Dexter bal kézzel rángatta magára a zakóját. A jobbal a hosszú beszélgetésben felmelegedett, zsíros tapintású telefont tartotta a füléhez. Át kellett fognia a bal kezébe, hogy bele tudjon bújni a másik ujjba. Ekkor egy pillanatra elemelkedett a készülék a fejétől, és már le is tette a fülével.
Elnézést, elnök úr, megszakadt a vonal - visszhangzott Dexter fegyelmezett hangja a lépcsőházban. Megfáradt, nehéz lépésekkel slattyogott lefelé, megállt a fordulóban. Az időzített lámpa kikapcsolt, sötétbe borult a gyárépület. Holnap reggelre ott lesz az elemzés a postájában, elnök úr. Egyre nehezebben tudta leplezni, hogy az ökölbe szorított szabad keze már kifehéredve lüktetett. Jó éjszakát, elnök úr.
Amikor kilépett a szabadba, erős késztetést érzett, hogy földhöz vágja a telefont. Összeszorított foggal mégis inkább zsebre tette. Kikezdhetetlen fegyelmezettsége juttatta el a divatos, századfordulós gyárépületből kialakított irodaház legfelső emeletére. Munkabírása legendás volt, alkalmazottjai néha arra gyanakodtak, hogy az irodában alszik. De ma, így este tíz körül már ő sem bírta elviselni a négy falat, ahol élete nagyobb részét töltötte az elmúlt években. Ki kellett szellőztetnie a fejét.
Ahogy a felforrósodott telefon a zsebében megérintette a combját, dühösen rúgott egyet a levegőbe. Ilyenkor szívből gyűlölte a vállalatot. Az egész életére rátelepedett. Ahogy felemelte a tekintetét, mégis megenyhült. Itt a jutalma a hosszú nap végén.
Kifújom a rosszat, beszívom a jót. Mélyeket lélegezve indult meg a Z felé. A jutalma, szó szerint. A tavalyi rekordnyereség után kapott bónuszából vette, és őszintén úgy érezte, megérdemli. Egyből le is cserélte a Lexus GS-ét, ami igazából semmire nem volt jó, egy Prius+-ra, amiben jobban elveszett a kölykök ricsaja, és Emma is jobban szerette. Ő meg azóta csak a 370Z-vel járt. Imádta, rajongott érte.
Most sem bántotta a gépet, nem indult neki két vastag fekete csíkkal maga mögött a macskakövön, ahogy legszívesebben tette volna. Még hideg a motor, figyelmeztette a kedvenc műszere, az olajhőmérő, középről kacsintva felé. D-be húzta a váltót, és alapjáraton, szinte hangtalanul gurult ki az udvarról.
Mosolyognia kellett, mert a D-ről eszébe jutott, hogyan röhögtek rajta a haverok, amikor megtudták, hogy automata sportkocsit vett. Ne vegyél már tartós tejet, mondták, ez a végső stádium. Persze, látatlanban ő sem piszkálta volna még bottal sem, hiszen tudta, a rendes autó nem csak hátul hajt, de három pedálja is van. Első autója egy lefingott RX-7-es volt, imádta, amíg be nem állt a motorja. Aztán vett egy 02-es BMW-t, természetesen abból is a 2002 tii-t, szigorúan kézi váltóval. Azt a rozsda pusztította el, de még mindig mézes nosztalgiával gondolt vissza a féktelen húszas éveit bearanyozó kétajtósra.
Jött Emma, aztán a gyerekek, közben felbokszolta magát a legfelső emeletre, de annyira mégsem szürkült be, hogy elégedett lett volna a krémesen sportos Lexusszal. Kereste a kiutat, de nem találta. Idegenkedett a gondolattól, hogy két autót tartson, egészen addig, amíg ölébe nem hullott a prémium. Pont aznap, amikor megtudta, hívta fel Jack, a nissanos srác, akitől a céges Qashqaiokat vették. Jack jó gyerek volt, tudta, mivel lehet bevágódni Dexternél, mindig szólt neki, ha valami érdekes autó futott be hozzájuk. Próbáld ki az új GT Edition-t, ezzel a futóművel egész más lett a Z.
Most is az a lesajnáló mosoly volt az arcán, amit Jack akkor telefonon keresztül nem láthatott, csak most a haveroknak szólt. Persze, egy matrica az oldalán, meg egy kedvezményes felszereltségi csomag, hogy a modellciklus végén még felpörgessék az eladásokat - Dexter épp elég jól ismerte az autós bizniszt. De Jack addig erősködött, amíg egyszer munka után mégis arra kanyarodott, és adott neki egy esélyt.
Amióta egyszer kipróbálta a Roadstert, nem hitt a 370Z-ben: túlsúlyos, fölöslegesen erős, bután kemény autóra emlékezett, amivel minden kanyarban két kézzel kell birkózni, rugdosni a zsibbasztóan kemény kuplungot, izomból tépni a váltót. Jack persze elfelejtette mondani a telefonba, hogy a GT Edition, ami nála van, automata. De ha már ott volt, tekert vele egy kört. Most meg itt ült a sajátjában.
A kúton inkább oda se nézett a számlálóra. Önfeledten csurgatta a benzint, tudja, hogy pazarlás száz kilométeren elégetni húsz litert, de ha már egy 3,7-es, 328 lóerős V6-osa van, nem fog spórolósan vezetni, hogy elkaristoljon tizenkét literrel. - Kártya vagy készpénz? - Kártya. És csapjon hozzá még egy doboz cigit. Még gimnazistaként szokott le a rendszeres dohányzásról, de mostanában stikában el-elszívott egyet. Úgy érezte, ez után a nap után szüksége van egy kis légzésgyakorlatra. A hosszabb úton indult el hazafelé, Birmingham előkelő kertvárosi negyedébe, mert volt egy kedvenc helye, ahol mostanában néha meg szokott állni rágyújtani.
Sercegett a parázs, ahogy Dexter beszívta az első slukkot. Érezte, ahogy végtagjaiban szétárad a nikotin. Élvezte a kissé ernyedt érzést a karjában, egy pillanatra ki tudott kapcsolni. Bámult le a város fényeire, és a titokban cigizés kamaszos öröme átbillentett benne egy kapcsolót. A gyerekek már alszanak, Emma meg valami sorozaton bóbiskol. Megszokták már, hogy olyankor ér haza, amikor ők már nincsenek ébren. Miért ne menne el egy körre a Z-vel autózni? Pusztán a vezetés öröméért, mint régen, a BMW-vel. Istenem, mikor csinált utoljára ilyen csintalanságot?
