Megvolt: Volkswagen Golf 1.6 TDi (2013)

Sehol egy hátsó emblémából kibillenő tolatókamera (pedig a Golfé a legjobb a műfajban: koszolódásra képtelen, a képe pedig fotóminőségű, még éjjel is), bluetooth-os telefon-szinkron, navira ne is számítsunk, Hiányoztak az olyan csodák, mint a távolságtartó radar, a sötétedésre felkapcsolódó lámpák, esőre beinduló, a víz mennyiségétől függően törlő lapátok, sávelhagyás-figyelő is – az összes izgalmas Golf-finomság hiányzott. Legalábbis elsőre úgy tűnt.

Azért egy ilyen alap-Golf sem kínpad, nehogy valaki félreértse. Az ülések kényelmesek, a hely óriási, a zajszigetelés pompás, a rugózás egy mérettel feljebb is megállná a helyét. Ajtócsukódás á la Wertheim, csomagtartóban literek rogyásig, ráadásul minden ott, akkora, olyan méretű, amilyennek lennie kell, ebben az autóban nincsenek elcseszett, véletlenül úgy felejtett részletek. Sok-sok munka, szorgalmasan elvégzett házi feladatok kígyózó sora áll minden porcika mögött. Csak hát... a kristálycsillárok fényében csillogó, high-society előzmények után kicsit kőfejtős a hangulata.

Persze, ezen az árszinten már könnyebb belekötni. A motor hangszíne például kellemetlen, bár ez aligha zavar majd bárkit is, mert a meghallásához kifejezetten fülelni kell, annyira elnyeli a hangok javát a szigetelés. A Volkswagen azt állítja, hogy ez a motor azonos méretű és teljesítményű a Golf 6-os hasonló blokkjával, mégis kvázi új, mert egyetlen tulajdonság maradt csak meg korábbról, a hengerek távolsága. Érdekes, a sok változás ellenére az orgánuma nagyon hasonló, csak fojtottabb.

Ami már zavaróbb, hogy ezt az 1.6 TDi BlueMotion verziót a lehető leghosszabb áttételezésű váltóhoz passzintották, amit még egyáltalán be lehetett vállalni – így vált teljesíthetővé a (nyilván elméleti) 99 g/km-es emisszió, amivel adómentesen lehet Európa nagyvárosaiba is behajtani, s szintén ez kellett hozzá, hogy hivatalosan 3,8 l/100 km-re specifikálhassák a fogyasztást.

Igen ám, de jó lett volna öt helyett inkább hatfelé osztani, mert az egyes így annyira hosszú, hogy az ember, ha nem vigyáz, lefullasztja a motort, de a többi fokozatban is mindig úgy érezzük – féllel visszább vagy feljebb kellene kapcsolni. Országúton sokszor kapjuk magunkat azon, hogy negyedikben toljuk a gépet, mert az ötös minduntalan elfogy a kis emelkedőkön, városban a hármas nagyon pörög, a negyedikben viszont kellemetlenül berezeg a motor, morog a hajtáslánc, sokszor már idegesítően.

Tehát a resumé: ez a Golf kopár, rosszul áttételezett, a motorja nem szereti, ha kis fordulaton erőltetik (viszont elméletileg pont erre van kitalálva), ráadásul buta futóművű és ügyetlen kerekeken gurul. Ezek szerint nem jó?

Egy frászt. Igen, igazak a fenti állítások, de sem külön-külön, sem összeadva nem zavaróak, talán a morgást leszámítva – azt meg minimális odafigyeléssel el lehet kerülni. Ugyanis ez az egyhatos dízel-Golf is piszok jó autó.

Igazából – most kizárólag a saját véleményem jön - lehet, hogy a legjobb, amit eddig vezettem. Számokban, extrákban, wow-faktorban mérve persze nem, ez az autó úgy áll felette az eddigi 7-es Golfjaimnak, ahogy egy jó bécsi szelet le tud pipálni bármilyen chateaubriand-os pácban érlelt, ikrával töltött kardhal steaket egy jó napon. Nem tud többet, de amit igen, azt kiválóan.

Lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert sokat autóztam vele Budapesten, ahol rosszak az utak. De higgyék el, nekem sokkal többet ért az a finom rugózás, amit a ballonos gumik adtak, mint a rossz úton elméletileg precízebb úttartás, amit a drágább verziók többlengőkaros hátsó futóműve nyújt. A két úttartás közötti különbség mértékének eldöntéséhez valószínűleg közvetlen, helyszíni A-B teszt lenne szükséges, ám az egyhatos dízel finom rugózására ma is nagy-nagy szeretettel gondolok vissza, nem kell erőltetnem az agyamat.

És bár az 1,4-es TSI motort az egyik legjobbnak gondolom a szakmában, a robotizált DSG-váltóval párosítva mégsem igazán tetszett. Az a gáz lenyomására nem akart elindulni, és amikor mégis, akkor már nagyon töltött a turbó, és feleslegesen nagy lett a szándék. És voltak helyzetek – például gyorsítás közbeni elbizonytalanodásoknál – amikor a váltó megzavarodott, mert nem tudta pontosan kiolvasni a gondolataimat, ezért összevissza kapcsolt.

Itt ilyenről szó sem volt. Kaptam egy nagyon könnyen működő, nagyon határozott tapadáspontú, örömhasználni-jellegű kuplungot egy igen pontos, finoman járó váltót, pontos gázreakciókat, kiszámítható vonóerőt. Egy idő után már nem is zavart a rosszul sikerült áttételezés, legalább volt rá ürügyem, hogy kapcsolgassak. A hosszú áttételezés miatt pedig ez a Golf annyira, de annyira csendes volt autópályán, hogy az már szinte feleslegesnek tűnt.

Bár titkon hiányzott a fantasztikus tolatókamera, a gyorsan kapcsolódó Bluetooth, a szép képű navigáció, és zavart, hogy ez az olcsóbbik fajta hifi a tipikus, hordóból döngő, illetve a megkínzott karton hangján sziszegő cucc, mindez annyira nem lényeges. Halkan hallgatva ez a rádió sem volt zavaró, és a Golf leglényegesebb, csak használat közben kiderülő, finom megoldásait megkaptam.

Az egy kézzel feljebb és lejjebb tehető csomagtérpadlót, amely felhajtáskor a kalaptartó-fészek két szélében kialakított reteszben elakad. Az egyetlen mozdulattal síkba fektethető hátsó üléstámlákat, amelyekbe se lenyitáskor, se felcsukáskor nem akad be az öv. A határoló első kattanáson túli tartományában már bármilyen pozícióban rögzíthető ajtókat. Az iparág talán legergonomikusabb vezetői környezetét, rendkívül széles határok között állítható ülésekkel és kormánnyal. Valójában nehéz nem elégedettnek lenni egy ilyen autóval, még ha hatmilliónál indul is az ára.

Akit mégis zavarnak az ilyesfajta összegek, az nyugtassa magát a fogyasztási adatokkal. Dinamikus vezetéssel, az üzemanyagot egyáltalán nem kímélve, tudják mennyi a valós városi átlaga? 5,5 l/100 km. Amikor kicsit oda is figyeltem, ez lement 5,2-re, mindez télen, amikor többet esznek az autók. Volt egy álmatag Transz-Budapest menetem, amikor 4,8-ra szánkázott le az érték, mely szám tipikusan autópályán is produkálható. Hihetetlen adatok, két mérettel kisebb, használhatatlanul ügyetlen törpék nem kérnek ennél kevesebbet. Igazából – és most kapaszkodjanak meg – efféle reális fogyasztási adatok láttán egy Auris hibridnek is alaposan fel kell kötnie a gatyamadzagot. És még akkor is lehet, hogy alulmarad, mert városban ugyan ráver a Golfra egy-két decit, de országúton simán megfordul a helyzet.

Akkor jó volt-e az olcsó dízel-Golf? Naná. Hát persze. És hogyne.