Fényévvel a területi képviselőség fölött
Európában ez volt a nagy autóflották sztárja, azt pedig a pelenkájukról épp leszokó kisdedek is tudják, hogy szegmenségnek a Mondeo a legjobban vezethető autója. Finom, érzékeny kormányzás, kiszámítható futómű, pontos váltók, kiszámítható reakciók a gázpedálra – ezek kiemelik a Fordokat a többiek közül.
De itt már nem új, hanem használt dízel Mondeóról van szó, ráadásul nem a tartósabbnak mondott 2.0 TDCi-ről, hanem a labilisabb egészségű 1,8-asról, amelynél – ha más nem –a kettős tömegű lendkerék előszeretettel feladja a harcot. Egy 2,2 millióért árult Mondeónál komoly állagmódosító hatású lehet a kétszázezer kilométeren túli futás.
Tesztünk fekete, Trend-kivitelű alanyánál egy vonzó tényező megcsillan – végig a Hoványnál szervizelték, ott, ahol jelenleg árusítják is, az előélete tehát jól ismert. Azonban akad, ami lelombozza a mégoly masszívan ágaskodó vételi szándékot: ez a kocsi kinézete. El sem tudom képzelni, hogyan lehet egy autót ennyire lehasználni szűk hat év alatt.
Ezen a Mondeón oly karcos a kézifék körül a matt szürke, olcsó hatású műanyag betét, mintha valaki szögekkel kivert kínzókesztyűben matatott volna ott. A kormány bőrje kifényesedve, a fehér cérna foszlik, az ülésen hullámosodik a szövet, az ajtóban a könyöklő anyaga már lyukad, a küszöb belsejét pedig talán hegymászó bakancs rúgta le, annyira karistolt. Törött az egyik szellőzőrostély, a középső könyöklőn elcsúszott a bőr, az ajtóbehúzó is megérett már a cserére.
Bár a hátsó ülések még szinte szüzek, a csomagtartóban ismét az elhasználtság ordító jelei fogadnak. Porszívózást látott a kárpit, de mégis gyanúsan foltos az egész, gyűröttek a tépőzáras tartók, a poggyászrögzítő fülek vastagon rozsdásak. Vajon mit szállítottak itt?
De megfelelő távolságból nézve, a jócskán harmadolt ár ismeretében szemet is hunyhatnánk e hibák fölött. A kemény az, ahogy a kocsi külseje kinéz. Hogy lehet így tönkretenni egy fényezést? Smirglivel? A motorházfedél karcos, rajta a (kavicsos) szélvédő tövében egy pötty rozsda már nyomja felfelé a festéket, a vezetőoldali kilincs alatt már az alapozóig csiszatolták a körmök a fényt. Karcos az ajtó, a sárvédő, a tükör, minden. Na meg a horror: a csomagtartófedél élét leverték, majd ecsettel rútul megtaknyalták. A gyerekkori Matchboxaim néztek így ki, amikor az anyám körömlakkjával tuningoltam őket. Hat év alatt ennél nem szokás többet beletenni egy ilyen kocsiba, de ha nem tudnám, azt mondanám – legalább félmillió van benne.
Óriási felüdülés azonban, ha menni kell vele. Ha a látványt félretesszük, ez az autó kifejezetten jó. Persze, mindenén érződik egy kis lógás, de ezt valószínűleg csak én veszem észre, aki ilyen Mondeóban utoljára akkor ült, amikor az 3000 kilométert futott tesztautó volt. A motor hangja gyönyörű, annak ellenére, hogy a kisebbik dízel, szépen húz, a váltó pontos, a kormány még inkább, feszes az ülés, isteni a fék. Kicsit karikázunk Kecskemét-külsőn, és ugyanazt az örömöt érzem a vezetése közben, mint sok-sok évvel ezelőtt a gyári tesztautókban. Nincs fenyegető csekkendzsin-lámpa, nincsenek zörgések, működik minden, az autó baromira egyben van, látszik, hogy pénzt nem kímélve szervizelték. Egy vészjósló jelenséget tapasztalok csupán – leállításkor mintha megzörrenne a rettegett kettős tömegű lendkerék – az pedig jó kétszázezres kiadás, ha cserélni kell...
Ehhez a Fordhoz képest az ügyetlen kormányzású és futóművű Peugeot komoly visszalépés, abban ráadásul az utastér is sokkal-sokkal szűkebb, nem beszélve a csomagtartóról. De ha valaki azt mondja, hogy a két autó között százezer kilométer a különbség a 407-es javára, elhiszem. Kis rábeszéléssel 200 ezret is. Ráadásul a Peugeot elegánsabban öregszik, több benne a méltóság.
A Superb? Azon például alig volt volt fék. Csúnyább a motorhangja is, az egész belső terének a hangulata olcsóbb. Ráadásul belül itt-ott hámlik, karcos kívülről, a hátsó kapaszkodója törött, nem igazán vonzó. Vannak Superbből is igényesebb kivitelek, de ez itt olyannak tűnik a másik kettő után, mint egy felfújt Fabia. Nem kellemetlen, együtt lehet vele élni, de ha a Peugeot nem jöhetne, mindenképpen inkább a Fordot vinném.
