Összehasonlító teszt: Renault Clio 0.9 TCe Dynamique – Peugeot 208 1.2 VTi Active

A 208-as (Papp)

Az mindenképpen jó hír, hogy a Peugeot-nál a vége a nagy száj-korszaknak, biztos azért, mert már nem lehetett tovább fokozni, mert a végén az autó kiesett volna a száján. A 208-as inkább csücsörít a hűtőmaszkjával, a lámpák nem túl terjengősek, szóval normalizálódott a helyzet. Kevésbé lóg ki a nagy átlagból, de nem is annyira markáns. Mindenesetre kevesebben fogják randának vagy aránytalannak tartani, de gyönyörűnek is.

Bent viszont tényleg meglepetés várja az embert, amikor először kinyitja az ajtót. A kormány egészen picike, ránézésre alig nagyobb, mint egy kispolszkié. Ráadásul nem szabályos kerek, hanem picit lapított. Egy biztos, nincs még egy autó, ami ehhez hasonló lenne, de felvetődik a gyanú, hogy nem véletlenül. A kormány elhelyezése is megosztotta az embereket. A kormányoszlop jól állítható, de nagyjából az ember mellkasát lehet vele célba venni, aki magas, annak inkább csak a hasát. Vagyis az lehet az érzése, hogy a volán túlzottan az ölében van.

A fura helyzetű kormány miatt a műszerek sem lehettek ott, ahol szoktak lenni. Egy normál autóban ugyebár a kormány karimáján át nézegetjük a nézegetni valókat, a 208-asban erre csak gumiemberek lennének képesek, szokatlanul hajlékony gerinccel. Ésszerű lett volna a műszeregyüttest talán középre rakni, de úgy döntöttek, hogy marad a vezető előtt, csak hátrébb pakolják, hogy a kormány fölött átnézve látszódjon.

Illetve hát...vagy látszódik, vagy nem, ami többnyire attól függ, hogy mennyire magas a vezető és mennyire állítja mélyre a kormányt. Van, akinek gyakorlatilag mindent kitakar, ha kényelmesre állítja, igaz, annyiban kegyelmet gyakoroltak a Peugeot-nál, hogy a sebesség a középső kis kijelzőn is látszik, akkor is, ha a nagy kerek műszer nem.

Aki tehát a 208-assal szemezget, fogadjon meg egy tanácsot: próbálja ki, hogy meg tudná-e szokni ezt. Nekem a kormány helyzetét sikerült megemésztenem, csak a műszerrel volt gondom, de van, akit nem is érdekel, mit mutat. Tudja a fene, én pont most kaptam egy csekket, azóta jobban érdekel.

A 208-as egyébként valamivel lakályosabb autó, mint a Clio, bár ez a verseny nem az első üléseken, hanem hátul dőlt el. A Peugeot-ban a tér nagyobb, meg az ülés is hosszabb, meglepően stabilan áll rajta például a gyerekülés. Négy átlagembernek, sőt, talán magasabbaknak is van elég hely. A csomagtartója picivel kisebb, mint a Clióé (285 LE), de a gyakorlatban ennek minimális a jelentősége.

És vajon mit tud a kis háromhengeres? Mindkettőnek meglepett, hogy az 1,2-es szívó alig érződik gyengébbnek, mint a kilenc decis turbó, egyszerűen azért, mert a Peugeot váltóját a vékonykább nyomatékhoz hangolták. És ezzel bizony a 208-as meghökkentően kellemesen vezethető, nincs egy teljesen döglött tartomány 2500 alatt, mint a Cliónál. És ez városban nem hátrány.

Az 1,2-es gép másik erénye, hogy szeret és bír pörögni, igaz, ha berregtetjük, akkor előtérbe kerül a Wartburg-hang, de nem bántó. Elég jó a hangszigetelés, alapjáraton nem is hallani a motort, vibráció pedig egyáltalán nincs. Nekem elhihetik, hogy elviselhető, mert kiütést kapok a rossz háromhengeresektől. Talán katona koromban a kelleténél többet ültem Barkasban, de ez a motor a háromhengeresek közül messze a legjobbak közé tartozik. Hozzáteszem, a Clióé is nagyon ott van a Top 3-ban, a Ford ezres turbója mellett.

