Igazság szerint a Logan és akoltársai azok az autók, amikre mostanában óriási szükség lenne a magyar piacon. Sajnos nálunk mindenféle érzelmi hatások alaposan betesznek a márkának, ráadásul az objektív többségnek is van azért szeme, füle és tapintása… Az új modellszéria az utóbbi problémakörön enyhít, és nem vakításos-süketítéses-csonkolásos eljárással.
Nagyítóval kell keresnünk azokat a Dacia-tulajdonosokat (nem a régiekről van szó), akik elégedetlenek az autójukkal, akik úgy érzik, kevesebbet kaptak a pénzükért, mint amennyit vártak. A maga nemében a Logan, a Sandero, a Logan MCV, pláne a Duster jó termék, nem döglik be, használható méretű, olcsó fenntartású, nézzék csak meg a Népítélet ide vonatkozó passzusát: a Logan-tulajoknak csak 10 százaléka kritizálja az autóját, a dusteresek és a sanderósok viszont kivétel nélkül imádják, amibe ültette őket a sors, igaz, utóbbiból csak négy írt jellemzést. Ez azért információ.
Csak hát – ezekből az autókból születésük óta árad egyfajta „most jöttem a földekről” hangulat. Genetikailag jól áll nekik a sáros kerék, a teniszlabdás vonóhorog, a kapát szállító kis utánfutó, no. Legyen bármilyen becsülendő és egészséges is az arculat, az új kocsit vásárolni tudó és akaró többség, azaz a városi lakosság számára ez valamiért nem túlságosan vonzó.
No meg, van, aki indulatból utálja ezt a márkát, nagy számban olyanok, akiknek a múltját beárnyékolja egy-egy R12-es alapú Dákó emléke, kisebb számban olyanok, akik hogyismondjam, származásilag nem kedvelik a brandet. Ezek után végképp abszurd a nagy-Magyarország matricát viselő Logan látványa, de e téma messze kimutat egy autóbemutató keretein, meg amúgy sem túl érdekes.
Mindenesetre érdemes tudni, hogy a gyártás helyszínén és a néhány munkafázisnyi kézi összeszerelésen túl egy mai Daciában vajmi kevés a hozzáadott román érték. Franciák tervezik őket francia irodákban, készítésükhöz francia gyártástechnológusok állítják fel az internacionális eredetű gépsorokat, a motor, a váltó, a futómű, az elektromos rendszer a Renault Clióból származik, a beszállítók pedig éppoly vegyesek, mint egy Volvónál vagy egy Volkswagennél. Ha jó, ha rossz a Logan, csak a francia minőségellenőrzést, a francia tervezőket, illetve a francia pénzügyeseket illik dicsérni, avagy szidni. Mindenesetre az új Logan/Sandero sajtóanyag centiméternyi vékonyságban felhordott Dacia-termőföldjén azért mindenütt átüt a fundamentumot adó Renault-kőréteg.
Ám épp a Renault-kkal közös gyökerek miatt olyan nagyon furcsa egy Dacia-sajtótájékoztató, például amilyen a Logan-Sandero-Sandero Stepway hármasé Malaga mellett. Hiszen, miközben az előadók magyarázzák, mennyit dolgoztak az autón, hogy az a sok jó megvalósulhasson, amit épp elénk tárnak, az ember agyában párhuzamos szálon, folyamatosan fut egy másik sztori. Mert tudja, hogy minden, de tényleg minden nyomorult megoldás, ami felbukkan az új Loganban és kiköpött testvérmodelljeiben, megvolt már valamikor a Renault Clióban, olykor évtizedekkel ezelőtt.
A módosításokban pedig nem az a szenzációs, hogy sikerültek, hiszen csak meglevő Lego-kockákat kellett összepasszintani, hanem hogy annyi pénzért sikerültek, amennyiért, és hogy úgy sikerültek, hogy a Renault Clio piaci érdekei meg ne sértsék. A pénzügyesek és a marketingesek harcát olvassák fel itt, virágnyelven előadva.
– „Mérnökeink nagyon sokat dolgoztak azon, hogy az új Logan zajszintje kellemesen alacsony legyen”, vö.: „Pierre végre elérte, hogy elhiggyék odafent, a Logan eladásai rövidesen zuhanásba kezdenek, ha nem tesszük be legalább a Clio II-esnél alkalmazott csillapítóbetéteket a tűzfalra”,
– „Figyelmükbe ajánlom az új, rendkívül könnyen kezelhető szellőzés-panelt, amelynek gombjain ízléses krómdekorációk teszik igényesebbé a kinézetet”, vö.: „tényleg tarthatatlan volt az a silány, filléres, tragikus gombsor, amit eddig használtunk, már a Proton is lejött erről a szintről, rövidesen a Tata is feljebb lesz. Rakjátok már feljebb azt a panelt, meg kérjetek ajánlatot a Valeótól (Lucastól, Marellitől) krómszegélyes kapcsolókra, darabonként 20 euró cent drágulást még valahogy letolunk a Ghosn torkán”,
– „A nagyméretű fényszórók és a szélesen elhúzódó hűtőmaszk rendkívül kifejező megjelenést kölcsönöznek a modelleknek. A kiemelkedő fém/üveg felületi aránnyal büszkélkedő (sic!) sziluett robusztusságot sugall, amit még tovább erősít a plasztikusan megformált karosszéria, a markánsan kialakított kerékívek és a homorú oldalfalak”, vö.: „gyerekek, valamelyikőtök megnézte már a Logant a többi autó között a forgalomban? Úgy értem: hátralépett, és tényleg jól megnézte? Egy aránytalan, darabos, fantáziátlan borzalom. Akkor most valami mást tervezzünk következőnek. Nem kell organikus masszírozógép-forma, mint az új Cliónak, de legalább valami autószerűvel kell előrukkolnunk, mert lassanként csak az EU-pénzekből élő spanyol olajbogyó-termelők és a gdanski hajógyár nyugdíjasai veszik meg a kocsit.”
