Odabent azonnal hinni kezd az ember. A szék és a kormány rögtön jelzi, hogy komoly céllal készült, és pár nyomás a pedálokon, meg némi váltóröcögtetés után azt is sejteni lehet, hogy általános jóság következik. Aztán beindítjuk. A motorhang semmilyen, de ez is olyan autó, aminek a mozgásán pár méter után érezni lehet, hogy rendes munka. Van abban valami nehezen átadható, ahogy a feldolgozott úthibákból, a karosszéria nyugalmából és az irányváltás pontosságából az agy rögtön kirak egy modellt, és azt mondja, ez jó lesz. Lehet sietni.
A mi autónk csak az első kerekeit hajtja. Létezik belőle összkerekes változat is, méghozzá a GT-R összekerékhajtásának pár kunsztjával, például torque vectoringgal, ami tud segíteni kanyarodni azzal, hogy túlhajtja a külső-hátsó kerekét. Viszont azt csak fokozatmentes automatával gyártják, és egyet sem hoztak a bemutatóra, azaz a mi piacunkon valószínűleg nem lesz fontos. Pedig Pista szerint már nismóság nélkül is nagyon jó volt.
Odalépve a motor pont ugyanolyan, mint minden jó mai turbó, azaz nem nagyon halott alul, marha erős középen, és nem kornyad le legfelül sem, ezért aztán van miért végigforgatni a fokozatokat. A hangja olyan steril, hogy felidézni se nagyon tudom, de ez EU-s direktíva. Viszont a Nismo egy olyan vállalat, ami véletlenül ezerszám készít csodálatos rozsdamentes kipufogó-alkatrészeket, szóval az audiofil tulajdonosoknak nem kell majd örökre nélkülözniük a morgást.
Igazi lelkes törtetést érezni minden fokozatban. A 0-100 7,8 másodperc, ami tökéletes érték; nagyjából ez az a tartomány, ahol egy utcai autó elég erős ahhoz, hogy érdekes legyen, de nem annyira, hogy használhatatlan. A váltó jó, de nem olyan mechanikai kéjmámor, amilyen egy sportos japán kéziváltó lenni tud. Tökéletesen megfelel a célnak, élvezeti kattogtatásra meg mindenki vegyen egy bontott MX-5 váltót otthonra.
Az igazi érdekesség a futómű. A Juke egy viszonylag rövid, viszont magas törpe szabadidő-autó, ami a sportos vezethetőséghez az elképzelhető legrosszabb felépítés. Olyan, mint odamenni a Costes séfjéhez azzal, hogy jó napot, van egy kiló sertészsírom, egy marék penészes töpörtyűm és egy mosatlan marhagyomrom, volna szíves ebből valami könnyű paleót összeütni gyorsan?
Közben persze olvastam én, hogy a Juke-kal menni jó dolog, de egész más olvasni valamit, és más visító kerekekkel, heherészve zúzni egy szerpentinen egy piros fülű bucival. A Nismóban keményebbek a rugók és a stabilizátorok, és máshogy van benne programozva a villanyszervó, de ettől még nem kéne jónak lennie. Pláne, hogy alig ráz. Kemény, kemény, de az ültetett Golfhoz képest, aminek az ősközönségét célozza egy szebb világban, szinte vízágy. Viszont ugyanolyan vadóc virgoncsággal rohangászik, amilyet a külseje ígér.
Eleve viszonylag keveset dől, és azt is nagyon szépen kontrolláltan, nincs semmilyen felesleges úszkálás, oszcilláció a karosszériában. Ha nagyon gyorsan és élesen fordulunk, ráterhel az első-külső kerekére, befordul, aztán a kigyorsítással elindul hátra a súlypont, tehermentesül a belső kerék, és nagy gázra ártalmatlanul elvész az erő, ahogy elkapar. Nincs mechanikus önzáró differenciálmű, és a kipörgésgátlót ki lehet kapcsolni, így a szerpentinen minden kanyar belső ívére oda lehet kenni egy kis SportContact-ot.