Persze a Clio kilencszáz köbcentis motorja több élményt tartogat, 2500 fölött mintha 1,4-es lenne, csakhogy alatta tényleg 900-as – és ez a viselkedés nem csak a vezetésben válik kellemetlenné néha. Talán ennek köszönheti, hogy százig nem tudja legyorsulni a végig egyenletesen húzó Peugeot-t, hisz tizedre azonos az idejük: 12,2 másodperc.

A Renault motorjába a turbó segedelmével elég tisztes mennyiségű benzin beletolható, addig a 208-asban a háromhengeres tényleg szűk keresztmetszetet képez a tank és a kipufogó között, parkettagázzal sem ment 6,5 fölé városban, de néha azzal szórakoztam, hogy tudok-e öt literrel járni. Az ötöst negyventől elviszi a motor, érdemes felgangolni.

Ami a váltásokat illeti, a Clio váltója jobb, de a Peugeot-é is elviselhető, pláne ha valakiben még él a 206-os emléke. A kar igazából pontosan jár egy adott sávban, viszont azon belül van egy elég jelentős kotyogása. Ilyen a Renault-ban nincs, de tegyük hozzá, ez a két patinás gyártó váltási érzet szempontjából a fasorban sincs egy mai Hyundai mellett.

A Peugeot-nak nagyon kellemes a futóműve. Egyrészt egészen jól rugózik, másrészt amikor az ember picit mozdít a kormányon, gokart-szerű agilitással kezd el fordulni. Igaz, ha elkezdjük erőltetni, már előjön a billegés és a ne öljük meg anyucit-alulkormányzottság. Figyelmeztető jelleggel elkezd az orra bénán lemenni az ívről, de az átlagfelhasználó nem jut el idági, számára csak a sziporkázás érzete marad. Egyedül az a furcsa benne, hogy fékezéskor a szokásosnál nagyobbat bólint, a hátránya pedig az, hogy a keresztbordákon pattog, és ez történetesen kanyarban van, akkor leugrál az ívről. A Clio futóműve sokkal nagyautósabban rugózik, szinte Audi-szerű, a Peugeot pillekönnyűnek érződik mellette, pedig elvileg csak 34 kilóval soványabb.

Ami a 208-as kivitelét illeti, az Active egy jó közepes szint, manuális klímával, első villanyablakokkal, rettenetes (6 db) légzsákerdővel, ESP-vel. Az utasterét is egészen tisztességesen összerakták, igaz, semmi különlegeset nem nyújt (= színek), mint a Renault. És végre a kapcsolómúzeumnak is vége, szinte az összes gomb, bajuszkapcsoló új dizájnt kapott. A rádió távvezérlő gombjai rákerültek a kormányra, egyedül a tempomatnál őrizték meg a 406-osban 1999-ben bemutatott ócska, kormány mögötti bumszlit, de legalább szériában adják.

A szerelvényfal fénypontjának szánt érintőképernyős központ szánalmas grafikájú és kusza menürendszerű azok szemében, akik már fogtak a kezükben 20 ezernél drágább érintőképernyős telefont. Hogy egy példát mondjak, a képernyő kikapcsolásához három szint mélyen kell behatolni a menübe. Mindezt 135 ezer forintos felárért adják a széria rádió helyett, azzal az apró kiegészítéssel, hogy a CD lejátszó emiatt a kesztyűtartóba került. Igaz, ki hallgat ma már CD-t? A Peugeot kutatásai szerint azok, akiknek másfél méter hosszú a karja. A többiek használják csak az USB-t, MP3-hoz, az kéznél van.

Azt hiszem, a Peugeot 208 inkább azokat szólítja meg, akik tényleg csak egy megoldást keresnek a mobilizációs igényeikre. Bocs. Szóval autóval akarnak járni, és nem akarnak sokat beletankolni. Csak kellemes meglepetések fogják érni, mert ennél sokkal kellemesebb, nénik-bácsik számára is jól vezethető, kedves és (kisautónak) elég tágas gép a 208-as, de zsiványságban, hangulatban nem versenyezhet a Clióval. Mindenesetre az ár/érték aránya így is rendben van. Azt viszont döbbenten vettem észre, hogy egy ezres verzió is a 208-asból, azt már nem erőltetném, de az 1,2-essel tényleg megvan benne a harmónia, súlyban, futóműben, erőben.