– „A márkaazonosság még erőteljesebben érvényesül a Dacia legújabb modelljei esetében, köszönhetően azok modern formai elemeinek. Míg az első generációs modellek közötti rokonságra legfeljebb finom formajegyek nyomán következtethettünk, ezúttal rendkívül erőteljesen érvényesül a párhuzam az új Logan, az új Sandero és az új Sandero Stepway között” – emberi olvasatban - „hát igen, már a bemutatásakor is éreztük, hogy a Logan formájával kicsit alálőttünk a célnak, és bár a Sandero ugyanaz az autó volt, épp annyival később jött, hogy már volt időnk menteni a menthetőt. Inkább gyártottunk hozzá egy rakás új karosszériapanelt, minthogy folytassuk azt a borzalmat, amit a Logannal elkezdtünk. De most végre, minden egyforma lesz, úgy igazán olcsó.”
Szóval nem lehet könnyű ott a Dacia-tervezőrészlegen, sokan fogják ám Paul és Michel kezét, amikor az a szabados, frivol csőtoll fickándozva nekilódulna a tiszta pausznak. De tény, ezeken az új autókon már korántsem érezni azt a feszült lavírozást a pénzügy fojtogató marka és a márkán belüli kannibalizmus halálos bűne között, hiszen a Duster kitaposta nekik az utat. Már vállalható termékek, közel sem a szegénység kövidinkás leheletét árasztó, önjáró MÁV-vagonpótlékok, hanem viszonylag igazi autók. Arcuk van, némiképp stílusosak, elődeikhez képest szinte zajtalanok. Tudják, amit köll.
Kicsit nagyobbak, főleg szélesebbek az új modellek, végre vállban is van bennük hely. A Sanderók csomagtartója alaphelyzetben 320, a Logané nagyot korgó 510 liter. És amint látják, végre tényleg rendes autópofájuk és autófenekük van, a kivágható papírautó-készítők tehát búcsút inthetnek még egy modellnek, amit könnyen tudtak élethűen reprodukálni. Logan és bandája ott tart a kapaszkodásban, hogy – szubjektív vélemény következik – már simán lenyomja a jelenkori Thaliát és a volt Nissan Tiidát, tán' még a Honda Cityt is.
Amint érintőlegesen már említettem, a Logan/Sandero/Sandero SW triásznál mostantól szériában adják a kormányszervót, igaz, nem csapták mellé a kötelező kormánymagasság-állítást, hiszen azért továbbra is plusz pénzt kérnek, tengelyirányú állításról pedig szó sem lehet. Ennél a Polo tizenöt évvel ezelőtt előbb tartott. Valóban ügyesek a szellőzés kezelőszervei, már ugyanott vannak, mint a Renault-ké voltak szintén tizenöt évvel korábban, sőt, itt is felütötte a fejét a negyedszázada ismert, híres autóipari beszállítói gyomnövény, az eredetileg talán Iveco-buszrostélyként felbukkant levegőbefúvó. A Daciákban krómkerete van, ami rímel ugyan a szellőzőgombok díszítésére, ám lúdbőrös disszonanciát alkot a szellőzőrendszert keretező és az ajtóbehúzókat díszítő, kalapácslakk-metál-fényes-military-zöld elemekkel.
Üdvözöljük viszont hangos hurrával a hétcollos, érintőképernyős navigáció/hifi-egységet is, amely USB- és AUX-bemenetet is tartalmaz. Szintén lett tempomat, tolatóradar, ESP, kipörgésgátló, nappali fény és vészfék-asszisztens is az összes kivitelben. Üdítő újítás – azaz inkább a korábbi szériánál volt mérhetetlenül zavaró fillérbaszás -, hogy a hátsó üléstámlák mostantól minden Sanderóban (a Stepwayben is) osztottan dönthetők, sőt, ez a könnyítés a Loganhoz is megrendelhető. Passzív biztonság ügyrendjében a következő elemeket találjuk a paksamétában: két első és két oldalsó légzsák, övfeszítők és överő-határolók, Isofix gyerekülés-rögzítések a hátsó ülés két oldalsó férőhelyén. A minimum, ami ma illik.
Motorból négyféle van: a régi-régi, 75 lóerős, 1,2-es, 16-szelepes benzinest, valamint ugyanennek a négyhengeresnek az LPG-benzin üzemű verzióját már ismerjük. E fölé jön az új, közvetlen benzinbefecskendezéses, turbófeltöltéses 0,9-es (TCe 90-kivitel) háromhengeres, amellyel az autó hivatalos fogyasztása 5,2 l/100 km, emissziója pedig 120 g/km. Hivatalosan ez a háromhengeres, 90 lóerős motorka váltja le az eddigi 1.6 MPI 85 LE-t a Logannál és Sanderónál, illetve az 1.6 16v 15 LE-t a Sandero Stepwaynél. És akkor még ott a csúcsmotor, az 1.5 dCi, amely az eddiginél 20 newtonméterrel nagyobbat csavarint, és továbbra is 75 és 90 lóerős változatokban létezik.
Na, menjünk már.
