Valószínűleg a világ legjobb autója

Használtteszt: Volkswagen Jetta 1.6 Trendline - 2006

2012.10.28. 06:45

Az érett férfi autója. Nem, ennél konkrétabban kellene megfogalmazni, hogy egyértelmű legyen. Ha már semmit nem vársz az élettől, vegyél Jettát. Ilyen gondolatok között vívódtam, miközben éreztem, hogy egyre jobban zsibbad az agyam. Egymás után ernyedtek el a szinapszisok az ingerek hiányától, míg csak az autóvezetéshez szükséges három sejt maradt működőképes. Aztán nyomtam egy resetet, és újragondoltam a Jetta-kérdést.

Ne higgyen az autós újságírónak. Pláne, ha felfedezi az unalmas szót a betűtengerben. Az autós újságíró elkényeztetett pojáca, bár ő ezt inkább úgy fogalmazza meg, az élet császára. A legújabb Porschéból ül át a Ferrariba, jobb napokon gumit füstöl az M5-ös BMW-vel, aztán már reptetik is az S7-es Audi bemutatójára. Szürke hétköznapokon Jaguarban rohasztja a seggét, unaloműzésként Miniket kerget a versenypályán. Képzeljék el, ezek után milyen beülni egy dízel Passatba. Vagy ereszkedjünk még lejjebb a purgatórium liftjével, a szívó, egyhatos Jettához. Ugye, megrázó élmény lehet? Igazi sokk.

Ne higgyen az autós újságírónak, mert máshol van az ingerküszöbe. Ha nem úgy kanyarodik az áldozat, mint egy Radical SR4, már mondja is a diktafonba: támolygós. Ha nem tol akkorát, mint egy M550d, feljegyzi: tunya. Nem a Lexus GS üléseit szerelték szerencsétlen tesztautóba? Kőpad. Ha meg nem tud belekötni a dolgát kitűnően végző gépkocsiba, jön az unalmas.

Különben se higgyen az autós újságírónak, mert legfeljebb egy hétig használja a tesztautót. Egy hét sokféleképpen telhet. Ha nem esik az eső, sosem tudja meg, milyen alattomosan csúszik meg az egekbe magasztalt hothatch hátsója nyálkás úton. Ha nem kell éppen rokonlátogatásra menni, legfeljebb akkor megy ki az autópályára, amikor eltéved. És minden, ami három percnél hosszabb megszokást igényel, idegesítő, megkeseríti az együtt töltött nettó két órát.

El kell menni az Ikeába? Ha nem fér be a könyvespolc, lőttek a jóindulatnak. Ha zsémbel az anyós a hátsó ülésen, nem szól szépen a rádió. Olyan istenverte, rémséges roncshalmazt pedig nem látott még a világ, amilyen az a tesztautó, ami akkor volt az újságírónál, amikor elköltözött otthonról az asszony. Egy használtteszt két-három órájánál elég egy migrénes fejfájás, máris kínzókamra lesz a valóságban csitti-fitti szedánból.

De ki ismerné jobban az autókat, mint az autós újságíró? Van, hogy naponta öt autót vezet egymás után. Kollégáival még a kávészünetben is arról diskurál, az 508-as vagy az Insignia villanyszervója élettelibb középtájt, egész álló nap a kirgiz autós portálokat bújja, hogy megszerezze a legfrissebb infókat. Higgyen neki, hiszen ez nem csak a munkája, ez az élete, szabadidejében vagy búzát fotóz Zalában, hogy vad kísérletezéssel még észbontóbb fényképeket tudjon csinálni autókról, vagy az akna mélyén csorgatja fülébe a fáradt olajat, hogy még közelebbről ismerje meg a gépészetet.

És ő tudja, mi a jó? Talán...

Népítélet - Volkswagen Jetta