig nyert rajta valamit. A németek kifordították a rossz receptet: egyszerű tucatautót adnak méregdrágán, méghozzá úgy, hogy a vásárló is elégedett marad, sőt, vissza is tér. Nem hangzik komplikáltnak, de ahhoz, hogy működjön is, kell valami, ami különlegesnek mutatja a Minit, tartósan elfedve, vagy inkább lényegtelennek mutatva a hibáit: az ötletes megoldások és a minőségérzet precízen kimért keveréke.

Meglepő, hogy milyen jól működik ez a sajátos cukormáz-borítás. Amikor a kezem közé került a tesztelésre kapott Countryman Cooper SD, lenyűgöztek a szépen kidolgozott, egyéni stílusú részletek. Pedig a típus már rég nem új, és az ötajtós formát nem is tartottam igazán eltaláltnak, legalábbis fotón, vagy távolabbról nézve. Mintha a tervezők azt is figyelembe vették volna, hogy az autószalonokban milyen távolságról nézi meg a kedves ügyfél az autót. Így, néhány méterről ütnek igazán nagyot az olyan részletek, mint a motorháztető hátsó szélén a króm-kopoltyúk, a szintén csillogó fém lámpakeretek, a tojásforma tükörházak, a tömör, minőségi hatást keltő kilincsek, vagy a gonoszul lefittyedő szájat mintázó hűtőmaszk-kontúr. A Countryman néhol esetlennek tűnő vonásai - amilyen az oldalablakok felső peremének fura lépcsője - pedig szinte fel sem tűnnek.

Ám a figyelemelterelés igazi iskolapéldájával belül találkozni. Az ötletparádé szemkápráztató: még ott is inkább rácsodálkozást vált ki, mint bosszúságot, ahol egyértelműen a használhatóság rovására megy. Mint az összes Miniben megtalálható ablakemelő-kapcsolók a középkonzol alján, vagy a világítás kapcsolói a tükör felett. Apró króm-pöckök, repülőgépes módra akkurátusan elválasztva egymástól egy-egy masszív fém-ívvel. Mind a minőségi autógyártás miniatűr szobra, hűvös tapintású, tökéletesen hangtalanul, határozottan, de simán billenő alkatrész. Egy Rolls-Royce-ban is megállnák a helyüket. És nem egy ilyen részletet találni az autóban. Az ajtókárpitok zongorafekete betétei által rajzolt ovális ív, a műszerek fémkeretei, a fél-lencseforma kilincsek vagy a Mini-logót formázó klíma-kapcsolók mind-mind az igényesség és az egyéniség hangulatának megteremtését szolgálják.

A legmeglepőbb az, hogy ezek a feltűnő részletek egyszerűen elhomályosítják az egyébként szem előtt lévő egyszerűbb megoldások emlékét is. Mint amikor a szemünkbe világítanak egy olvasólámpával: csak az erős fény létezik, semmi más. Pedig a Miniben használt anyagok nagy része legfeljebb átlagos minőségű, sőt, a kormányközép és a műszerfal burkolatainak többsége kifejezetten igénytelen, kopogós-kisautós műanyag. Ahol kevésbé feltűnő, például az ajtózsebek belső felén, még éles, sorjás részek is előfordulnak, ami a Mini árszintjén minimum meglepő. Persze a gyengébb anyagoknál is figyeltek, hogy ahol szem előtt vannak, minden precízen illeszkedjen, ami tudat alatt szintén a minőség érzetét erősíti - itt létszik, hogy a BMW-nél milyen pontosan tudják, hogy hol érdemes spórolni, és hol nem, ha fenn akarják tartani a kiválóság illúzióját.

Ráadásként még a térérzettel is úgy játszanak a BMW tervezők, ahogy akarnak. A Countryman nem igazi kisautó a maga 4,1 méteres hosszával, de egyértelműen kisebb, mint egy átlagos Golf-kategóriás családi autó. Ezt azonban egyáltalán nem érezni belül, sőt: a magasan húzódó tető és a magas üléshelyzet azt az érzést kelti, hogy jóval nagyobb autóban ülünk. Még hátul ülve sem tűnik fel, hogy kevés lenne a hely, és a többi Minivel szemben ez a Countryman legnagyobb előnye: bár nem egy sofőrlimó, négy főnek épp elég tér akad benne, és a 350 literes csomagtér sem használhatatlanul kicsi. Különösen úgy, hogy a hátsó üléssor 13 centis úton tologatható előre-hátra, az ülések pedig a csomagtér síkjába dönthetők: így csak nagy családi nyaralások alkalmával szembesülhetne vele a tulajdonos, hogy ez is csak egy Mini. Viszont aki megengedhet magának egy Countrymant, aligha első autónak tartja, így ez a probléma is inkább elméleti jellegű: ha messzire kell utazni, alighanem ott áll a garázsban a nagy BMW, netán Audi vagy Jaguar is.

Nagy dízel, F1-stílusú váltó, összkerék-hajtás - vajon mit hoz ki ebből a Cooper SD? Lapozzon, és megtudja.