Volkswagen Golf Cabriolet - 1990

Hogy milyen a Golf? Röviden? Jó? Bővebben? #&@>$ß jó! Pedig igazából semmi eget verően különleges nincs benne. Mégis döbbenetes volt számomra a felismerés, hogy a Golfot nem csak a nyolcvanas évek stipistop-nosztalgiája miatt lehet szeretni. A formáján nincs mit ragozni. Egy fehér kabrió Golfon nagyon nincs mit magyarázni, hisz még az ötvenes éveikben járó, autót sosem vezető magyar háziasszonyok is ismerik és szeretik. Ha valaki nem érti, miért ébreszt még bennük is nosztalgiát, az vagy nagyon fiatal, vagy sosem volt tévéje. Nekik ezt majd holnap részletezem.

Az autó már a ’88 utáni széria, úgyhogy megkapta az úgynevezett Clipper Kit-et, a műanyag szoknyát és szélesítéseket. Sándor autója alapkivitel, elektromos ablak vagy klíma nélkül. Bár 1990-től lehetett rendelni légzsákkal, de csak a Rabbiteket. Van azonban benne korabeli fedélzeti számítógép és mesésen kényelmes Recaro ülések. Ha valakinek kevés volt az alap felállás, tudott miből válogatni, ugyanis a Golf Cabriolet-ből huszonhat különleges kivitel készült, Acapulcotól kezdve Genesisen át egészen Youngline-ig. Igen ez a Genesis az a Genesis, mely az együttes We can’t dance című 1991-es albumát idézte.

Sándor autója iránt érzett ragaszkodását és aggodalmát mi sem példázta jobban, hogy még a beszállás műveletét is precízen leírta:

– Mikor beszállsz, tedd ide a kezed, látod, így, hogy ne kopjon az ülés oldaltámasza!

Még nagyban az autóról mesélt, amikor én már a tető gombja után matattam.

– Lehajtott tetővel mennél?

– Mindenképpen! – válaszoltam türelmetlenül, vágyva a kék ég után. Majd kiengedett a garázsból és megindultam.

Rögtön pár sarok után feltűnt, hogy a Golf Cabriolet kicsit olyan, mint Cal Naughton, Jr szmoking-pólója a Taplógázból: ugyan a maga módján elegáns, de szeret kikapcsolódni...vagy valami ilyesmi. Egyszerűen mindenkinek jól áll, legyen az szőke playmate, amatőr rapper vagy svájci orvos. Pont csak annyira feltűnő, hogy irigységet még ne váltson ki.

Ugyan a belvárosban kóricálva nem ragadott magával az elvárt Malibu Beach hangulat, de a Golf viselkedésének teljes semlegességénél kevés pihentetőbb elfoglaltságot tudtam volna aznapra elképzelni. Úgy nyújtott vezetési élményt, hogy gyakorlatilag azzal kellett a legkevesebbet törődnöm. Persze, tekertem a kormányt, muszáj volt, de pont annyira volt szervózott, hogy ne felejtsem el a vezetésnek ezt a sarkalatos pontját. Az 1.8-as, 98 lóerős négyhengeres pont annyira duruzsolt, hogy tudjam mikor kell váltani. Emellett a nyolcszelepes motor kellemesen nyomatékos. Hogy a pulzusom ne essen az békés ájulási küszöb alá, azzal kezdtem játszadozni, hogy milyen lassan tudok mellékutcákba befordulni hármasban. A sebességmérő mutatója már rég feküdt, amikor még rángatás nélkül megvolt a manőver.

Amúgy a Golfnak, ami egyszerre egyes és kettes, gyakorlatilag egy skalpolt mutáns, volt két mosolyogtató zsigulis vonása. Az egyik, hogy majompózban kell ülni. Az ideális testalkatú sofőr lábai fele olyan hosszúak, mint a karjai. A másik a váltó H-sémája, ami nem volt síkban az autóval, hanem egy kicsit elfordult az óramutató járásának irányába. Csak az első tucat váltásnál zavaró, hamar meg lehet tanulni. Pláne mert nagyon jó volt vele váltani, pontosan pottyant fokozatba. A kettest szó szerint húzni kellett, mert fokozatban nagyjából két centi maradt a váltókar és az ülés sarka között. Aki úgy fogja a váltókart, mint játéktermi markolós nyerőgép a plüssmacit, az be tudja csípni az ujját.

A teljesítménybe nem tudnék belekötni, sőt, pont elég és pont úgy adja le, hogy ne kelljen nagyon gelkázni egy közepesen rendhagyó belvárosi előzésnél. A Volkswagen a kabrió Golffal új őrületet indított, amit többen is próbáltak meglovagolni. Peugeot 205, Opel Kadett vagy Ford Escort. Mindből készült olcsó kabrió, őket is szerette a korabeli sajtó, de rendre a Golfot hozták győztesként.

Apróságokba persze bele lehet kötni, mint a Legjobban Torzító Tükör díját kiérdemlő belső visszapillantóba, a nyöszörgő műszerfalba, vagy az amatőr barlangászoknak kitalált csomagtartóba. De a tükröt le lehet cserélni jobbra, a nyöszörgés különösebben nem zavaró, bútorlapot meg Caddy-vel kell szállítani. Két ember egyhetes nyaralásához elegendő cókot és mókot lehet zökkenőmentesen bedobni a csomagtartóba. Kivenni könnyen viszont csak mókot lehet, mert cók annyira mélyen bent van, hogy le kell térdelni, máskülönben az apró lyukon nem lehet érte benyúlni.

Az országúti fogyasztása nagyjából nyolc liter, de a városi kilenc-tíz is lehet. Ez leginkább a Golf Cabriolet súlya miatt van, hisz a Karmann komoly merevítésekkel toldotta meg a kasztnit. Cserébe viszont sokkal kevésbé nyeklik-nyaklik, mint amire ilyenkor sokan számítanak. Ennek a hozzáállásnak az a tévhit az alapja, miszerint a Karmann normál Golfokat alakított át kabriová. A valóság az, hogy a kabrió Golfok egy az egyben a karosszériagyártónál épültek, amihez a Volkswagen szállította a motort, váltót, egyebeket.

A jó állapotú, pláne eredeti állapotban megőrzött, átalakításoktól mentes darabok ára egy ideje átlépte a hétszámjegyű határt, és ez a szám kitartóan kúszik felfelé. Komoly népszerűségnek örvend, és ahogy azt Sándor példája is mutatja, nem csak a fiatal cultosok körében. Nem is csoda, hisz a Golf Cabriolet az a fajta ing, amit különösebben nem kell vasalni, és ugyanúgy elmegy egy marketing meetingen a cégnél, mint este a romkocsmában. Aki teheti, vegye magára.