Meg kell hogy öljelek
Menetpróba: RDO-3211 Komondor
Aki most azt hiszi, hogy mindent leírok erről a járműről, azt már az elején szeretném kiábrándítani. Nem. Ebben a cikkben olyan információk és képek szerepelnek, amelyek átmentek a szűrőn. Hogy miért? Például azért, hogy az ellenség ne tőlünk tudja meg, milyen fegyvert, bombát és aknát vásároljon. Logikus, nem?
Tudom, az olvasó szemszögéből nézve szemétség, mert miért is ne tudhatná meg azt bárki, hogy milyen típusú lőszernek nem áll ellen a páncél? Hát kérem azért, mert ezen a gyártó reményei szerint magyar, és akár külföldi katonák élete múlhat. És ez nem vicc. Mindössze annyit tudhatunk meg, hogy az alap páncél NATO-minősítése L3+, ami röviden azt jelenti, hogy például 30 méterről ellenáll a 12,7 mm-es géppuskalőszernek, amely 914 m/s sebességgel közlekedik. Azaz 3290 km/órával. Nem elírás, háromezer-kettőszázkilencven, ami a hangsebesség két és félszerese. Továbbá kibírja, ha felrobbantanak alatta egy nyolckilós bombát.
De hogy még pontosabb legyek: ez az L3+ szint csupán az a minimum, amit bevallanak. A megadott védelmi szint az alap szendvicsszerkezetű páncélzatra vonatkozik, ami a külső fém burkolatot jelenti, az alatta lévő pár réteg valamivel, amit soha sem tudunk meg, hogy pontosan mi. Feláras extraként a páncélzat bővíthető, kívülről. A prototípuson is ilyen látszik: kábé úgy néz ki, mint a nikecelles hőszigetelés, amit elfelejtettek bepucolni.
Zsitnyányi Attila, a fejlesztő cég, a Respirátor Zrt. vezérigazgatója rögtön bevallja, az utastérben látható kézifegyverek hatástalanítottak, vagy airsoft-átépítések. Bár még így is sokat adnak a hangulathoz, Winklerrel együtt érzékenyültünk el, amikor megláttuk az AK-47-est, és társait.
A magyar fejlesztésű járművet, amely hivatalosan ABV (atom-bio-vegyi)-felderítő feladatokra készült, Erdőkertes mellett próbáltuk ki. Winkler mondta a helyet, már többször forgatott errefelé terepjárókat a tévéműsorba. A megfelelő terepen kívül a helyszín mellett szólt az is, hogy Winkli telefonjában megvan a száma egy közel lakó traktorosnak, aki hihetetlen rutinnal cibálja ki a forgatás végén az elakadt gépeket. Sosem árt az ilyesmi...
Hogy mi a fene ez a Komondor? Alapvetően egy nagy karriert befutott úgynevezett MRAP (Mine Resistant Ambush Protected) járműféle, hasonló, mint az amerikaiak Cougarja – nem, nem a Mercury, hanem a Force Protection nevű cég által gyártott, amiből egyébként Magyarországnak is van pár darab, sivatagi álcázófestéssel. A járműosztály Afganisztánban és Irakban futott be szédítő karriert, noha eredetileg nem az amerikaiak, hanem a dél-afrikaiak és a britek találták ki, a kevésbé hagyományos hadviselés ellenszereként. Nevezetesen az otthon fabrikált, úgynevezett rögtönzött robbanószerek (IED - Improvised Explosive Device) ellen. A Dél-Afrikához, Észak-Írországhoz hasonló zűrös helyeken ugyanis azzal harcolnak, amit találnak: beletömik a robbanószert valamibe, ami pont kéznél van: egy táska vagy egy autó, tökmindegy, és rárobbantják a menetoszlopra. Az ilyesmit nehéz felismerni előre, de a remek MRAP többnyire kibírja, nem véletlenül vették át a liszenszet az amcsik villámgyorsan, amikor kiderült, mekkora szükség lenne rá.
A Komondor is a klasszikus recept szerint épül fel, azaz az alja V alakú, aminek az a feladata, hogy a robbanás erejét elterelje oldalra. Az egész bódét úgy kell elképzelni, mintha egy házikó kontúrját a háztető csúcsára állítanánk. Csak azért tűnik a kocsi normál hasáb formájúnak, mert a V alakú padlólemez mentén lévő szabad helyre külső szekrényeket építettek, ahová lehet ezt-azt pakolni, mondjuk álcahálót, és hasonlókat. A lényeg, hogy olyan cucc legyen benne, amiért nem kár, ha robban a tákolt bomba, mert olyankor az szekrényestől megy a lecsóba.
Winkler megpróbálja kiszedni Attilából, hogy mégis milyen technika mozgatja ezt a 15 tonnás kolosszust, de a válasz mindössze annyi, hogy: mindegy, gyakorlatilag nincs jelentősége, mi van a prototípusban, hiszen a megrendelő majd szabadon választhat. Van benne egy mindegy gyártmányú, 280 lóerős motor, de a mindegy gyárnak van 320 lóerős sorhatosa is, az is bekerülhet. Van alatta egy mindegy mechanikus váltó, amit magyar fejlesztésű váltószerkezet varázsol félautomatává; továbbá, a mindegy cég remek összkerékhajtási rendszereket is készít, esetünkben 4 x4-es hajtásképlettel. A Komondor bővíthető is, alapból hat méter hosszú, de a 7,2 méteres verzió már hatkerekű, persze itt is mindegyik hajtott. És az alváz? Na, az nincs. Mivel a Komondor önhordó, mint egy páncélszekrény.
És legalább olyan könnyen nyílnak-csukódnak az ajtói. Ami síkon állva még nem gond, de domboldalon már óvatosan kell kinyitni, mert ha az embert könnyedén kirántja a vezetőülésből, ha túlzottan kapaszkodik a kilincsbe. Ilyen helyzetben szinte reménytelen dolog becsukni, de természetesen feláras extraként ajtószervo is kérhető hozzá. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Komondorokkal szeretné felszerelni a hadseregét.
Hogy miért tenné? Hát azért, mert ez a járműtípus nem csak atom-bio-vegyi-felderítő célokra felel meg, mint a prototípus, hanem tökéletes páncélozott csapatszállítónak, parancsnoki járműnek, páncélozott mentőjárműnek, de a platós verzió kiváló lehet mindenféle rakétaindító állványok hordozására, és még sorolhatnám az ötleteket. A gyártó cégek profiljába viszont főleg a vegyvédelmi vonulat passzol, számukra a katonai járművek jelentik az újdonságot, bár az antré elég erősre sikerült. Pláne, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vállalati innováció ösztönzésére kiírt pályázatának támogatásában készült. Ugye-ugye, mire nem jó egy Széchenyi-terv?