A Juke nagyon szépen együtt mozog az úttal és a kormánnyal, és jól megy, amitől hamar lesz bátor az ember. A fék jó, a pedálok tökéletesek, hihetetlenül vicces érzés gázfröccsökkel visszagangolgatni egy fékkel az orrára állított kisterepjárót, hogy aztán szemtelen ádázsággal lőjünk ki a kanyarból. És közben egyáltalán nem gonosz, olyan, mint egy fiatal golden retriever, van benne spiritusz, de nyilvánvaló, hogy akármeddig piszkálja a gyerek a bajszát, tekeri spirálba a farkát, cibálja a rongyot a szájában, soha nem fog harapni.
Ha túl sokat kérünk kanyarban, szolidan kevesebbet fordul, és kész. Ha elvesszük a gázt a tapadáshatáron, nem történik semmi, visszatér az ívre, megyünk tovább. Ha túl merészen gyorsítanánk kifelé, egy kicsit elzsibbad, érzéketlen lesz a kormány, aztán jön a felsivító belső kerék és megyünk tovább. Nyilván lehetetlen egy 19 éves kölyök hülyeségét túlbecsülni, de a Juke Nismo nagyon közel van ahhoz, hogy hülyebiztos legyen. Ettől meg is értettem, mire van.
Ha a saját gyerekemnek kéne sportos autó, azonnal megvenném. Egyrészt állatul néz ki. Másrészt elég nagy, nehéz és magas ahhoz, hogy azt higgyem, nem nyírja ki benne magát. Értelmesen is lehet használni. Közben jó vele menni, elég gyors és élvezetes ahhoz, hogy segítsen megszerettetni a sportos autózást, és igazából teljesen ártalmatlan. Nem rossz vétel: 7,49 millió, azaz egy bő millióval több, mint nismótlanul ugyanez. Már csak az optikája, a felnik és a belseje megéri a Nismo-felárat, és akkor még kapunk egy klassz futóművet és egy lelkes motort, ingyen.
Mint feltűnhetett, dinamikai dicshimnuszt azért nem kellett költenem. A Juke Nismo nem egy kemény autó. Senkinek nem ajánlanám pályanapra egy Clio RS Cup helyett. Nem is arra van. Viszont bármikor jobban kéne, mint egy koncepciójában hasonló, csak máshogy csúnya Mini Countryman. A Juke Nismóval tökéletesen együtt lehet élni a mindennapokban, bele lehet tenni longboardot, kutyát, fel lehet vele állni padkákra, ha kell, kibírja a magyar utakat, és jó érzés megküldeni egy kacskaringón.
Jön belőle egy keményebb verzió RC néven, az állítólag alkalmasabb lesz szigorú sportolásra. Mentünk olyannal is pár környi szlalomot egy parkolóban. Kicsit erősebb, kicsit keményebb és ügyesebb volt a kanyarkijárati gyorsításkor. De azt mondom, a Juke-ot tovább vadítani hülyeség. Minél tovább hegyezik a sportosság irányába, annál nagyobb hátrány lesz az alapvetően alkalmatlan felépítése, és ami ma egy vidám nyargalás a napfényes réten, az úgy talán már inkább mezei félmaraton. Lehet, hogy a sportértéke nagyobb, de messze rosszabb móka. Létezik továbbá összkerekes, CVT-s változat, 8,4 millióért, de az elég komoly kiadás, és nem gyorsabb.
A Nismo így, ebben a formában azt látszik jelenteni, hogy elérhető áron több örömöt csomagolnak ugyanahhoz az autóhoz, ami tökéletes recept. A japánok helyében megfontolnám, hogy a még mindig nem eléggé bejáratott Nismo-felirat helyett egyszerűen írják a hátára, hogy XDD LOL, és venni fogják, mint a cukrot.
