Mini Countryman Cooper SD All4

A stílus mellett a vezetési élményt szokás említeni, mint a Mini másik erősségét, ám a Countryman magas építése legalábbis kérdésessé teszi, hogy mennyi maradhatott a kisebb Minik játékos karakteréből. Ráadásul a tesztautó dízelmotoros, automata és összkerék-hajtású - így nagyon kíváncsi voltam, mit nyújthat menet közben.

Az SD elsőre kellemes csalódásnak tűnt. A kétliteres, 143 lóerős motor papíron nem tűnik nagy számnak, különösen úgy, hogy egy személlyel is bő másfél tonnát kell mozgatnia. A gyári gyorsulási adat 9,4 másodperc 0-ról 100 km/h-ra, ami legfeljebb átlagos értéknek nevezhető, de a dízelmotor karaktere sokkal dinamikusabbnak mutatja az autót. Az 1750-es és 2700-as fordulatszám között jelentkező 305 Nm a gyakorlatban vehemens gyorsulást jelent minden nagyobb gázadásra, amit a hajtáslánc többi része is támogat. A hatfokozatú automata a maga nemében egész használható: viszonylag kis késéssel, kiszámíthatóan reagál, és nemigen engedi a fordulatszámot 1500 alá, azaz mindig van elegendő erő az azonnali váltás kényszere nélkül. Az összkérékhajtással pedig a tapadás hiánya sem okoz gondot. Így előzésnél, gyorsításnál az SD viselkedése magabiztossá tesz: nemigen akadt olyan helyzet, ahol kevésnek éreztem benne az erőt.

A Cooper S benzines turbómotorja persze jóval többet ígér, de többet is követel, ha tankolásra kerül a sor. Igaz ugyan, hogy a 4,9 literes gyári fogyasztási értéket még csak megközelíteni sem sikerült, de a Countrymanben nem is jutott eszembe spórolósan hajtani. A vezetési stílushoz képest pedig nem rossz érték a 8 liter körüli átlag száz kilométerre - ilyen dinamizmus mellett egy automata, négykerék-hajtású benzines akár ennek a dupláját is elfogyasztotta volna. A nagy dízelnek azonban idegesítő vonása is van: ronda a hangja, és ezt nem is igazán titkolja. Ismét egy részlet, ahol kiütközik némi spórolás: valószínű, hogy semmivel nem használtak több hangszigetelést, mint a benzines változatokban, csakhogy a dízel monoton morgásának leplezéséhez ennyi már nem elég.

Bár nem kedvelem az automatákat, a váltó kezelésének nagyon megörültem az SD-ben. Végre egy olyan automata, ahol a kézi kapcsolás számomra is egyértelmű. A legtöbb ilyen típusban a kormány mögött elhelyezett váltókapcsolók közül az egyik felfelé, a másik lefelé kapcsol - ráadásul gyártónként változik, hogy melyik merre. A Mini rendszere ehhez képest jóval kézre állóbb: hüvelykujjal előrenyomva a fület lefelé, mutatóujjal meghúzva felfelé vált, mindkét oldalon. Így a kormányt kitekerve is egyértelmű, melyik fokozat merre található. Ez azonban csak elméleti előny: az SD automatája elég jó hozzá, hogy ne legyen érdemes a váltással vesződni, és túl sokszor bírálja felül a döntéseinket, hogy elvesszen a kézi irányítás illúziója, így inkább hagytam, hogy végezze a dolgát.

A Countryman Cooper SD ezek alapján akár jó élményautónak is tűnhet, de a valóságban legfeljebb tükörsima aszfalton kellemes partner. Kanyarban ugyan stabil, és nem dülöngél vagy bólogat, de ezt csak úgy érhették el a BMW mérnökei egy ilyen magas építésű autóval, hogy feláldozták az autó kényelmének egy jelentős részét. A nagyobb úthibákat még egész jól kimozogja a futómű, de a kisebbekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni - így rosszabb felületen szekér módjára ráz, szabályosan elpattognak a kerekek. Talán aktív csillapítással segíthettek volna a problémán, de az ilyen drága megoldások alighanem elvinnék a profitot, vagy tovább emelnék az árat.

Átlagos autóként a Countryman persze ezzel együtt is a legjobbak közé tartozna, de Mini lévén nem tekinthető átlagosnak. Ha túl szigorúan ítélem meg, az az árának köszönhető: ez alapján nem csak hétköznapi használati tárgy, de egyértelműen luxuscikk, és mint ilyennek, csak a tökéletesség lehet a mércéje. Egy alapkivitelű Countryman SD ára is 7,633 millió forint, ami legalább két, hasonló használati értékű kisautó árának felel meg, a tesztautó ára pedig 10 millió forint felett volt, úgy, hogy nem is az elképzelhető leggazdagabb felszereltséggel kaptuk - navigációs rendszer például nem volt benne, pedig az még közel 200 ezer forinttal dobná meg az árat.

A Mini Countryman Cooper SD messze nem hibátlan autó, viszont a Mini vásárlók többsége nem is ezt várja tőle. Ugyanennyi pénzért nyilván sokkal kifinomultabb, jobb autókat is kaphatnának, de azok csupán lélektelen tárgyak, míg a Mini egyéniség - vagy legalábbis annak próbál látszani - és aki ilyen autóra áldoz, aligha éri be kevesebbel.